Az adót több mint száz éven keresztül senki nem kifogásolta, hiszen meglehetősen kis tétel volt, a mindenkori telefonszámlák kevesebb, mint három százaléka.

Néhány évvel ezelőtt viszont néhány nagy cég, közöttük a Ford autógyár és az Amtrak vasúttársaság ügyvédei beperelték az államot, mert az egy szerintük jogtalan adót követelt rajtuk.

A cégek ügyvédei ugyanis kiderítették, hogy a kongresszus 1898-ban azért vezette be az adót, hogy abból fizesse a spanyol-amerikai - amúgy száz nap alatt véget ért - háború költségeit.

Abban az időben az Egyesült Államokban nem létezett jövedelemadó, így a kormány különleges kiadásait minden esetben egyszeri adónemekkel fedezték.

A távolsági beszélgetésekre kirótt illeték akkor egyértelműen csak a gazdaságot sújtotta, miután a lakosságnak nem volt telefonja.

A kongresszus akkor 50 millió dollárt szavazott meg a spanyol-amerikai háborúra, ami egyébként busásan megtérült, mert így került amerikai fennhatóság alá a Fülöp-szigetek, Guam, Puerto Rico és a guantanamói hadikikötő.

A cégek tehát pereltek, és bár a bíróság - közöttük négy szövetségi fellebbviteli bíróság - tizennégy esetben ítéltek meg nekik több tízmillió dollár adó-visszatérítést, az adóhivatal ragaszkodott ahhoz, hogy az illeték igenis jogos.

Miután azonban a többiek sikerén felbuzdulva újabb cégek fordultak bírósághoz és néhány kongresszusi képviselő is a törvény eltörlését követelte, John Snow pénzügyminiszter végül beadta a derekát és kijelentette, hogy eltörlik az "elavult adót, amely száz évvel élte túl célját".

Elemzők becslései szerint az amerikai kincstár ezzel évi 3-3,5 milliárd dollár bevételtől esik el.