Kravalik Gábor szerint az öngondoskodás, a különböző hosszútávú megtakarítási eszközök egyre elterjedtebbek a gondolkodásban, de a gyakorlatba ez még nem került átültetésre. Különböző külső körülmények miatt

a pénztártagok létszáma stagnál, vagy minimális szinten növekszik,

miközben akik bennmaradtak a pénztári rendszerben, ők negyedévről negyedévre egyre többet fizetnek be a megtakarítási számláikra, vagyis azok, akik eddig is tettek az öngondoskodás terén, azok egyre többet tesznek, mutatott rá.

Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének elnöke az InfoRádiónak nyilatkozva megerősítette, hogy a nyugdíjpénztári tapasztalat azt mutatja, hogy inkább az időskorúak, a nyugdíjhoz közelállók, 10-20 évvel a nyugdíj előtt kezdenek el először arra gondolni, hogy miből is fogják megteremteni a majdani nyugdíjukat, illetve nyugdíjkiegészítésüket, ezáltal elérni azt az életszínvonalat, amelyet elképzelnek maguknak, miközben

a fiatalok nem sok hangsúlyt fektetnek a nyugdíjcélú, vagy hosszútávú megtakarításokra.

Kravalik Gábor úgy véli, hogy már fiatalon, akár huszonéves korban, az első munkába való lépés alkalmával részévé kellene válnia a családi költségvetésnek a nyugdíjcélú megtakarítás. A szervezet közvélemény-kutatásából is az derül ki, hogy az emberek nagyon nagy része úgy érzi, elkésett a nyugdíjmegtakarítással, és hogy azt korábban kellett volna elkezdenie, ismertette a szakember.

Mit, mi alapján?

A szakember kitért arra is, hogy a választható különféle pénztárakat többféle szempont alapján is össze lehet hasonlítani, ezek közül klasszikusnak számít a kamat, vagy hozam. Egyrészt azok a termékek tudnak előtérbe kerülni, amelyeket az állam is adójóváírással, vagy -kedvezménnyel jobban támogat, másrészt önmaguknak a terméknek a hozamtermelő képessége is az, ami nagyban befolyásolni tudja a választásunkat, jegyezte meg, hozzátéve: az látszik, hogy a nyugdíjpénztári hosszútávú megtakarítások reálhozam felett, 3-5 százalékos hozameredményt biztosítanak.

További összehasonlítási szempont lehet a költség vonzata is. Kravalik Gábor ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a felügyelet kommunikációja szerint

nemsokára bejelentenek egy pénztári TKM számítási modellt,

ami lehetővé teszi majd, hogy a különböző hosszútávú megtakarítási termékek költségmutatóját a lakosság összehasonlíthassa. Ez a várakozásaik szerint meg fogja mutatni, hogy valóban a pénztári termékek, a számok nyelvén is igazolva és bizonyítva, a legköltséghatékonyabb termékeknek minősülnek – tette hozzá.

A Portfolió említett Öngondoskodás záró szekciójának panelbeszélgetésén Czene Árpád, az NN Biztosító igazgatósági tagja is megjegyezte, hogy egyre több fiatal fejében körvonalazódik a nyugdíjkérdés, de a konkrét lépések már nehezen jönnek, amiben jó motiváció lehet például az állami támogatás. Beszélt arról is, hogy ha jön a nyugdíjkötvény, az felrázhatná a nyugdíjpiacot.

Hardy Ilona, az Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár alapítója és IT-elnöke szerint probléma, hogy a nyugdíjpénztári rendszer a munkáltatókra építve indult el, és így lehetett bevonni a fiatalokat is. Ez viszont mostanra a cafeteria-rendszer változása miatt elindult egy lejtőn. Szerinte a nyugdíjkövényeknek, amennyiben kitart a pénzárak teljesítménye, nem valószínű, hogy nagy elszívó ereje lesz.

Nagy Csaba, az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója és a Pensions Europe IT tagja arról beszélt: nem mindegy, hogy valaki nem akar vagy nem tud félretenni. Szerinte a rendszeres öngondoskodás egyik módja a fiatalok megszólítása lehet. Szerinte a nyugdíjkötvény hasonló hatást érhet el, mint amikor bejelentették: a nyugdíjbiztosításokra is jár az állami támogatás.