2015-ben kapott munkát egy országos állami szervnél egy nő, és munkaviszonyát a másfél éves szerződés után meghosszabbították. Közben gyermeke született, és a gyeden lévő anya jogviszonyának hosszabbítását kérte, ám akkor elutasították. A hivatalos indoklás szerint azért, mert nem teljesítette a belső szabályzatban rögzített feltételeket.

Biztatták, hogy pályázzon másik pozícióra, ám akkor sem járt sikerrel. Amikor rákérdezett, hogy miért, a munkaügyi osztály egyik munkatársa üzenetben arról tájékoztatta, hogy az egyik vezető szerint valószínű, hogy újra elmenne szülni – írja a Magyar Helsinki Bizottság a 444 oldalán.

A nőt a szervezet képviselte a bíróságon. Az elsőfokú bíróság által elfogadott alperesi védekezés szerint a munkahelyi belső szabályzatban meghatározott feltételeket nem teljesítette a nő, aminek hiányában a meghosszabbításra nem kerülhetett sor. Ennek fényében pedig a munkaviszony meg nem hosszabbításának oka nem az anyaság vagy a jövőbeni szülés veszélye volt, hanem az, hogy a belső szabályzatban meghatározott objektív és mindenkire kötelező feltételeket a munkavállaló nem teljesítette. Az elsőfokú ítélet a keresetet ezért elutasította.

A héten a Kúria viszont megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és jogerősen megállapította, hogy a nő anyaságával összefüggésben hátrányos megkülönböztetésnek volt kitéve. Az eljáró tanács elnöke szerint az nem is volt vitatott a perben, hogy a nő rendelkezett védett tulajdonsággal, és hogy hátrány érte. Ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálni, hogy a belső szabályzatra történő hivatkozás kimentésként alapos-e.

A szabályzat azonban csak azután merült fel hivatkozási okként a jogviszony meg nem hosszabbítására, miután a nő gyermeket szült. Ilyen körülmények között a bíróság indokolása szerint a munkáltatói döntés ésszerűnek tekinthető oka nem lehetett a szabályzat, másra pedig az alperes nem is hivatkozott kimentésként.

A perben a Kúria ún. közbenső ítéletet hozott, ami azt jelenti, hogy a jogalap – az egyenlő bánásmódhoz való jog megsértése – tárgyában végleg eldöntötte az ügyet. Azonban arról külön ítéletet kell hoznia az elsőfokon eljárt bíróságnak, hogy mennyi sérelemdíj és kártérítés jár.