INFORÁDIÓ 
2019. július 15. hétfő
Henrik, Roland

aréna

borászat

bacsó andrás

tokaj

tokaj-hegyalja

Bacsó András: a tokaji borminőség szinte elfelejtődött az 1980-as évekre

Bacsó András: a tokaji borminőség szinte elfelejtődött az 1980-as évekre

Bacsó András, a Tokaj-Oremus pincészet igazgatója az 1990-es évek elején azt gondolta: 10-15 év alatt Hegyalja visszakerülhet a világ élvonalába. Ma már tudja, hogy ehhez több generáció munkája szükséges, de nyugdíjas éveire készülve az elért eredményekre büszke lehet - erről is nyilatkozott az InfoRádió Aréna című műsorában. Leginkább annak örül, ha sikerül olyan körülményeket teremtenie, hogy a borvidéken született fiatalok visszatérjenek a régióba. A beszélgetés szerkesztett és rövidített változata.

Korábban ön így nyilatkozott: "Hittem abban, hogy újra lehet alkotni azt a magyar borászatot, amely az elmúlt évszázadokban naggyá tette és európai rangra emelte a magyar bort és a magyar bor legkitűnőbb képviselőjét, a tokaji bort." Hogyan értékel most, mindez mennyire sikerült?

Olyan korban kezdtem el ezt a szakmát művelni, beleértve a tanulmányokat is, ahol minden állami keretek között működött Tokaj-Hegyalján. 1945 után minden nagyobb udvarházat, minden nagyobb pincészetet, pincét, szőlőskertet államosítottak, és nem is mertem azt remélni, hogy ez a helyzet meg fog változni. Aztán hirtelen, a rendszerváltás idején a kezünkben volt a lehetőség, hogy újraszervezzük, újraértelmezzük a borvidéket. Elindult egy fantasztikus folyamat, amikor újraszerveződtek birtokok, mindig alapozva arra, ami az elmúlt néhány száz évében érték volt a borvidéken. Erre alapozva szerveztük mi is meg az Oremus borászatot, és az elmúlt 25 év után bár eredmények vannak, nagyon sok munka vár még ránk, hogy egy szőlőre és borászatra alapuló birtok valóban betöltse azt a szerepet, amire szerveződik.

Ön 1990 környékén úgy gondolta, hogy tíz-tizenöt év alatt majd újra a nemzetközi borvilág élvonalába kerülhet Tokaj-Hegyalja.

A nyolcvanas években kezdtem utazni a világban, és mindenhol azt figyeltem meg, hogy

a Tokaj név, a tokaji bor óriási érdeklődést vált ki, ugyanakkor azt is láttam, hogy szinte elfelejtődött maga a tokaji borminőség, a lényeg, hogy mi van a tokaji szó mögött.

Az Oremus által megtermelt borok 70 százalékát Magyarországon kívül tudjuk eladni, és ez több mint ötven országot jelent. Tehát az elmúlt 25 év munkájának köszönhetően, ha kimondunk egy tokaji borelnevezést, legyen az aszú vagy éppen a száraz furmint, akkor ezek a nevek nemcsak jól csengenek, nemcsak valamilyen formában fölkeltik a borkedvelők érdeklődését, hanem bizonyos elismerést is kapunk miattuk. Mindez természetesen valamennyi jó tokaji borászat munkájának az eredménye.

Az Oremus Pincészet tulajdonosa egy spanyol családi tulajdonban lévő cég. Milyen a kapcsolat ezzel a vállalatcsoporttal?

Igen, mi voltaképpen egy vegyesvállalat vagyunk, amelynek meghatározó tulajdonosa egy spanyol családi holding. Ez a család az 1980-as években megengedhette magának azt, hogy Spanyolország egyik leghíresebb birtokát megvegye, a Duero folyó völgyében található Vega Sicilia borászatot. Sokat dolgoztak azért, hogy ez a birtok, megőrizve a korábbi eredményeket, kiemelkedő borokat készítsen, emellett három további spanyol pincészetet megvásároltak. Így a holding borászati részéhez most négy spanyolországi vörösboros birtok és a Tokaj Oremus tartozik. Ez az öt borászat kialakított egy közös marketingcsoportot, amelynek a neve Tempos Vega Sicilia, és minden egyes birtoknak a bora közös erőfeszítések révén együtt jelenik meg, azonos filozófiával, a nagy bor készítésének a filozófiájával. A világ nagyon sok pontján közös disztribúciós rendszer működik, ez az öt borászat mindegyike számára ez előnyt jelent.

A kommunikációban a nyelv, a nyelvtudás meghatározó. Ön 26 évvel ezelőtt már beszélt spanyolul? Hogy történtek a beszélgetések?

Fiatalkoromban az én igazi nagy álmom az volt, hogy egy nyelvet megtanuljak. Az én esetemben a franciára esett a választás, de elég későn, hiszen a paraszti családból való indulásom nagyon későn tette lehetővé, hogy nyelvet tanuljak. A francia volt tehát az elején a közös nyelv a spanyol befektetőkkel. Aztán, már olyan negyvenéves koromban, három éven keresztül, szombati napon mindig fölvándoroltam Tokajból Budapestre, a Cervantes Intézetbe, ahol nagyon jó tanárok segítségével a spanyol nyelvet valamennyire elsajátítottam, és ez egy külön öröm. Kinyílik a világ, kinyílnak ablakok, az ember meg tud ismerni más kultúrákat.

Hogyha a fiataloknak bármit javasolhatok, akkor mindig azt, hogy a szép nemzeti nyelv megismerése, ápolása mellett nagyon fontos a nemzetközi kommunikáció. Minimum három nyelvet meg kell tanulnunk.

A nyelvtudásért ön három éven keresztül, minden szombaton utazott három-négy órát Budapestre, aztán vissza Hegyaljára. Azért ehhez jócskán kell elhivatottság.

Öröm, ha az ember egy néha el tudja feledni a mindennapok a munkáját és egy kicsit feloldódik abban, ami történik körülötte, és ne feledjük el, az elmúlt 25 évben Magyarországon hihetetlen sok dolog történt, és sok esetben a vidéki életnek más a dinamikája a városi élethez képest. Ez nekem egy külön lehetőség volt, hogy éreztem Budapest világvárossá változásának az éveit is, és mellette természetesen este mindig visszamentem Hegyaljára. Ahol pedig a vidéki élet szépsége, ragyogása és az a természetközeli lét, amely egy szőlészt és borászt meghatároz, ez mindig feltöltődést jelentett. Mikor az ember halad vissza, és elhagyja Szerencset, rálát a hegyaljai, zempléni dombokra, a levegő más, a levegővétel más. Életemet a nagy változások jelentették, de nagyon örülök annak, hogy nem szakadtam el a vidéktől, visszamentem oda, ahol születtem, Tokaj-Hegyaljára, a Zemplénbe, és ott élhettem le az életemet. Nagyon sokat is dolgozom ezért, hogy olyan körülményeket teremtsünk a vidéken, hogy visszajöjjenek a kitanult, tapasztalattal rendelkező emberfők, a szőlőbe, a borászatba, a turizmusba, azokra a területekre, amelyek az én szülőföldemet, a Zemplén térségét jelentik és fémjelzik.

A spanyol tulajdonosok kapcsán vörösborokról beszéltünk. Ha megnézzük annak a borkereskedésnek a kínálatát, ahol Magyarországon az Oremus borait forgalmazzák, ott megvásárolhatók a Vega Sicilia borai is. Az Unico, a legdrágább Vega Sicilia vörösbor egy palackjának a bolti ára 116 ezer forint. A legdrágább Tokaj Oremus bor pedig, a muzeális tételeket nem számítva, egy 2007-es hatputtonyos aszú 19 ezer forint. Elég nagy a különbség. Nem hasad meg ilyenkor egy tokaji borász szíve, hogy miért ennyivel drágább egy vörösbor, mint a különleges tokaji aszú?

Nagyon érdekes a borvilág rétegződése. Vannak csúcsborok, amelyek hihetetlen árakon kelnek el, nem ritka a több száz eurós bor palackonként piaci áron, nem ritka a több mint 1000 eurós bor, egy burgundi, egy Romanée-Conti, nagyon érdekes ez a világ. Az nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a helyét. És az árnál sokkal fontosabb a minőség. Az egész szőlészet és borászat valahogy úgy épül föl a világon, hogy minden a minőségen alapszik. A legjobb minőségű borokat kell készíteni, és természetesen az árak majd lassan, fokozatosan alakulnak, ahogy a bor ismertté válik, ahogy a bor presztízzsel kezd rendelkezni, ahogy a bort keresik az emberek és hajlandók érte nagyon sokat is áldozni. Nagyon-nagyon fontos az is Tokaj vonatkozásában, amit a spanyol borász kollégám kiáltott nekem: "András, hát nem is a mi Unicónk a legdrágább bor, a ti tokaji Eszenciátok a legdrágább bor." Ne feledjük el a tokaji Eszenciát, hogy azért most a világon a legdrágább borok közé emelkedett. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy Hegyalján is jelentős árdinamizálódás, árváltozás történt, és bizony a tokaji aszúk közel sem kerülnek most már olyan alacsony áron a piacra, mint ezelőtt 15-20 évvel.

Szerencsésnek mondta magát, amiért Tokaj-Hegyaljára visszatért és ott élte le az életét. Ezek szerint a nyugdíjas éveire is gondol? Ki fogja irányítani a Tokaj-Oremust, ha előbb vagy utóbb nyugdíjba megy?

Igen, ez érdekes kérdés számomra is. Soha nem gondoltam volna, hogy az élet ilyen gyorsan elfut. Az ember, amikor dolgozik, megfeledkezik arról, hogy időtényező is létezik, és bizony több mint negyven év borvidéken eltöltött munka után érzi azt, hogy tudni kell fokozatosan kivezetnie magát. Nagyon bízom abban, hogy a nyugdíjkor elérése után fokozatosan, ebben az évben ki tudom vezetni magam az Oremus életéből, és átadom a munkát azoknak, akik körülöttem vannak.

Egy szőlő- és borbirtokot mindig úgy kell fölfogni, hogy nem egyetlen ember műve.

Egy nagyon komoly team dolgozik egy 100 hektáros birtok esetében, mint a Tokaj-Oremus szőlőbirtok és pincészet. A szőlőmunkások, a pincészetben dolgozó pincemesterek, a szakértők, akik jönnek és különböző területeken szaktanáccsal látnak el bennünket, a kereskedők, akik hozzásegítenek ahhoz, hogy a bor kommunikációja, a bor megismertetése megvalósuljon, ez mind egy fantasztikus teammunka. Egy másik szerencsés tényező, hogy a Bacsó András nevet nem egyedül én viselem, van egy fiam, aki most már három éve mellettem dolgozik. Először vegyészetet tanult, majd a borászatot is megtanulta és neki adódott a szerencse, hogy el tudott tölteni gyakornoki időt Bordeaux-ban, Spanyolországban és Burgundiában, ezért még több motiváltsággal rendelkezik, mint én annak idején, a hetvenes évek végén. Körülöttem is tehát egy team van, és az utóbbi öt-hat évben tudatosan készülök arra, hogy a birtok életében sajátos generációváltás történjen. A szőlészeti ágazatban is törekszem arra, hogy fiatalokat megnyerjünk szőlőmunkásnak, hogy maradjanak ott, hogy egy lovászmestert megnyerjek ahhoz, hogy maradjon ott a borvidéken és a lovával tudjuk művelni az egyik szőlőnket, hiszen az egy karós ültetvény, és nem tudunk benne dolgozni kisebb traktorokkal sem. Hiába vettünk meg egy hatvan centis kis lánctalpas traktort, nem működik olyan jól, mint egy pár lóval való szántás. És ugyanígy, a pincemesteri szinten is törekszem arra, hogy fiatalítás történjen, ott legyenek azok a fiatal és középkorú szakemberek, akik a generációváltást képviselik. Hatalmas szükség van azokra a fiatalokra, akik a lehetőségeket kihasználva valóban több nyelvet beszélnek, három-négy nyelven képesek kommunikálni, intelligensek, dinamikusak, tettre készek és maradni akarnak, szeretik a vidéket, szeretik Tokajt és szeretik azt a bort, amelyre én is föltettem az életemet.

Elég régóta ismerem önt, nehezen tudom elképzelni, sőt, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy kizárólag a pihenéssel törődő nyugdíjas lesz. Mivel tölti majd az idejét, ha 2019 végén nyugdíjba megy?

2019 végén szeretném az úgynevezett alkalmazotti jogviszonyt megszüntetni, de általános jelenség, hogy a meghatározó szakembereket néhány évig még szakértői, szaktanácsadói megbízatással meg szokták tartani. Ha erre érdemes leszek, akkor még jobban meg tudok felelni annak, hogy

a Tokaj-Oremus esetében is többgenerációs folyamatról van szó, több generáció közös munkája, egymáshoz való kapcsolódása révén tudunk presztízst teremteni a birtoknak.

Így lesz lehetőség bizonyos beruházásokra, kísérletezésre, kutatómunkára, amely megfelel a nemzetközi piacról jövő kihívásoknak, megfelel a klímaváltozás adta kihívásoknak és minden olyan komoly kihívásnak, amelyre sok esetben egy emberöltő kevés. Erre készülök, így szeretném folytatni majd.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018