Milyen következtetésekre jutott a rendkívüli jogrend bevezetésének folyamatát látva?

Én nem vagyok különösebben optimista természet, ezért az ellenzéktől nem vártam nagyon mást, mint amit produkált. Nem járult hozzá a védekezéshez még gesztusértékűen sem, hiszen a szavazataikra hál’ istennek nem volt szükség, erkölcsi értelemben azonban bizonyára jót tett volna nemcsak a közéletnek, hanem talán az ország hangulatának is, ha támogattak volna bennünket, de különösen az tenne jót, ha nem folytatnának egyfajta halálkampányt, azaz nem próbálnák elvenni az emberek bizalmát, hitét abban, hogy ezt a járványt igenis az oltásokkal lehet kezelni.

Azt állítja az ellenzék, hogy maradéktalanul oltáspárti, a tájékoztatással vannak problémái.

Hazudnak. Nem adhattak mást, mi a lényegük, valahányszor levegőt vesznek, hazugság jön ki a szájukon. Úgy támogatják az oltakozást, az oltási hajlandóságot, hogy valójában megpróbálják aláásni a bizalmat, különösen azon oltóanyagokkal szemben, amelyek nagy mennyiségben tudnak rendelkezésre állni, köszönhetően annak, hogy az Európai Unió elfuserálta a vakcinabeszerzést.

Mi a kormány és az Országgyűlés viszonya veszélyhelyzet idején?

Annyi, hogy a kormány az Országgyűlés fölhatalmazásával, ellenőrzése mellett időhöz és célhoz kötötten tud olyan rendeleteket alkotni, amelyekkel törvényeket helyettesít vagy törvényeket módosít, esetleg törvények alkalmazását függesztheti fel. Hatékonyabb, gyorsabb, a helyzetre való reagálást könnyebben lehetővé tevő döntéshozatalra hatalmazzuk így föl a kormányt.

Hogy lehet azt jól elkülöníteni, hogy mi az, ami a járvány kezelésének céljához kötődik?

A járványkezelés alatt nem a betegségek számának a csökkentését vagy a betegek kezelésére szolgáló intézkedéseket kell csak érteni, hanem a gazdaság működőképességének a fönntartását is.

Látja-e szükségét bármilyen módosítását az alaptörvény rendkívüli jogrenddel vonatkozó szabályainak?

Nem látok egyelőre semmilyen módosításra igényt és indokot sem. Szerintem az első hullám idején is működőképes volt ez a rendszer, és a második hullám idején is úgy tűnik, hogy működőképes.

Elméletileg azért volt működőképes, mert megvan a kétharmad, tehát nem kellett hozzá az ellenzék. Ez az állapot nem feltétlenül örök. Egy következő veszélyhelyzetre is jó ez a szabályozás?

Nem gondolkodom a következő veszélyhelyzetben, és főleg nem abban, hogy majd a következő választások után is hasonló problémákkal kell szembenéznünk. Nem vagyok különösebben optimista, de azért ennyire igen.

A következő évi költségvetés megtárgyalásának az elmúlt hosszú években megszokott rendje, hogy az év közepén már megvolt, ez most tartható?

Természetesen, és miután a kormány még egyelőre nem állt elő konkrét menetrenddel, ezért én csak azt tudom mondani, hogy egyelőre az a kormánytöbbség szándéka, hogy a tavaszi ülésszak rendes idejének a végéig, azaz június 15-ig legyen jövő évi költségvetése az országnak.

Más nagy jelentőségű törvényeket lehet-e, kell-e ebben a helyzetben tárgyalni?

A magyar Országgyűlés most is ülésezik, tehát bármilyen törvényt el tud fogadni. Meglehetősen visszafogott a kormány törvényalkotási programja erre az ülésszakra, 27 törvényjavaslatcímet adott az Országgyűlésnek. Nagyrészt ezek módosítások, új törvény egy-kettő van közöttük, de ezek politikai értelemben nem igazán jelentős törvények, a politikai viták fókuszától egy kicsit távol eső ez a törvényalkotási program.

A választási szabályok módosítása napirenden van-e?

Túl vagyunk már egy technikai jellegű módosításon, és nem tervezünk újabb választójogi vagy választási eljárási törvénymódosítást.

Tehát akkor a következő általános és az önkormányzati választás is a jelenleg ismert szabályok szerint zajlik?

Az országgyűlési választási szabályok egészen biztosan nem fognak megváltozni már jövő tavaszig, de a következő önkormányzati választásokra 2024-ben kerül sor, azt nem tudom megmondani, hogy a következő Országgyűlésnek lesznek-e ilyen ambíciói, egyelőre indokot nem látok rá.

Ez egy elvi kérdés? Mert sehol nincs leírva, hogy mennyivel nem illik már módosítani egy általános választás előtt technikai szabályozást sem.

Elvi kérdés. Hagynunk kell tisztességes felkészülési időt minden változtatás esetében az érintettek számára. Szerintem túl vagyunk azon az időn, amikor érdemes már hozzányúlni az országgyűlési választási törvényekhez, a szükséges javítgatásokat, igazításokat elvégeztük, kardinális változás nem történt.

Az nem számít jelentős változásnak, hogy az országos listaállításhoz egy ellenzéki képviselő javaslatára most jóval több helyen kell egyéni képviselőjelöltet indítani?

Jelentős változtatásnak lehet tekinteni, de olyannak nem tekintem, amellyel szemben bármilyen politikai vagy erkölcsi aggályt föl lehet vetni. Ez a tiszta helyzet. Az ellenzék eddig azzal vádolta a kormánykoalíciót, hogy éppen az ellenzék gyöngítése okán a kamupártok elszaporodását ösztökéli, támogatja a szabályozással. Most, amikor éppen a kamupártok ellen lépünk föl, akkor meg ez a kritika tárgya. Tehát ha van rajtunk sapka, akkor az a baj, ha nincs rajtunk sapka, akkor az a baj. Szerintem ez egy tisztességes szándékból elkövetett tisztességesen végrehajtott választási törvénymódosítás volt.

Mint a Fidesz választmányának elnökét kérdezem, hol tart a párt felkészülése a következő országgyűlési választásokra? A jelölteket kiválasztották már?

Igen, a most mandátummal bíró képviselőink döntő többsége kíván és tud is indulni a következő országgyűlési választásokon, hiszen kik lennének a felkészültek, ha nem ők, akik már egy-két-három ciklust vagy akár annál is többet az adott választókerületben végigcsináltak. De jure pecsétet még a belső szabályzataink alapján sem ütöttünk senkinek a jelöltségére, egyelőre csak munkára bíztunk meg mindenkit. Ennek a megfelelő pillanatban jön el majd az ideje, amikor valóban belépünk a konkrét választási kampány időszakába.

Van valami jelentősége, hogy mikor ütik rá a pecsétet arra, hogy valaki hivatalos jelölt-e?

Nincs jelentősége, mert mindenki pontosan tudja az érintettek közül, vagy ha most még nem is tudja, nyárra egészen biztosan tudni fogja, hogy kívánja-e vállalni azt a munkát, azt a terhet, amit a következő választáson való indulás, meg az utána következő négy esztendő jelent. Ez szerintem nagyjából nyárra, őszre akkor is eldől, ha egyébként a hivatalos jelölési fázis egy későbbi időszakban jön majd el.

Miben méri a pártvezetés, hogy az adott képviselő a területen jól teljesített-e?

Mindig kollektív teljesítmény, amikor egy párt harmadszor tud kétharmados többséget szerezni az Országgyűlésben. Egyrészt ehhez szükséges egy jó kormányzás, ugyanakkor helyben is fontos, hogy a képviselőink napi szinten kapcsolatot tartsanak azokkal az emberekkel, akikről szándékaink szerint a kormányzásunk szól. A képviselőjelöltjeink meg a képviselőink szinte mindent megadnak, ami ahhoz szükséges, hogy a jó kormányzás egyáltalán érjen valamit, hiszen 2002-ben még az ellenfeleink is elismerték, hogy jól kormányoztunk, csak éppenséggel a jó kormányzásból nem lett automatikusan parlamenti többség, mert valószínű, valamit elrontottunk az emberekkel való kommunikációban, kapcsolattartásban, nem tudtuk eladni a portékánkat. Az a feladatuk a képviselőnknek, hogy közvetítsenek a kormányzat és az emberek között, oda-vissza egyfajta kommunikáció mediátorai legyenek.

Néhány nagyon fontos fideszes politikusról bejelentették már, hogy nem indulnak egyéniben. Lesznek-e a továbbiakban még ilyen jelentős első vonalbeli fideszes politikusok, akik nem egyéniben indulnak?

Erre ebben a pillanatban nem tudok válaszolni, mert nincs tudomásom ilyesmiről. Azért döntöttünk ezeknek a politikusoknak az egyéni választókerületből való visszavonásáról, mert úgy látjuk, hogy ők sokkal többet tudnak hozzátenni a kampányhoz akkor, ha országos központi szereplői lesznek, semmit egy választókerületben égessék el az energiáikat. Ez nem azoknak a lebecsülése, akik utánuk lépnek a helyükbe, mert tőlük is nagyon sokat várunk, hanem egyszerűen csak az ismertségből fakadó előnyüket szeretnénk kihasználni.

Az országos lista alakul már ilyenkor?

A tekintetben kezdtük már el a gondolkodást, hogy milyen elvek, milyen logika mentén állítsuk össze a listát. A Fidesz országos listáiban mindig volt valamiféle rendszer. Vannak olyan társadalmi csoportok, olyan szövetségeseink, akiknek a reprezentációja fontos egy országos lista összeállításában. Meg bizonyos értelemben még majd azokat az egyéni kerületi képviselőjelölteket is sorrendbe kell állítani, akiknek van esélyük arra, hogy az egyéni kerületüket megnyerjék, és így legyenek parlamenti képviselők, de a biztonság kedvéért természetesen őket az országos listán is szerepeltetni fogjuk, hogy akik nem jutnak be egyéniben, azoknak is legyen esélyük arra, hogy a listán minél sikeresebb szereplés esetén ők is mandátumhoz jussanak.

Az előző választáson az első szervezet, amellyel választási szövetséget kötöttek, az a Lungo Drom volt.

Ennek akkor nem volt jelentősége, mert az már csak egy szövetség megújítása volt.

De ebbe a logikába illeszkedne a mostani is?

Abban az értelemben nincs jelentősége az időrendi sorrendnek, hogy a legfontosabbakkal kötünk először, vagy éppen fordítva, hogy a végére hagyjuk a legfontosabb szövetségesünket. Természetesen a Kereszténydemokrata Néppárt a legfontosabb és első számú szövetségesünk, hiszen ők egy magukat önállóan többször megmérettető, a Fidesztől bizonyos értelemben különböző ideológiai platformot és értékrendet viselő párt, amelyik lehet, hogy csak árnyalatnyiban különbözik a Fidesztől a programját tekintve, de mégis, az önálló indulása az értéket képvisel.

A Borkai- és a Szájer-ügyek után alaposabban megnézik-e a lehetséges jelöltek magánéleti kockázatait?

A politika mindig kockázatokkal jár, különösen egy olyan világban, ahol a politikai szereplők egy részének nincsen más mondanivalója, mint megpróbálja aláásni az ellenfeleinek az erkölcsi integritását. Ugyanakkor nem szeretnénk valamiféle belső rendőrséget, pláne erkölcsrendőrséget fölállítani, hogy elkezdjünk nyomozni a képviselőjelöltjeinknek a múltja vagy homályos életbeli mozzanatai iránt. Minden jelöltnek el kell tudni dönteni felnőtt emberként, hogy a magánéletében van-e olyan kockázati tényező, ami akár a megválasztását kockára teheti, akár pedig kifejezetten árthat ennek a politikai közösségnek, amelynek a szolgálatára szegődött.

Azt lehet valahogy ellenőrizni, hogy a nyíltan hirdetett értékek és a tényleges magánéleti tevékenység között van-e valami differencia?

Természetesen ha tudomásunkra jut olyasmi, amit magunk is ilyen kockázatnak látunk, akkor nyilván ez egy fontos szempont a jelöltkiválasztás tekintetében, de alapvetően azért mégiscsak önbevallásról van szó.

Lehet-e háromszoros kormányzati pozícióból eredménykampányt csinálni egy következő választásra?

Ha az a kérdés, hogy ez lesz-e a lényeg, akkor azt tudom mondani, hogy sajnos nem. Én szívesen folytatnék eredménykampányt. Se szeri, se száma azoknak az eredményeknek, amelyekre kifejezetten büszke vagyok és büszke leszek akkor is, amikor már nem leszünk kormányon, mert megítélésem szerint Magyarország újkori, de az elmúlt harmincéves történetének mindenképpen a legsikeresebb tíz esztendeje után vagyunk. De sajnos ez a politikához nem elegendő. A sikereket természetesen be kell mutatni, el kell magyarázni azt is, hogy mit miért döntöttünk, mit tekintünk sikernek és miért, de a másik oldalról föl kell készülnünk arra, hogy a világban a demokráciák elhatározták, lassú és kínos öngyilkossági folyamat útjára lépnek. Azzal számolják föl önmagukat, hogy aláássák saját maguk morális bázisát. Így lesz a következő választási kampányban Magyarországon is. Minden eddiginél piszkosabb, aljasabb kampányra számítok, és hadd tegyem hozzá, hogy eddig még egyetlen választáson sem volt olyan jelentősége az ebben egyébként élenjáró úgynevezett közösségi médiának, mint amilyen lesz majd a 2022-esben.

A kormányoldal felveheti a piszkosság és aljasság eszközeit egy kampányban, ha egyébként a megítélése szerint azzal szembesül?

Védekeznünk kell elsősorban ezek ellen, de azt is hozzá kell hogy tegyem, amit már egyszer mondtam valahol, és félremagyarázták, hogy ki kardot vesz, kard által vész el. Tehát lehet, hogy keresztények vagyunk, de balekok nem. Olyan eszközökkel fogunk mi is küzdeni, amilyen eszközöket velünk szemben bevetnek, de azt megígérhetem, hogy ahogy az elmúlt harminc évben soha, úgy a következő időszakban sem fogjuk átlépni azokat a határokat, amelyeket előttünk mások át nem léptek.

Tehát ha lejáratás, akkor viszontlejáratás? Ha rágalmazás, akkor viszontrágalmazás?

Nem feltétlenül, bár elismerem, hogy a mondataimban értelmezés lehetőségeként ez benne volt. Azt mindenképpen ígérhetem, ahogy történt ez legutóbb Borsod megyében is, a jelölteknek a személyes kvalitásaira mi is oda fogunk figyelni, a tetteikre, a valóságosan elhangzott mondataikra, hogy hogyan bántak eddig a választókkal, mi volt a véleményük, mi volt az álláspontjuk konkrét kérdésekben, ezekkel szembesíteni fogjuk a politikai ellenfeleinket.

Fontos kérdések megbeszélésre alkalmasak lesznek egyáltalán a választási kampányban?

Én szeretném, ha lennének, de erre gyakorlatilag kevesebb esélyt látok, mint arra, hogy ötöst érek el a lottósorsoláson.

A Fidesz egyébként megpróbál ilyeneket bevinni? Hátha fogékony lesz rá valaki?

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy látunk-e esélyt arra, hogy bármely téma bedobásával az ellenzéket egy valóságos, a tényeken és komoly érveken alapuló vitára tudjuk kényszeríteni, akkor az a válaszom, hogy erre nem látok esélyt. Ugyanakkor mi folyamatosan ezt tesszük, párbeszédet folytatunk, kezdeményezünk a társadalommal, különböző társadalmi csoportokkal, utalnék itt a nemzet konzultációk gyakorlatára.

Hogyan látja az ellenzéki együttműködés állását? A legutóbbi kutatások szerint nagyjából kiegyenlített az ellenzéki együttműködés meg a Fidesz-KDNP esélye most, ebben a pillanatban.

Lehet, hogy ez nem lesz a mi táborunk számára kellemes, amit mondani fogok, de 2010-ben, amikor mély és összetett válságban volt az ország, akkor is 47 százaléknyian mást választottak, mint a Fideszt. A különbség akkor is csak 6 százalék volt. A helyzet nem sokat változott. Úgy tűnik, hogy van egy stabilnak mondható tábora a Fidesznek, egy másik stabilnak mondható tábora a baloldalnak, és a kettő között van egy olyan nehezen számszerűsíthető réteg, amelyik vagy nem megy el majd választani, vagy pedig a végén dönti el, hogy kire szavaz. És én azt gondolom, hogy a Fidesznek az eredményei kellő önbizalmat kell hogy adjanak arra, hogy többségben lehetnek azok az emberek, ha meg tudjuk őket szólítani, akik azt a választ adják, hogy az elmúlt négy évben, az elmúlt tizenkét évben az ő életviszonyaik pozitív irányba és jelentős mértékben változtak meg. De az együttműködés az ellenzék oldalán kétségkívül abban az értelemben új helyzetet teremtett, hogy nagy valószínűséggel alig lesz olyan választókerület, ahol a mandátum megszerzéséhez nem kell a jelöltnek az abszolút többséget, tehát az ötven százalék fölötti szavazatarányt elérni.

Úgy látja, hogy stabil az ellenzéki tábor?

Abban az értelemben stabil, hogy nincs külön-külön ezeknek a pártoknak most már olyan szervezeti erejük, hogy képesek legyenek annyi országos listát fölállítani, mint amennyi párt van. Abban az értelemben is stabil lesz ez az együttműködés, hogy a hatalomért való szinte már beteges remegés minden egyéb erkölcsi és politikai szempontot fölülír. A politikai elitjei ezeknek a pártoknak, példának okáért az MSZP-re gondolok vagy az LMP-re vagy a Jobbikra, olyan mértékűre zsugorodtak, hogy nem lesz igazán még belső rivalizálás sem, amikor majd a listahelyeket állítják össze, mert nagyjából annyi listahely lesz, mint amennyi maradék valamirevaló képviselőjük. A kérdés az, hogy mi lesz akkor, ha ne adj isten, ennek a koalíciónak, amelynek se közös értékrendje, se programja külön-külön sincs, pláne közös programja nincsen, egyébként keresztbe-kasba gyalázzák és gyűlölik egymást, kell majd az országot kormányozni. Ha egy felelős magyar választópolgár ezen elgondolkodik, akkor nem kell feltétlenül rajongani a Fideszért ahhoz, hogy ránk szavazzon.

Ki lesz ön szerint az ő miniszterelnök-jelöltjük?

Én nem szeretnék találgatásokba bonyolódni, inkább azt a gyanúmat hadd fogalmazzam meg, hogy ezt nem feltétlenül ők döntik el. Majd a gazdák megmondják nekik, hogy kit látnak legesélyesebbnek Orbán Viktorral szemben.

Kik ön szerint a gazdáik?

Soros Györgyöt szoktuk személyesen említeni, de hiba lenne, ha bárki ezt úgy értené, hogy egy egyszemélyes játéknak gondoljuk mindazt, ami az ellenzéki térfélen a manipuláció tekintetében zajlik. Még az Egyesült Államok belső viszonyaiban is egyre nyilvánvalóbb szakadék tátong azon politikai értékrendet való erők között, amelyek a nemzeti érdeket teszik első helyre és a nemzeti érdekből levezetve próbálnak akár belpolitikát, akár külpolitikát csinálni, meg azok között, akik egyfajta globális, új világrendet szeretnének összetákolni. Európában, az Európai Unión belül ezt a föderalisták képviselik. Ez alapvetően ma meghatározza az úgynevezett baloldalnak a karakterét, ez a közös nevező, ez a közös platform.

Úgy gondolja, hogy vannak szervezetek, csoportok, amelyek azt szeretnék, ha Magyarországon a baloldali összefogás győzne az ő céljuk érdekében?

Ez eddig is így volt az elmúlt harminc évben. Hol úgy, hogy a Fidesz vezette kormányt támadták, hol pedig úgy, hogy ezeket a politikai erőket támogatták. Ez már 1994 és 1998 között is így volt, kevés új van a nap alatt, legfeljebb az eszközök és az egész folyamat nyíltsága az, amiben különbség van.

Most nyíltabb?

Igen, mondhatnám azt is, hogy arcátlanabb.

Milyen eszközökre számít? A kormányt, magyar kormány a jelenlegit fogják bírálni, és támogatni az ellenzéki pártokat?

Kezdjük az Európai Unióval. Az Európai Parlamentben lévő magyar baloldali képviselők nagy vehemenciával próbálják arra ösztökélni az Európai Unió különböző intézményeit, elsősorban a bizottságot, hogy újabb és újabb ürügyeket találva támadja meg a magyar kormányt és helyezze nyomás alá. Szerintem mindenki érzékeli ezt, aki egy kicsit is nyitott szemmel jár, és látja, hogy van, ami belefér a politikai küzdelembe, van, ami viszont nem fér bele, és e tekintetben a baloldal kezd átlépni minden határon.

Az Amerikai Egyesült Államok részéről, amely egy új politikai helyzet, számít-e valamilyen, a korábbinál eltérő magatartásra?

Vannak, akik a magyar sajtó hasábjain is megfogalmazták amerikai közéleti emberek, elemzők, politikusok vagy újságírók, hogy amit kaptunk az Obama-kormány idején Clinton miniszter asszony külügyminisztériumától, azt szorozzuk meg vagy éppen hatványozzuk, ha föl akarunk készülni arra, ami majd akkor jön, amikor berendezkedik a Biden-adminisztráció. Én azért bízom benne, hogy a józan ész fölülkerekedik az ösztönökön meg az érzelmeken vagy akár a világmegváltó víziókon is, és mégiscsak olyan politikát fogunk majd tapasztalni az Egyesült Államok külügyi államtitkárságától, mint ami egy ilyen hatalomhoz méltó, azaz elsősorban pragmatikus politikát, másodsorban pedig a tiszteleten alapuló politikát. Magyarországon a választók szabadon megválaszthatják a kormányukat, és úgy kell mindenkinek ezzel a kormánnyal tárgyalni, mintha a magyar néppel tárgyalna.

Min múlik ön szerint Magyarország jövője? A nemzetközi környezeten, hazai választásokon? A migráción? A járványon?

Mindenekelőtt azon múlik Magyarország jövője, hogy 2022-ben ki nyer. Ha a Fidesz-KDNP megkapja az újabb ciklusra a fölhatalmazást, akkor tovább tudjuk vinni azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek a lét-nemlét kérdését érintik és valóban stratégiaiak és valóban fontosak minden máshoz képest. Ha nem mi kapjuk a felhatalmazást, akkor van aggódnivalónk azért, hogy mindazt az eredményt, amit nem a magyar kormány, hanem a magyar emberek az elmúlt 10-12 esztendőben vagy az elmúlt 30 esztendőben elértek, azt ugyanúgy egy pillanat alatt romba döntik, ahogy 2002 után is megtörtént ez, négy év alatt már a szakadék szélén tántorgott a kormány. Ezen túlmenően azonban, miután egy tízmilliós nyitott gazdaságú országról beszélünk, minden jelentősebb nemzetközi fejlemény húsbavágóan érint bennünket. Érinthet bennünket a világgazdaság bármely rezdülése, érinthet bennünket az Európai Unió migrációs politikája, hogy végre eldöntik-e, mégiscsak el akarják árasztani afrikai meg ázsiai menekültekkel Európát és ezzel gyakorlatilag el akarják törni Európa kétezer éves kultúráját meg etnikai összetételét, vagy pedig ennek ellenállnak, vagy minimum békén hagynak bennünket, ha mi ebben a kockázatos játékban nem akarunk részt venni. És még sok olyan kérdés van, amelyek jelentősen befolyásolják Magyarország jövőjét, esélyeit. De nem kiszolgáltatottan állunk szemben ezekkel a folyamatokkal, hanem megvan az a lehetőségünk, az a képességünk és az a választásunk, hogy alkalmazkodjunk és hogy jól alkalmazkodjunk ezekhez, hogy abból versenyelőnnyel kerüljünk ki, ne pedig versenyhátránnyal.

Hogy lehet például alkalmazkodni egy európai migrációs politikához, ha az nagyon más lesz, mint a magyar?

Úgy, hogy megpróbáljuk magunkat ettől függetleníteni, és ahogy már eddig is tapasztalható, nagyon sok európai embernek fölötlik a fejében, hogy van még Európában élhető ország is, mondjuk, Magyarország, ahol talán érdemes második hazát keresni. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy az afrikai meg ázsiai menekültekhez képest mi most a nyugat-európai menekültek tömegeire számítunk, de a gazdasági növekedés, a befektetések szempontjából sem lényegtelen kérdés, hogy egy ország kulturális értelemben, nemzetbiztonságát, közbiztonságát tekintve stabilnak minősül-e. Ez egy gazdasági előny is.

Vannak szövetségesei ebben a törekvésben a Fidesznek és a magyar kormánynak?

Szerintem sokkal több a szövetségesünk és sokkal többen értenek egyet ezekkel a megközelítésekkel, mint ahogy a megszólalókból számából meg a hangerejéből ezt kiolvashatnánk. Alapvetően a közép-európai megközelítés a migrációhoz egységesnek mondható a V4-eken kívül lévő országok esetében is. Még akkor is, ha nem mindenki áll be ebbe a kórusba. A V4-eken belül is van, aki úgy gondolja, hogy nem olyan nagy baj, hogy Magyarország meg Lengyelország a fekete bárányai az Európai Uniónak, mert legalább akkor ők nincsenek a figyelem középpontjában, noha egyébként sokkal több okkal lehetnének. Sokkal jobbak a pozícióink, mint a látszat, és akkor még nem beszéltem azokról a pártokról Nyugat-Európában, amelyek egyre hangosabban követelik azt, hogy a kormányzataiknak, de különösen a jobboldalnak, a konzervatív oldalnak vissza kellene térnie a hagyományos európai értékekhez, a hagyományos európai keresztény, érték alapú megközelítéshez.