Hogyan beszéljünk a gyerekekkel hétköznapi módon erről a nem hétköznapi eseményről? Ez nagyon korfüggő, nem mindegy, hogy egy 16 éves gyerekről van szó, mert ő akár a szüleivel nagyszüleivel is szabadon tud már erről beszélgetni, vagy mondjuk egy 7 év alattiról, akinél jóval nagyobb finomságot igényel a háborúk okairól, veszélyeiről beszélgetni. "Nagyon fontos, hogy legyünk elérhetőek, ha kérdez a gyerek. Kamaszoknál ez különösen fontos szempont kényes, tabu kérdéseknél, hiszen ha azt látják, hogy valamilyen témát kerülünk, akkor nem biztos, hogy legközelebb is megkérdeznek minket - mondta megkeresésünkre Bereczki Enikő mentálhigiénés szakértő.
"Az is nagyon fontos, hogy egy olyan légkört teremtsünk meg otthon, amelyben feltehetnek kérdéseket. Ilyen felfokozott háborús időszakban a legtöbb hír digitális csatornákon keresztül jut el mind a felnőttekhez, mind a fiatalokhoz, és ezt nehéz nyomon követni, ugyanis életkor, generációk szerint médiaburkokba vagyunk zárva. Éppen ezért különösen fontos, hogy szabadon tudjanak velünk az ott látottakról, halottakról beszállni a gyerekek, hiszen nem minden felnőtt lát bele abba a digitális világba, ami egy gyereket körülvesz".
Az életkorhoz is illeszkedni kell, hiszen a gyereket tájékoztatni akarjuk, de nem akarjuk megijeszteni, ne azt érezze, hogy veszélyben van.
"Olyan szavakat, kifejezéseket, fogalmakat érdemes használni, amelyeket a gyermekek megértenek; a magyarázatot mindenképpen a gyerek nyelvezetéhez, fejlettségi szintjéhez érdemes igazítani. Például egy kis óvodás gyerek számára ijesztő lehet, hogyha azt hallja, hogy rakétákat lőnek ki, a katonákat behívják, és nem biztos, hogy ő tudja azt, hogy ez nem a közelben fog történni. Ilyenkor elővehetünk történeteket olyan mesékből, amelyeket ismer a gyerek és amelyben például harcok voltak vagy akár háború – egy-egy Walt Disney-mesében akár –, amivel párhuzamot vonhatunk. Fontos továbbá őket arra is emlékeztetni, hogy minden háborúnak vége szakad" – mondta Bereczki Enikő.
Vannak olyan gyerekek is, akik ugyan nem beszélnek erről, de láthatjuk, hogy megváltozik a magatartásuk, szorongóvá válnak a hírek hallatán. Rájuk érdemes figyelni, mert vannak, akik a játékukban játsszák ki ezeket magukból, ami lehetőséget adhat beszélgetésre is számukra, különösen ha kisebb gyerekekről van szó.
Mi legyen a fotókkal, élő közvetítésekkel?
Nagyon nagy a gyerekek kitettsége az erőszakos tartalmaknak a közösségi médiában, még akkor is, ha szülő korlátozza ezeket. Bárhol rábukkanhatnak ilyesmire, például a nagyobb testvér eszközén vagy iskolán kívüli tevékenységeken. Ám ezzel együtt is
jó, hogyha a szülők ebben az időszakban korlátozzák a gyerek médiafogyasztását, és a sajátjukat is,
figyelmeztetett a mentálhigiénés szakértő. Ha ugyanis folyamatosan be van kapcsolva például a televízió, akkor felbukkanhatnak olyan traumatikus jelenetek, amiket kisebb gyerekeknek nehéz feldolgozni, sőt a nagyobbak számára is okozhat félelmeket.
Ilyenkor inkább olyan tevékenységekre helyezzük a hangsúlyt, amik teljesen mások, vagy amik lehetőséget adnak a mozgásra, kültéri tevékenységekre, hogy a háborús helyzet, hírek okozta stresszt le tudják vezetni vagy akár ki tudják beszélni magukból a gyerekek.
Mindemellett
erősítsük meg őket abban, hogy teljesen rendben van, hogyha ők megijednek, hogyha félelmet kelt bennük egy-egy ilyen hír
- tanácsolta a szakértő.
"Érdemes úgy elmagyarázni ezeket az információkat, hogy legalább mi ne ijesszünk rájuk közben, de azt nem szabad eltitkolni, hogy ez igenis lehet feszültségkeltő. Ugyanakkor meg kellene világítani egy másik szemszöget is, hiszen vannak az idegen országokban olyan felnőttek, akik nem szeretnék a háborút és nem akarják azt, hogy ez megtörténjen. Már ez is vigasztaló lehet a gyerekeknek."
Bevallja a szülő, ha ő is meg van ijedve?
A gyerekek az "érzelmi csápjaikkal" általában leveszik, hogy milyen állapotban van a szülő vagy a pedagógus, és az példaértékű számukra, lemodellezik őket.
"Ha tehát egy szülő fél, retteg vagy stresszben van, akkor nem számíthat másra, mint hogy ezt is átadja gyermeke számára. Éppen ezért ilyen nehéz időszakban nagyon fontos, hogy a szülők figyeljenek a saját mentális egészségükre, és ha kitapasztalták, hogy mivel tudják levezetni a szorongásukat, a stresszt – például sporttal –, akkor helyezzenek arra hangsúlyt a napjaikban. Nekik is jó állapotban kell ugyanis ahhoz lenniük, hogy a gyermekeik is jó állapotban legyenek."
Ez utóbbi ügyben persze nincs könnyű dolga a felnőtteknek, hiszen még koronavírus-járvány van, közben választási kampány és most háború. Nem szabad azonban indulatosan vagy leegyszerűsítve válaszolni a gyereknek.
A szakember figyelmeztetett: azt, amit és ahogy a szülők mondanak, a gyerekek akár szó szerint visszamondják osztálytársaiknak, barátjuknak, éppen emiatt nem mindegy, hogy egy háborús helyzet vagy egy válság kapcsán miket fogalmaznak meg.
"Sztereotípiákat, előítéleteket erősítenek, ellenségeskedést szítanak népek között a megnyilvánulásaikkal, vagy pedig békére törekszenek? Fontos, hogy elmondják: az erőszak nem szül konstruktív megoldást – de hogyha saját beszédük által épp az ellenkezőjét mutatják, akkor ez nem lesz hiteles a gyerek előtt. Nem mindegy tehát, hogy milyen magokat hintenek el a gyermekek szívében, elméjében azáltal, hogy ők hogyan mutatják be ezt a helyzetet. Fontos lenne most is inkább a toleranciát, az empátiát megerősíteni a gyermekekben. Érdemes azért olyan hősökre, jó példákra felhívni a figyelmet, akik inkább azt erősítik bennük, hogy kaphatnak választ a kérdéseikre. Például olyan karitatív szervezetek tevékenységeit is be lehet mutatni, mint a Vöröskereszt, amely számos ország áldozatain segít, béke és háború idején is."
Az önazonosság fontosságára olyan tekintetben is felhívta a figyelmet Bereczki Enikő, hogy ha a szülő arról beszél, hogy ki kell tartani és minden rossznak vége szakad, ám közben látja a gyermek, hogy egyik pillanatról a másikra összeomlik, elengedi magát és egy zokogórohamban tör ki, vagy hogyha agresszív magatartást tanúsít, akár a közösségi médiában olyan kommenteket ír le, amik inkább az uszításra, a bűnbakkeresésre irányulnak, akkor sem azt nem lehet várni tőle, hogy megnyugodjon, sem azt, hogy ilyen helyzetekben helyt tudjon majd állni és az embertársai felé empatikusan tudjon megnyilvánulni. Sőt, azt sem, hogy odafigyeljen a kiegyensúlyozott hír- és médiafogyasztásra.