Európa gázellátásáról is egyeztet Washington és Moszkva a béketárgyalásokon, egyre több sajtóorgánum ír erről, bennfentes információkra hivatkozva. A kiszivárgott hírek szerint az a kérdés, hogy ki lehet a piac legfőbb ellátója egy esetleges tűzszünet és béketárgyalás után. 2025-ben nagy üzlet az európai piac elosztása? Hiszen már el van osztva. Tényező lehet ez egy komplex béketárgyaláson?

Egyértelműen nagyon fontos kérdés az orosz–amerikai relációban, hogy ki fog a jövőben Európa gázellátásában nagyobb szerepben részt venni. Oroszország szeretné visszanyerni a 2022 előtti pozícióit, ráadásul nemcsak vezetékes földgázban, de cseppfolyós földgázban is jelentős kapacitások vannak orosz kézen, amit most nem tudnak kihasználni. Az Egyesült Államok szintén szeretné növelni LNG-kapacitásait. A következő három-négy év során, a becslések szerint, akár meg is duplázódhat az amerikai cseppfolyósföldgáz-kapacitás, de alaphangon is legalább 70-80 milliárd köbméterrel több cseppfolyós földgáz jöhet a piacra, ez az a mennyiség, amit cseppfolyósítás után visszagázosítva ki lehet nyerni. Vagyis egy 70-80 milliárd köbméteres extra kínálat jön amerikai részről.

Az Európai Unió gázfelhasználása éves szinten nagyjából 450 milliárd, csakhogy tudjuk, hogy a 80 milliárd az mihez képest sok vagy kevés.

Most már azért kevesebb, a háború előtt ez valóban 400 milliárd köbméter fölötti szint volt, de most már inkább 330-350 milliárd köbméterről beszélünk. Ne felejtsük el, hogy volt egy jelentős, 20 százalékos keresletcsökkenés az utóbbi évek során, pont a magas árak és a háború hatásaként.

Újra lehet osztani a piacot? Hiszen nincsen 10-20-50 milliárd köbméteres hiány. Telített a piac, pontosabban be tudja Európa szerezni különböző forrásokból a 350 milliárd köbmétert, nem hallunk arról, hogy országok gázhiányban szenvednének.

Valóban van most is földgáz, el tudjuk érni és ki tudjuk elégíteni az igényeket, de van még a piacnak olyan része, amit Oroszország lát el. Ez egyébként körülbelül 25 milliárd köbmétert jelent a cseppfolyós földgáz oldaláról, és körülbelül 15 milliárd köbmétert a vezetékes földgáz oldaláról. Ide tartozunk mi is, mi vagyunk a legnagyobb vevői tulajdonképpen a vezetékes földgáznak. Ezt a piacot, például, nyilván szívesen megszerezné az Egyesült Államok azért, hogy a 70-80 milliárd köbméteres extra mennyiséget valahol eladhassa.

Akkor most kicsit több mint 10 százalékos az orosz földgáz aránya. Mennyi volt a háború előtt?

Olyan 40 százalék.

És magasabb volt az európai felhasználás is.

Igen, a csúcsévben, 2018-ban 200 milliárd köbméter fölötti mennyiséget adott el Oroszország Európa felé, de 2021-ben is ez még körülbelül 155 milliárd köbméter volt. Most viszont csak 40 milliárd köbmétert adnak el az oroszok cseppfolyós földgáz, illetve vezetékes földgáz formájában.

Honnan jön a gáz Európába? A felhasználásunkat miből biztosítjuk?

A legnagyobb szereplő tradicionálisan Norvégia, körülbelül 110 milliárd köbméteres évi termeléssel, körülbelül 130 milliárd köbmétert hozunk be LNG formájában, ebből olyan 50-55 milliárd köbméter jelenleg az amerikai LNG. Kapunk egyéb forrásokból is, Algériából, Azerbajdzsánból, Líbiából jön valamennyi földgáz, és van hazai termelés is.

A következő évekre milyen előrejelzések vannak? Növekedhet ez a 350 milliárd köbméter, pláne akkor, ha az európai gazdaság beindul, vagy nagyjából stagnál majd a kereslet? A zéró karbon, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése egyre közelebb van, létezik 2030-as, 2040-es, 2050-es cél.

Valószínűleg a következő egy évtizedben enyhe emelkedés lesz a fogyasztásban, onnantól kezdve viszont éles csökkenésre számítanak a szakértők. Azt látom, hogy erről a szintről maximum 5-10 százalékkal nőhet a kereslet, onnantól kezdve azonban csökkenés lesz. Az európai torta nagyon nagy mértékben nem nő, Ázsiában várható igazán nagy növekedés. Ha megnézzük a globális gázfogyasztást, 3-4 százalékos növekedés van most. Tulajdonképpen az egyik leggyorsabban fejlődő fosszilis energiahordozó a földgáz, de ennek az epicentruma elsősorban az ázsiai kontinens. Ott egyrészt nő a gazdaság mértéke és a gazdasági aktivitás, ez pedig többlet energiaigénnyel jár, másrészt próbálják a tradicionális kőszenet kiváltani a sokkal inkább környezetbarát földgázzal. Ezek a folyamatok hajtják előre a földgáz piacát. Ne felejtsük el, hogy a következő négy-öt évben nagyon komoly kínálatnövekedés lesz LNG-ből. Említettük már az Egyesült Államokat, de Katar, Ausztrália és Kanada is komoly projekteket fejleszt.

Ha az európai ellátás valóban központi kérdés, akkor Donald Trump, illetve az amerikai kormányzat szeretné megszerezni ezt a területet Ázsiával szemben, vagy inkább, a békéért cserébe, odaadja Oroszországnak? Melyik tűnik ésszerűbb dealnek?

Először is azt szeretném leszögezni, hogy az Egyesült Államokban magánvállalatok foglalkoznak az LNG előállításával és ennek a marketingjével, eladásával. Donald Trump elnök ezeknek az amerikai magánvállalatoknak próbál segíteni például azzal, hogy politikai alkuk keretében nagyobb piaci lehetőségeket biztosít. Az európai piac egyébként ezeknek az amerikai vállalatoknak nagyon kedvező, két ok miatt is. Egyrészt fizikailag nagyon közel van, jóval közelebb, mint Ázsia. A cseppfolyós földgáznál a fizikai távolság azért is nagyon fontos, mert a hűtés fenntartásához a meglévő gáznak egy nagyon pici mennyiségét minden nap el kell párologtatni. Ezt egyébként általában a hajók meghajtására használják, vagyis nem veszik kárba, de azért nem mindegy, hogy mondjuk, egy Houston–Rotterdam út az 15 napos, míg egy Houston–Sanghaj pedig 30-40 napos. A másik ok az, hogy itt jó fizető vevők vannak. Azért Ázsiában vannak olyan államok még, amelyeknek a pénzügyi stabilitása nem olyan erős. Itt, Európában alapvetően mindenki időben és rendben fizet, tehát ez egy nagyon jó piac az amerikai LNG-termelők számára.

Oroszország szempontjából az megállapodási alap lehet, hogy ő viszont Európa helyett, mondjuk, Ázsiát látja el? Ott nincs túl sok vezeték, legalábbis Oroszországból.

Így van. Oroszországnak is az a problémája, hogy számára is az európai piac van közel. Egyrészt a vezetékek tekintetében kiépített az infrastruktúra Európa felé, még úgy is, hogy 2022-ben az Északi Áramlat egy része megsemmisült. Másrészt az oroszországi cseppfolyósföldgáz-kikötők, amelyek a Jamal-félszigeten vannak, ugyancsak Európa felé adnak el szívesen, mert fizikailag ez van közel. A kínai vagy az indiai piac jóval nagyobb távolságra van. Léteznek egyébként a Távol-Keleten is LNG-kikötőik, mondjuk, Szahalin szigetén, azok nyilván az ázsiai piac felé orientálódnak, de az európai LNG-kikötőket eleve úgy építették, hogy azok az európai LNG-piac ellátásában vesznek majd részt.

Mondta, hogy nagyjából 80 milliárd köbméteres amerikai kapacitásbővülés jöhet. Európa fel tudja-e szívni, ha nem is a 80 milliárdot teljes egészében, de több tízmilliárdot? Van-e elég LNG-fogadókapacitásunk?

Ezzel nincsen probléma, tulajdonképpen mára már kiépültek azok az LNG-fogadóterminálok, amelyek szükségesek. A tavalyi évben 42 százalék volt a kapacitáskihasználtsága az európai LNG-kikötőknek. Ez azt jelenti, hogy van szabad kapacitás. Igaz, hogy ennek a nagy része a spanyol kikötőknél, meg a franciáknál van, ott jóval alacsonyabb a kihasználtság. A hozzánk közelebb eső kikötőknél magasabb a kapacitáskihasználtság, de azért nem ez a szűk keresztmetszet, fogadókapacitás van, be tudjuk hozni az LNG-t, ha szükséges. Sőt, most már a belső interkonnektorok is megépültek, lényegében jóval nagyobb LNG-ellátással is futtatható az európai kontinens.

Ha Németországban fejtik le az LNG-t, az eljuthat Közép-Európába, vagy akár Dél-Európába, mégpedig úgy, hogy az meg is érje?

Fizikailag eljuthat. A kérdés az, hogy milyen szállítási díjak, illetve milyen egyéb tételek vannak. Egyelőre nagyon magasak a díjak, ezért nagyon ritkán jut el anyag onnan ide, a régióba. Hozzáteszem azt, hogy az utóbbi évben volt egy jelentős díjcsökkentés. Németországot komoly kritika érte amiatt, hogy nagyon magas díjakat kér azért, hogy az országon keresztül átjusson ez a termék. Különösen a csehek panaszkodtak emiatt. 2024-ben történt egy jelentős díjcsökkenés, illetve egy adócsökkentési tételt vettek a németek, emiatt például a cseh piac ellátásában a német LNG-kikötők jelentős részt vállalnak most.

Mennyivel drágább az LNG, mint akár az egyéb forrásból beszerzett, akár az Európai Unión belüli termelés, akár a vezetéken keletről érkezett gáz?

Egységes ár van Európában, a különbség abban van, hogy mennyi az egyes források költsége. Ilyen értelemben az amerikai LNG és az LNG-t gyártó cégek is bőven pénzüknél vannak. A jelenlegi amerikai gázárak mellett önköltséggel számolva olyan 15-20 euró/megawattóra költséggel jut el az amerikai LNG Európába.

Ez a költség?

Ez a költség, most az ár 41 euró/megawattóra, tehát egy amerikai LNG-termelő is nagyon jól keres. Nyilván, akik belül tudnak termelni, azok általában ennél olcsóbban termelnek, illetve az orosz termelőknek is az önköltsége ennél valamelyest alacsonyabb. De még egyszer hangsúlyozom, hogy egységes ár van, az eladási árban nincs különbség. Maximum az önköltségekben vannak különbségek, az amerikai LNG-nek a mostani európai ár nagyon jó árat jelent.

Az amerikai felhasználás hogyan változik vagy változhat a következő években? Azt, amit megtermelnek az Egyesült Államokban, ezt az 50-80 milliárd köbmétert, szinte biztos, hogy külföldre szállítják majd?

Nem feltétlenül, és ebből a szempontból hosszabb távon látok én is kockázatot. Egyrészt az amerikai földgázfogyasztás nagymértékben gyorsul. Ennek elsősorban az az oka, hogy az Egyesült Államokban van egy nagyon komoly felfutása a mesterséges intelligenciának, és az AI centrumoknak energiára van szükségük. Nem is engedik egyébként sokszor őket a hálózatra, mert leszívnák onnan az elektromos áramot. Arra kötelezik a Google-t, a Microsoftot, az Amazont és a társaikat, hogy gondoskodjanak saját elektromos áram előállításáról. Ezek a cégek próbálnak erőműveket építeni vagy vásárolni. Volt az ősz során egy jelentős hírköteg, ami arról szólt, hogy ezek a cégek nukleáris erőműveket vásárolnak, de nagyon aktívak a gázalapú erőművek építésében is, ugyanis ezek a leggyorsabban felépíthető erőművek, 3-4 év alatt fel lehet húzni ezeket. Emiatt valószínűleg nagyon jelentős felfutás lesz az amerikai földgázfogyasztásban, és adott esetben ez veszélyeztetheti az LNG-termelést is. Van olyan vélemény az Egyesült Államokból, hogy ha nagyon fölmegy az amerikai földgáz ára, akkor Amerika akár korlátozhatja is az LNG-exportot. Egyelőre azért úgy tűnik, hogy bőven van gáz, a következő egy-két évben lesz az LNG-kapacitások kielégítésére és a belső keresletre is megfelelő mennyiségű földgáz. Lehet, hogy ez később megváltozik. Még egy fontos tényezőt kell említeni, a trumpi tarifákat, Kanada, például, nagyon fontos földgáztermelő, és alapvetően exportál az Egyesült Államokba. Nagy kérdés, hogy a kereskedelmi kapcsolatok hogyan alakulnak.

Előfordulhat-e, hogy a korábbi, sokat emlegetett orosz függőségből amerikai függőség alakul ki? Ahogy említette, 350 milliárd a felhasználás, most olyan 50 milliárd köbméter, amit Amerikából kapunk, ha még további 50-80 lesz, akkor az azt jelenti, hogy több mint a harmada, akár 40 százaléka az Egyesült Államokból érkezhet, ugyanúgy, mint korábban Oroszországból. És ha a Távol-Keleten jóval több pénzt adnak egy-egy szállítmányért, akkor megeshet, hogy Európa hoppon marad?

Én azt gondolom, hogy nem. Ennek az az oka, hogy egyrészt azt a 40 százalékos piaci részesedést, amit Oroszország elért a 2022-es ukrán–orosz háborút megelőző időszakban, nem fogja elérni az amerikai LNG. Másrészt orosz oldalról a nagy Gazpromról és a szintén államhoz közeli Novatekről beszélünk, két vállalatról, amelyek a gázexportot biztosítják. A Gazprom a vezetékest, a Novatek pedig a cseppfolyós földgázexportot. Az Egyesült Államokban ugyanez tucatnyi cég. Ott nincs egy vagy két szereplő, amelyet ki lehetne emelni, legalább 15-20 cég foglalkozik már most LNG-exporttal, és ezeknek a száma még nőni fog. Teljesen más függésről beszélünk, ráadásul az LNG-t viszonylag könnyű lecserélni olyan értelemben, hogy akár Katarból vagy Kanadából, vagy új szereplőktől, mint mondjuk, Mozambik, hozhatjuk be a gázt, nem kell feltétlenül az Egyesült Államokból behozni.

Nézzük egy kicsit Oroszországot! Mekkora most a bevétele, vagy legalábbis mekkora lehet a bevétele a földgázból, és mennyi volt a háború kitörése előtt?

Pont most jelent meg egy nagyon érdekes hír, arról szólt, hogy a Gazprom 2024-ben 13 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el, ez őrült nagy szám. Lehet hallani olyan híreket, hogy az orosz gázóriás a saját irodaházait is már árulja. Pont megnéztem egyébként, hogy mennyiért ad el a Gazprom gázt. Nekik a legnagyobb piacuk az a belső, tehát a hazai piac, ott körülbelül másfél dollár/MMBtu ár van jelenleg.

Ez mennyi, ha átszámoljuk a holland tőzsdén jegyzett árra?

Ez 10 euró alatt van. Az orosz belső ár 10 euró alatt van, megawattóránként. Egyébként ezzel a másfél dollár/MMBtu-val szemben Kínának 7 dollár/MMBtu áron ad el a Gazprom, Európában pedig 10 euró//MMBtu áron, tehát az európai ár a 7-8-szorosa az exportárnak. Ez a hatalmas veszteség azt jelenti, hogy mivel a Gazprom nem tud több gázt eladni Európának, bár megpróbálnak Putyinék valamit most tenni, hogy ez mégiscsak legyen egy nagyobb mennyiség, de ha nem tud nagyobb mennyiséget eladni Európának, akkor egyszerűen nem lesz más lehetőség, mint a belső árakat megemelni. Minimum duplázni kéne az orosz belső árat, ott is egyfajta rezsicsökkentés van, az olcsó energia ígérete egy komoly fosszilis termelő országtól, az egy adottság Oroszországban. Egyszerűen nem lehet elkerülni azt, hogy a belső árakat, az elektromos áramét is egyébként, de különösen a gázét jelentősen megemelje Oroszország. Különben a Gazprom előbb-utóbb csődközeli helyzetbe megy, amire nem volt eddig példa, és ami nem megengedhető.

És a távol-keleti eladások? Kína felé építettek, illetve építenek vezetékeket, viszonylag nagy mennyiségben szívná föl Kína a földgázt Oroszországból is, akár LNG-t, akár vezetékest, ez nem lehet alternatíva?

Kína felé a Szibéria Ereje vezeték kapacitása, ha jól emlékszem, olyan 38 milliárd köbméter. Még Európa felé is többet ad el Oroszország cseppfolyós, plusz vezetékes formában, mint vezetékes formában Kína felé. Az infrastruktúra Európa felé épült ki elsősorban. Az a 100 milliárd köbméteres mennyiség, amit a Gazprom elbukott a 2022-es év során, azóta sem jött vissza, sőt tulajdonképpen még csökkent is, hiszen 2024 év végétől kezdve az orosz–ukrán tranzit is leállt. Már az a 15 milliárd köbméter per év, amit átszállítottak Ukrajnán keresztül, sem jön be a Gazprom számlájára, inkább szűkült a piacuk az utóbbi fél év során, mintsem bővült volna.

Milyen útvonalakon jöhetne Európába újra orosz gáz? Említette az Északi Áramlatot, ahol az egyik vezeték használhatatlan, de van használható, ami talán még most is nyomás alatt van, csak nem áramlik benne a nyersanyag. Van a Jamal, van a Testvériség. Létezik legalábbis.

Igen, vezetékes oldalon van valóban az Északi Áramlatnak az egyik ága, ami 27,5 milliárd köbméter/év kapacitású, soha nem használtuk még, izgalmas kérdés lenne, ha egyszer beindítanánk, akkor három év állás után tudnának-e a kompresszorok működni. De elméletileg használható lenne. Lengyelországon keresztül is van egy Jamalnak nevezett vezeték, szinte biztos, hogy politikai okok miatt a lengyelek ezt nem indítanák újra.

Ez mekkora kapacitású?

Ez is 30 milliárd köbméter körül van évente. Aztán nyilván lehetne szállítani Ukrajnán keresztül, bár ott január elsejével leállt a gázszállítás. Ráadásul egy nagyon érdekes katonai eseménynek is részese volt ez a vezeték. A hírek szerint több száz orosz katona ezen a gázvezetéken keresztül támadta meg Szudzsa városát, vagyis most éppen nem gázszállításra használták az oroszok ezt a vezetéket, hanem más célokra. A működő Török Áramlat van még. Ez a vezetékes földgáz. Cseppfolyós földgázban van a működő Jamal LNG, ami most is jön, és most is kapunk földgázt az Arctic 2 LNG-ből, ami kapacitásban, ha megépül mind a három nagy terminál, körülbelül, visszagázosítás után, olyan 25-30 milliárd köbméternyi földgázt hozhatna Európába. Erre most amerikai szankció van, és ahogy hallok, olvasok erről, az orosz erőfeszítések leginkább efelé mutatnak, hogy az Arctic 2 LNG terminálon lévő amerikai szankciókat Trump elnök vonja vissza. Ha ez megtörténik, akkor innen többlet LNG-t hozhatnának az oroszok, elsősorban az európai piac felé.

Oroszországnak mennyi eladható gáza lehet? Említette, hogy a Gazprom 13 milliárdos veszteséget ért el, odahaza nagyon olcsón értékesíti a gázt, de mennyi lehet mondjuk, az elzárt kút, vagy a valóban működő kútkapacitás, amit Európába vagy akár máshova szállíthatnak?

A Gazprom földgázkútjainak a nagy része tisztán földgázkút. Ez azért fontos, mert ezeket viszonylag könnyen el lehet fojtani, és viszonylag könnyen újra is lehet indítani. Feltételezhető, hogy a cég azt a 100 milliárd köbméternyi kapacitást, amit 2022-ben elfojtott, viszonylag könnyen vissza tudná hozni a piacra. Magyarán szólva nekik nem a kapacitások vagy a meglévő készletek jelentik a gondot, hanem az, hogy hol és milyen piacon tudnának eladni a földgázból, ráadásul nyilván szeretnék minél magasabb áron eladni, nem feltétlenül a hazai piacon, mivel azon gyakorlatilag önköltségen értékesítenek. A 13 milliárd dolláros veszteség abból származott, hogy tulajdonképpen a nyomott hazai áron kellett eladni a földgáz nagy részét.

Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa itt, az Arénában azt mondta, hogy a legnagyobb kárt a bizalom szenvedte el Európában, a szolgáltatásba vetett bizalom, arról nem is beszélve, hogy nagyon sok bírósági eljárás van folyamatban a nem teljesítés, vagy a nem szerződésszerű teljesítés miatt, európai vásárlók és az orosz szállítók vagy az orosz állam között. Ez újraépíthető pár hónap vagy pár év alatt, ha ezeket a vitákat le tudják zárni? Ez a bizalom megteremthető úgy még a következő években, hogy a dekarbonizációs célba ne csússzunk bele, és ne 2040-re legyen újra bizalom?

Nagyon szkeptikus vagyok ebben a kérdésben, Deák András nagyon jól mondta, perek sorát nyerték meg európai vállalatok a Gazprommal szemben, ugyanis 2022-ben de facto a Gazprom lekapcsolta a gázszállítást Európa felé, az európai olajipari szankciókra és egyéb szankciókra válaszul ezt a gázfegyvert használta. Csak a német Uniper, ha jól emlékszem, 13,5 milliárd euróra perelte be a Gazpromot, amit egyébként a német cég meg is nyert. Lehet, hogy Amerika és Oroszország megpróbál Európa feje fölött dönteni a gázszállításokról, de ehhez az európai fél jóváhagyása szükséges. Ilyen értelemben az LNG-szállítások, az a bizonyos Arctic 2 LNG újraindítása sokkal egyszerűbb folyamat, ott nincsenek ilyen jellegű, a hosszú távú szerződés megszegéséből eredő perek. Ezekben Oroszországnak és Európának meg kéne egyeznie. Én azt gondolom, hogy a bizalom helyreállítása egy hosszú távú békemegállapodásnak a része lehetne, de nagyon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy tartós, hosszabb távú békemegállapodást lehetne a Nyugat és Oroszország között megkötni, a mostani felállás mellett.

Mekkora lehet az az összeg, ami feledteti a sérelmeket? Mennyivel tudná Oroszország olcsóbban adni a gázt, hogy az európai vevők azt mondják, hogy üsse kavics, folytassuk. Lehet ilyen árat adni?

Ez nagyon nehéz ügy, mert politikai, nemcsak gazdasági kérdés, a nyugat-európai publikumnak a nagy része hallani sem akar arról, hogy addig felfuttassák az oroszországi földgázimportot, ameddig Oroszországgal a politikai problémáikat nem rendezték. Előbb kell politikai rendezés, én azt gondolom, utána lehet gazdasági rendezés. Ráadásul érdekes még az is, hogy a nagyfokú LNG-beszállítás és az LNG-felfutás jó eséllyel 2026-tól kezdve lejjebb fogja vinni az európai és a világpiaci földgázárakat. Az az előny, ami a nagyobb volumenű orosz gázból ered, egyre kisebb ahhoz képest, hogy ez jön-e vagy sem. Azt látom, hogy nem feltétlenül abba az irányba mennek a folyamatok, hogy az oroszok gyorsan vissza tudnának jönni erre a piacra. Nyilván ez az amerikai–orosz megállapodástól is nagymértékben függ, és attól, hogy tulajdonképpen Trump elnök és Putyin elnök mire ráz kezet a végén.

Milyen hatással van ennek a kérdésnek a napirendre kerülése az árakra? Mert azt látjuk, hogy egy hónap alatt, március 6-ára, 58 euróról 37 euróra, vagyis több mint 30 százalékot zuhant a földgáz ára a holland tőzsdén. Most nagyjából 40 euró, volt egy kis korrekció. Mi történt?

Ha kicsit távolabbra tekintünk, az utóbbi másfél évben 2024 februárjában voltak a legalacsonyabbak az árak Európában, akkor 25 euró/megawattóráig esett az európai földgázár. Onnantól kezdve volt egy fokozatos emelkedés, ez novembertől kezdve begyorsult, aminek alapvetően egy piaci spekuláció volt az oka. Emlékszem, hogy február 7-én a nettó vételi állomány nagysága, amit pénzügyi befektetők tartottak a kezükben, körülbelül az éves európai gázfogyasztás hét százaléka volt. Magyarán szólva volt egy nagyon komoly spekuláció arra nézve, hogy az európai gázárak jelentősen emelkedni fognak. Ennek a spekulációnak egyébként az európai uniós szabályozás volt a fő indoka, az Európai Unió ugyanis megköveteli azt, hogy november 1-jéig 90 százalékra töltsék fel az európai gáztárolókat azok a szolgáltató cégek, amelyek az iparnak, illetve a lakosságnak eladják a földgázt. A spekulánsok tulajdonképpen azt látták, hogy Európában a hidegebb téli időjárás és a nagyobb áramfogyasztás miatt ürülnek a tárolók, és tudják a szabályozást, hogy kötelesek a szereplők feltölteni a tárolókat. Erre alapozva elkezdték vásárolni a földgázt, hogy majd jelentős kereslet lesz a nyári időszakban, a tárolói feltöltöttség időszakában. Ráadásul még tovább nehezítette az egész képet, hogy a nyári gázárak magasabbak lettek, mint a téli gázárak, ami egy inverz görbe, merthogy normál esetben a nyári árak alacsonyabbak, mint a téliek. Mivelhogy a nyári árak alacsonyabbak, mint a téliek, általában a szereplők nyáron megveszik a földgázt, télen pedig eladják. Most viszont fordított felállás történt, a nyári árak lettek magasabbak, emiatt a szereplők nem igazán siettek a kontraktusok megkötésével, hiszen folyamatosan buknának, hogyha nyáron vesznek gázt és télen eladnak. Úgyhogy nagyon érdekes a szituáció. Egyébként maga a spekuláció február közepén kidurrant, ugyanis az Európai Unió elkezdte pedzegetni, hogy ezt a szabályozást meg fogja változtatni.

Akkor zuhant 58-ról szépen lassan 37-re?

Így van, akkor zuhant 58-ról 37-re, azóta egy picit följebb ment, de döntés még nincsen. Nagyon érdekes, folyamatos vita van az Európai Unión belül, a napokban is volt egy német javaslat, hogy ők csak 80 százalékot töltenének föl, az Európai Unió szabályozza azt is, hogy havonta milyen legyen a tárolói töltöttség, hogy adott esetben ezeket is eltöröljék, vagy nagyobb rugalmasság legyen benne. Nincs még döntés, de az, hogy megjelent a hír arról, hogy ez változhat, kifogta a szelet a spekuláció vitorlájából, és ennek hatására az árak drasztikus csökkenésbe kezdtek.

Az, hogy a gáz beszerzési ára magas vagy alacsony, drága vagy olcsó, mi alapján minősíthető? 2022 augusztusában volt jóval 300 euró felett is a gázár, sőt, két évvel korábban, 2020 nyarán 5 euró körül.

Ez nagyon jó kérdés. A 2010 és 2020 közötti aranyidőszakhoz viszonyít mindenki, abban az időszakban, abban az évtizedben 20 euró/megawattóra volt a gáz ára. Hozzá kell tennem azt, hogy ez az alacsony gázár részben mesterséges volt, mert például az oroszok, és ez már elég jól bizonyítható, pont azért, hogy háborúra készüljenek, és azért, hogy az európai közösséget nagymértékben az orosz gázhoz csatolják, nagyon nagy volumennel látták el a piacot, kvázi dömpingáron dömpingmennyiséget hoztak Európába. 2015-től kezdve az európai gázár egy kicsit mesterségesen is alacsony volt. Ez volt az aranyidőszak, ez volt az az időszak, amikor Európa és a világ is nagyon gyorsan nőtt, és ez volt az az időszak, amikor nagyon olcsó volt a földgáz. Mindenki ezt tekinti referenciának. Én azt gondolom, hogy 30-40 euró/megawattórával Európa elég jól el tudna ketyegni. Nyilván az 50-60 vagy afölötti gázár valószínűleg komolyabb deindusztrializációt, illetve komolyabb gazdasági csökkenést okozna. Egyébként korábban számolgattunk az Ersténél olyanokat, hogy 80 euró/megawattóra fölött a magyar folyó fizetési mérleg is nehezen tudna pozitívba lendülni, egy ilyen ár már Magyarországon is nagyon komoly kockázatot jelentene.

Magyarországon hány milliárd köbméter a jelenlegi felhasználás? A háború előtt körülbelül 10-10,5 milliárd volt.

Most 8 milliárd körüli a fogyasztás. Valószínűleg 2024-ben picit 8 fölött lesz, mert az előző időszak téli átlaghőmérséklete a megelőző két télhez képest alacsonyabb volt. Nem volt egyébként nagyon hideg tél, historikusan nézve átlagos tél volt, de 2022-2023, illetve 2023-2024 teléhez képest hidegebb volt. Az két abnormálisan meleg tél volt, azt mondanám. A mostani tél alapvetően normális volt. Valószínűleg 8 és fél milliárd köbméter körül lehetett 2024-ben a magyarországi fogyasztás. Ennek a jelentős része Oroszországból származik. Volt egy adat, amit, azt hiszem, a külügyminiszterünk mondott, hogy 7,7 milliárd köbmétert vásároltunk. Én azt gondolom, hogy ez az MVM Csoportra vonatkozik, aminek van egy 4,5 milliárd köbméteres, hosszú távú szerződése a Gazprommal, illetve azon felül is vásárolt a spot piacon. Emellett van hazai kitermelés, és vásárolunk többek között a horvátországi Krk szigetén található terminálon keresztül is a cseppfolyós szállítmányból földgázt. Így áll össze jelenleg a magyar mix.

A hazai kitermelés mekkora lehet most? Az energiaválság, illetve az orosz–ukrán háború kitörése után volt olyan kormányzati igény, hogy növeljék ismét az akkor nagyjából 1,2 milliárd köbméteres kitermelést másfélre, 1,8-ra, minél magasabbra. Hol tartunk most?

Most olyan 1,5 milliárd köbméternél tartunk, vannak arra utaló jelek, hogy talán ezt még lehet növelni is. Az MVM-nek is vannak sikeres projektjei, a Molnak is vannak sikeres termelési projektjei. Kétmilliárd köbméterről beszélnek, az lehet talán a cél, nagyon jó lenne, ha sikerülne elérni. Én egy picit szkeptikus vagyok abban, hogy ez elérhető. De vannak egyéb területek is, például biogáz, biometán potenciálunk is van. A becslések szerint 300 és 600 millió köbméter közötti mennyiségben lehetne például biometánt előállítani Magyarországon egy évtizeden belül. Ez ellensúlyozhatja a csökkenő földgáztermelést, ami összességében stabil, mondjuk, másfél milliárd köbméter per éves hazai földgáztermelést hozna, földgáz plusz biometánnal együtt.

Arra vannak konkrét számok, hogy ez a 1,5 milliárd köbméter milyen hosszan biztosítható Magyarországon?

Egy-két évtizedig biztosan. A magasabb földgáz- és kőolajárak erőteljesen ösztönzik a szereplőket, hogy próbáljanak keresni, kutatni, és mindig vannak olyan kisebb-nagyobb lelőhelyek, amiket sikerül Magyarországon is megtalálni, és mivelhogy a magyar gáz-, illetve olajhálózat is olyan, hogy 20-30 kilométeren belül mindig van betáplálási pont, bármilyen kicsi mezőt talál a Mol, az MVM, a Horizon és társai, ezeket mindig ki lehet aknázni. Én ilyen értelemben optimista vagyok, hogy akár évtizedekig is ezt a mennyiséget fenn tudjuk tartani. A biometánban is van egy nagyon komoly felfutás, ahogy említettem, itt is több százmillió köbméteres potenciálunk van. Lengyelország nagyon optimista, ők azt mondják, hogy akár 3 milliárd köbméternyi földgázt is elő tudnak ezekből az elsősorban egyébként állati eredetű hulladékokból állítani.

Mondjuk, tehéntrágyából?

Tehéntrágyából pontosan. Ráadásul úgy, hogy ezt a trágyát később még trágyázási célra is fel lehet használni. Vannak erre mutató kísérletek, ha van elég ösztönző ároldalról, a piac megtalálja a megoldást.

Ha az orosz gáz ismét megindul Európa felé, lehet Közép-Európa, Magyarország és Szlovákia ennek a folyamatnak a nyertese? Mi az elmúlt három évben is vásároltunk gázt.

Alapvetően igen, hiszen az egyik irány ez lehet, feltéve, hogy az ukrán gáztranzit újraindulhat, alapvetően akkor tudnánk nyertesei lenni ennek, ha nemcsak a Török Áramlaton tudunk orosz földgázt behozni, hanem a 2024. december 31. előtt használt ukrán tranzitútvonalon is. Megvan technikailag a lehetőség. Az eszközök pár hónappal ezelőtt még használatban voltak, politikai alku kérdése az egész. Szkeptikus vagyok abban, hogy ez gyorsan visszatérhet, pont amiatt, hogy nem látom azt, hogy egy stabil, biztos béke feltételei adottak lennének az ukrán és az orosz oldalon.

Mi abból profitálhatnánk, hogy olcsóbban kapjuk az orosz gázt, vagy a tranzit miatt, merthogy akár a Török Áramlat, akár az Ukrajnán keresztüli vezetéken Magyarországon átáramlana Nyugat-Európába vagy északabbra, tőlünk északabbra a nyersanyag?

Nem valószínű, hogy olcsóbban kapnánk. Oroszország akkor adott olcsóbban gázt, ha ezt valamilyen politikai céllal tette. Nem tudom, hogy igazából ez fennáll-e vagy sem, én ezt nem látom. Nem hiszem, hogy olcsóbban adnának földgázt. Az lenne igazából a magyar érdek, hogy minél több forrásból, minél nagyobb diverzifikáció mellett szerezzünk be földgázt. Ilyen értelemben a világ pozitív irányba halad, előbb-utóbb bejön a romániai földgáz, hála Istennek biztató jelek vannak. Az látszik, hogy a török vagy a görög LNG-termináloknál bőven van szabad kapacitás, tehát ha nagyobb LNG-kínálat lesz, akkor akár LNG-formában is többletgázt hozhatunk be, ha szükség lesz rá. Ez a többletgáz például versenyezhet azzal a 3,2 milliárd köbméteres extra gázmennyiséggel, amit az oroszok, a Gazprom a hosszú távú szerződés fölött adtak. Lehet, hogy a Trump–Putyin-alku erről is szól, hogy ezt a gázpiacot ki kaphatja meg. Ilyen értelemben az amerikaiak nagyon örülnének, ha azt a 3,2 milliárd köbméteres gázt is ki tudnák szorítani, és a saját gázukat adnák el. Emiatt én azt gondolom, hogy 2026-tól nagyobb verseny indul, valószínűleg alacsonyabb gázárak lesznek egyébként is a régióban és egész Európában.

Mit látunk a kőolaj piacán? Mintha a Brent ára kisebb kilengések mellett a 70 dolláros szint körül cövekelt volna le.

Van jelentős csökkenés, és egyébként nagyon érdekes, hogy nemcsak a nyersolajban, hanem a kőszén- meg a földgázárakban is világszerte. Azt látom, hogy Trump elnök második hónapi tevékenységét követően mintha a világ kezdené egy kicsit azt árazni, hogy jöhet egy nagyobb recesszió világszerte, akár az Egyesült Államokban vagy elsősorban ott, de máshol is, amiatt, hogy a trumpi vámpolitika nagymértékben megkeveri a világgazdaságot, nagymértékben veszélyezteti például a beszállítói láncokat, illetve fékezheti az amerikai keresletet. Az, hogy a földgáz ára, a kőszén ára és a kőolaj ára is csökken egyszerre, számomra azt mutatja, hogy van egyfajta aggodalom a kereslet alakulása miatt. Emellett egyébként a kőolajpiacot nagymértékben mozgatja a geopolitika, az, hogy mondjuk, Irán és Oroszország, illetve Venezuela ellen lesznek-e újabb amerikai szankciók. Még egy nagyon fontos tényező, hogy az OPEC+, tehát a kibővített OPEC tagállamai bővíteni szeretnék a termelésüket. 2023-ban volt egy önkéntes kínálatcsökkentés, mintegy 2,2 millió hordó/nap, most viszont a tagállamok egy része ezt vissza akarja dobni a piacra. Az Egyesült Arab Emirátusok most már mintegy 30-35 százalékkal termel a kapacitásai alatt, nagyon nagy belső feszültség van amiatt, hogy van egy csomó új olajmezőjük, miért nem tudják az olajukat eladni.

Megérné kitermelni és piacra dobni? Nem csökkentené ez az árat?

Valószínűleg csökkentené, ez a problémája a kartellnek, ráadásul az előrejelzések szerint az idei év 600-700 ezer hordó/napos többletkínálattal bír globálisan, viszont ha annak az egy tagállamnak a saját érdekeit néznénk, az nyilván a többlettermeléssel jobban járna, még úgy is, hogy esik az ár. Nagyon komoly feszültség van az OPEC-en belül, hogy valamit tegyünk, mert van egy csomó többletkapacitásunk, és ezzel nem tudunk mit tenni.

Mire számít, milyen lesz kőolaj ára a következő hónapokban? Jön a nyári szezon, akkor a dízelnek, illetve a benzinnek is szezonja van, általában akkor egy kicsit drágul. Azt is látjuk, hogy a jemeni lázadók elleni amerikai csapásra sem ugrott meg a kőolaj ára, holott Oroszország meg Irán is nemtetszését fejezte ki.

Jelenleg többletkínálatos a piac. Én azt gondolom, hogy 60 és 80 dollár között leszünk az év során az olajárban, és valahol a mostani 70 dollár körüli Brent-ár lesz az átlag. Tehát a jó hír az az, hogy valószínűleg az idei évben nem lesz kimagasló kőolajár. Nyilván vannak tényezők, amelyek ezt befolyásolják. Ha a világ tényleg belecsúszik egy komolyabb recesszióba, akkor inkább 60 dollár körül lesz, vagy akár még az alá is mehet a kőolaj ára. Ha pedig jön egy nagyon szigorú trumpi politika, mondjuk, összeveszik Putyinnal, összeveszik Iránnal, mind a két ország, plusz Venezuela ellen is szankciókat vetnek ki, és lesznek, mondjuk, egyéb termelési kiesések, és az OPEC mégis úgy dönt, hogy nem dobja piacra az olaját, akkor simán 80 dollárt látunk újra.