Racionalizálás, észszerűsítés jöhet a magyar köznevelésben; a falusi kisiskolák helyett nagy, jól felszerelt, járásközponti intézmények kellenek – mondta Setényi János, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.

"A magyar településszerkezet nagyjából Szent István idején alakult ki, némileg módosult a török után. Mérhetetlen mennyiségű kistelepülés, amely saját identitással, öntudattal rendelkezik, szeretné a saját kis világát berendezni, Bibó, Eötvös, mindenki ezen törte a fejét.

A szocializmusban elindult egy körzetesítés nevű dolog a hetvenes, nyolcvanas években, ez egy gyűlölt dolog volt,

megpróbáltak iskolákat bezárni, be is zártak egy csomó helyen annak érdekében, hogy jobb minőségű oktatást tudjanak nyújtani a járási központokban. 1990-ben volt egy nagy-nagy visszarendezés, egy felszabadulás, amikor is kinyitották ezeket az iskolákat, sőt ez a deficitekkel küszködő ország az Antall-kormány idején elindult a tornaterem-építés gyönyörű programjával, ahol ezek a félig-meddig életképes, újonnan kinyitott iskolák korszerű tornatermeket kaptak, utána informatikai berendezéseket is, tehát költöttünk, költöttünk, de a számok azt mutatják, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan hosszú távon. Ezt mindenki tudja" – szögezte le Setényi János.

Szerinte még ennél is nagyobb baj, hogy "nem jó a minőség", amit visszaadnak a kompetenciamérések eredményei is, ebből az következik, hogy

az iskola termeli újra a hátrányos helyzetű gyermekek nagy számát.

Hogy a közeljövőben elindítható-e egy racionalizálási folyamat, miközben a települések, kistelepülések ragaszkodnak az iskolájukhoz – a lelkipásztor, a háziorvos és az orvosi rendelő már oda –, arról azt mondta:

"Szép dolog, de amikor én a kis falumban a Tisza-tó mellett kérdezgetem a nyugdíjas korba forduló helyi lakosokat, hogy hány gyerekük van, akkor szinte mindenki azt mondja, hogy egy. Tehát

ha csinálunk rendes családokat három gyerekkel, akkor felvetődik, hogy a szocializmus infrastruktúrája, az orvos, a könyvtár, a kultúrház és az iskola új erőre kap.

De ez egy utópikus rendszer volt, erőn felül tartottuk fenn ezeket" – fogalmazott Setényi János.

Egyetért azokkal, akik szerint a béremelés az első tennivaló a köznevelésben, utána lehet beszélni majd teljesítménymérésről, ami viszont nem előzmény nélküli, volt munkatársi teljesítményértékelés, "egészen jó meg érdekes szempontokkal", és az iskoláknak is volt pár százaléknyi mozgástere, de...

"Az alapkérdés az az, hogy ha van életpálya, ahol azért teljesítményt kell felmutatni időről időre, van szakfelügyelet, amely minősíti a kollégákat – igazgató kollégára bármikor kihívhat külső támogató értékelést –, akkor mit akarunk ettől az értékeléstől. Bármit meg lehet csinálni, csak kérdés, mi a célja."

Arra a felvetésre, hogy esetleg a bérdifferenciálás, azt felelte, ehhez először erős, menedzser típusú intézményvezetőkre lenne szükség, de "a jelenlegi jogszabályok szerint az intézményvezetők gyengék, és a tankerületek döntenek mindenről".

"Az intézményvezető nem rúghat ki és nem vehet föl.

Ez a tankerület dolga, ugyanakkor az intézmény működéséért az igazgató teljes felelősséggel tartozik, a gazdasági életben egy cégnél alapvető kívánalom, hogy egy cégvezető maga választhatja ki, hogy kikkel dolgozik, és utána tudok tőle sikert követelni, miután felvette azokat az embereket, akikben lát lehetőséget. Tehát át kéne gondolni, hogy menedzser típusú vezetőkre van-e szükség. Az én válaszom az, hogy igen" – mondta Setényi János.

A napvilágot látott kormányzati terveket megfelelőnek tartja társadalmi vitára – első körben.