INFORÁDIÓ 
2020. július 6. hétfő
Csaba

trianon

ablonczy balázs

történész

történelem

A Trianoni Emlékpark az avatóünnepség napján, az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján a Soproni Parkerdőben 2020. június 4-én.

Ablonczy Balázs: Trianon felfoghatatlan méretű katasztrófát jelentett

Infostart / InfoRádió

Nagyon sokszor nehéz elmagyarázni, hogy nekünk, magyaroknak Trianon miért komoly veszteség, és miért vagyunk olyan elkeseredett harcosai mindenféle kisebbségi jognak Európában – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Ablonczy Balázs történész. A Trianon 100 kutatócsoport vezetője beszélt a békediktátum egyoldalú előkészítéséről, a magyar békeküldöttség helyzetéről és arról is, reális forgatókönyv lett volna-e az aláírás megtagadása.

Ablonczy Balázs az Arénában
 

Száz éve, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek nyomán Magyarország elveszítette területének mintegy kétharmadát, és mintegy hárommillió magyar került az elcsatolt területekre. A magyarság történetének egyik legnagyobb nemzeti tragédiája a napjainkban is ugyanúgy jelen van?

Igen, ha nem is ugyanúgy, mint a két világháború között. Nyilván az első, ami eszünkbe jut, a határon túli magyar közösségek helyzete, ez minden nap emlékezteti őket és a magyarországi közvéleményt is, hogy valami olyan történt, ami többé-kevésbé igazságtalan volt a magyarokkal vagy Magyarországgal szemben. Kevesebbet szoktunk arról beszélni, hogy a trianoni határ átvágott egy csomó olyan, hagyományosan kiépült piackörzetet, iskolakörzetet, régiót, amely jobbára szervesen fejlődött az évszázadok során. A trianoni határ nyomán alakultak ki olyan pangó, depresszív régiók Magyarország határain belül és kívül, amelyek megsínylették a központjuk elvesztését. És Trianon itt van velünk a mindennapokban is, emlékműveink vannak, meg tele vagyunk olyan utcanevekkel, amelyek az elveszített területekre utalnak. Csak Budapesten több száz ilyen utcanév van, amely erre a veszteségre emlékezteti az embert.

Ha ránézünk a térképre, a területvesztés az első, ami eszünkbe jut, de a gazdasági veszteségek a megmaradt területeken belül is hatványozottan jelentkeztek?

Persze, sok ilyen régiót lehetne említeni, például a Tiszántúl az egyik modernizációs tengelye volt az 1910-es Magyarországnak, és ez a szerep gyökeresen megváltozott Trianon után, ha a főbb mutatószámokat nézzük a tbc-sek számától a befizetett egyenes adóig, drámai beszakadás következett be a régióban.

Milyen nagyságrendű volt ez az áttelepülés? Vagy inkább menekülésről beszélhetünk?

Törvényileg a korszakban is áttelepülőknek, sőt, beköltözőknek hívták őket. Körülbelül 400-500 ezer emberről beszélünk. A trianoni békeszerződés gazdasági következményeiről el lehet mondani – még érettségi tétel is –, hogy mennyi ipari kapacitást, mennyi banki tőkét, mennyi fenyőerdőt veszített az ország, de ezeket a dolgokat egy többé-kevésbé globalizált gazdaságban be lehet szerezni. Az igazi tragédia az volt, hogy az 1910-es népszámlálás szerint 10 millió ember vallotta a magyart anyanyelvének Magyarországon, és ebből 3,2 millió embert elcsatoltak, tehát gyakorlatilag minden harmadik magyart. Az elcsatolt magyarok közül jött a 400-500 ezer menekült, a helyben maradók száma csökkent, de még a mai napig is, ha a hivatalos népszámlálási adatokat vesszük, mégiscsak 2,2–2,3 millió magyar él a szomszédos országokban, és az ő sorsuk nyilvánvalóan befolyásolja azt, ahogy ma erről gondolkodunk.

A végső, máig érvényes térkép a második világháború végével született meg, mégis Trianon az emblematikus, és nem pedig 1947.

Így van, nyilván azért, mert hirtelen szakadt rá az ország közvéleményére, egy felfoghatatlan méretű katasztrófát jelentett nagyon sokaknak. A két világháború közti Magyarország egyik ideológiai sarokpontja volt a revízió követelése, az antikommunizmus meg az időnkénti antiszemitizmus mellett. Trianon nagyon erősen bevésődött, pedig valóban a párizsi béke, amely helyette hatályban van ma is, bizonyos értelemben sokkal kedvezőtlenebb volt. Három falut még elcsatolt Magyarországtól, és nem tartalmazott kisebbségi jogi passzusokat. A trianoni békeszerződés tartalmazott, más kérdés, hogy ezeket nem nagyon lehetett kihasználni a két világháború között, hiába próbálkozott a magyar külpolitika. Az 1947-es párizsi békében ilyen nincs, de ennek ellenére Trianon rögzült, mert mély sokkot jelentett, az utána jövő rendszer ezt a sokkot pedig bevéste az emberek tudatába. Bár annyira nem is kellett vésni, mert nagyon sok mindenki érintett volt, tehát magától is tudta, hogy ez milyen mértékű veszteség.

Trianon nélkül is bekövetkezett volna a Monarchia széthullása és az önálló új nemzetállamok létrejötte?

Arra hajlok, hogy a Monarchiának, mint az összes nagy többnemzetiségű birodalomnak a térségben, nem volt igazán túlélési esélye a XX. században. A nagyon dinamikus nemzetépítő nacionalizmusok, amelyek saját államot akartak maguknak, előbb-utóbb szétfeszítették volna. Nyilvánvalóan a Monarchiának meg kellett volna változnia, hogy megmaradhasson, sokan szokták említeni a konföderációt vagy a föderáció valamelyik formáját, az addigi dualista államszerkezetet több központúvá lehetett volna alakítani.

A nyugati hatalmak nagyjából 1916-ig nem is nagyon gondolkodtak a Monarchia felbomlásában, inkább kiegyensúlyozó szerepet szántak neki.

Ez egybevágott volna a Monarchia hagyományos szerepével, hogy egyrészt ezeket az egymással sokszor torzsalkodó etnikai-felekezeti csoportokat kontrollálni tudta Közép-Európában, másrészt pedig elreteszelte a Balkánt az orosz előrenyomulás elől, sőt a keleti irányú német előrenyomulásnak is bizonyos értelemben gátja volt. Amikor a világháború második felében az antant képviselői úgy látták, hogy a Monarchia ezt az ellensúlyozó szerepet már nem tudja betölteni, meg nincs is szükség rá, akkor kezdtek el nagyon határozottan a felosztásban gondolkodni, de az amerikai békedelegáció például egészen 1918-ig egy konföderatív átalakításban gondolkodott. Csak annyi volt a probléma, hogy ehhez kellettek volna olyan nemzetiségi elitek, amelyek hajlandók kooperálni. Ehhez mindenképpen idő kellett volna. Ez egy több évtizedes folyamat lett volna, és nem biztos, hogy a nemzetiségi elitek lojalitása minden esetben megvolt hozzá. Létrejöttek azok a nemzeti államok a XIX. század második felében, a királyi Románia meg a Szerb Királyság, amelyek elképesztő húzóerőt fejtettek ki a Magyarországon élő románokra, szerbekre, ezért lett volna ez egy nagyon problémás dolog, de persze érdemes lett volna megpróbálni.

Az erősödő nacionalizmus mellett mi van még ott a Trianonhoz vezető úton? Elsősorban a vesztes háború?

Az elveszített háború biztosan, de ezen belül elsősorban a nagyhatalmi szándék. A majdani győzteseknél 1918 elején elindult egy gondolkodási folyamat arról, hogy fölosztják az Osztrák-Magyar Monarchiát, mert már nem tudja betölteni azt a szerepét, amit neki szántak. Úgy nézett ki, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia teljesen alárendeli magát, ráadásul a háborúból való kiugrási kísérletei elég balul sikerültek. Az új uralkodó, IV. Károly megpróbált informális kapcsolatokat keresni az antanttal, de ezek a tárgyalások napvilágra jutottak, és még alárendeltebb helyzetbe hozták a Monarchiát Németországgal szemben. Az antant fontosabb döntéshozói elkezdték elismerni az emigráns nemzeti tanácsokat, kvázi emigráns kormányként szerepet juttatnak nekik a döntéshozatalban, és innentől fogva ez egy egyre gyorsuló spirál volt.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
Nyitókép: MTI/Nyikos Péter
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018