A legmeghökkentőbb, hogy az igazán jelentős helyek kivétel nélkül túlélték a válság mindhárom hónapját, nem beszélve arról, hogy több tucat vadonatúj étterem is nyílt a Balatonnál – emelte ki Vinkó József az InfoRádió műsorában, egyetértve tehát, hogy több, kulináris kalandra kész vállalkozó most kapott kedvet, hogy strandbüfét, bisztrót, éttermet, de akár, hogy lakáséttermet nyisson. Mindez jól tükrözi, hogy „a Balaton agyoncsaphatatlan” – fogalmazott a Magyar Konyha főszerkesztője.
Megjegyezte, természetesen Budapest – az elmaradó külföldi turisták miatt – lényegesen nehezebb helyzetben van, és világos az is, hogy amennyiben valaki kimozdul nyaralni, akkor az a Fertő-tóra, a Tisza-tóhoz, de mégis leginkább a Balatonhoz fog menni az idei évben, ezért megvolt a fentiekre a remény. De,
hogy ennyi hely nyílt újonnan, nagyon meghökkentő
– ismételte meg.
Vinkó József felidézte, körülbelül a helyek felének megszűnését jósolták, azonban történt valami „nagyon furcsa dolog”. Szerinte mára teljes igazolást nyert az, amit egykoron Gundel Károly vendéglős is mondogatott, miszerint,
a jó gasztronómiához nem kell más, mint kitűnő alapanyag, egy jó séf és étterem, valamint igényes vendég.
A balatoni termelők pedig „együtt élnek-halnak” az éttermekkel, ami fordítva is igaz, ahogyan rá vannak utalva a vendégekre is. A vendégek, főként a törzsvendégek pedig az első adandó alkalommal, maszkkal, vagy anélkül, támogatni fogják az éttermeket, a legabszurdabb körülmények között is – magyarázta.
Egy étterem, amely csúcsra járatva épp, hogy fenn tudott korábban maradni, most lefelezte a vendégeinek a számát, ennek ellenére megmaradtak a helyek, újak is nyíltak, sőt, mintha valami dacos összefogás jött volna létre, amely révén a termelők és a vendéglátósok sokkal jobban dolgoztak együtt, mint valaha – hangsúlyozta a szakember.
Balatoni borok és halak
Vinkó József az Arénában arról is beszélt, hogy rossz értelembe véve, a retró a klottnadrágot, a fecske fürdőnadrágot, a kínai lángosporból készült lángost, a több napos, olajban sütött hekket, a réges-rég túlérlelt koviubit és a becsali csárdákat jelentette. De bármilyen hihetetlen, ebből fejlődött ki a strandételek új világa – tette hozzá. Hiszen megmaradtak a lángosok, csak éppen már gyúrják a tésztát, ahogyan a hekk is, de már meg van sütve rendesen.
„Felfedezték az emberek a Lellei Konyakmeggyet, a balatonfenyvesi Angus marhát, a tekeresvölgyi sajtokat, a keszthelyi tokhalat, a tapolcai pisztrángot, amik mind a balatoni régióhoz köthetők”
– fogalmazott, hozzátéve, hogy a 70-es, 80-as években ilyenek még nem voltak. Nem vitték le ugyanis a strandokra az újfajta burgereket és szendvicseket, ahogyan a balatoni bort sem. Óriási újdonság, hogy a balatoni bor olyan győzelmet aratott, hogy a parton például nagyon nehéz más borrégióból származót fehérbort találni. Vagyis
a Balatont uralja a balatoni bor.
A Magyar Konyha főszerkesztője rámutatott, a balatoni régiók, köztük például a badacsonyi, a somlói, a boglári, vagy a lellei, dacára annak, hogy több évtizedes, akár még régebbi hagyományokkal és múlttal rendelkeznek, a közelmúltig a strandokon legfeljebb kommersz italokat kínáltak. Arról szó sem volt, hogy kimért, helyi balatoni bort lehessen kapni. Ezt a strandbüfések, a beachfood vitte magával.
Ugyanakkor egyre több a becsali csárdák helyét elfoglaló, úgynevezett piros kockás abroszos, Krúdy-típusú vendéglő is, így egyáltalán nem nagy dolog manapság a Balaton partján tojásos nokedlit kapni, fejes salátával, ami egy évtizede még elképzelhetetlen volt – fogalmazott Vinkó József. Hozzátette, annak ellenére, hogy nem ért azzal egyet, hogy ne lehessen pecázott halat árusítani,
nem vált be az a jóslat sem, hogy a halászati tilalom ellenére eltűnik a hal.
Az aquakultúrákban tovább él, és jelen pillanatban az éttermeknek nagyobb a halkínálata, mint jó pár évvel ezelőtt. Ennek ellenére a szakember rugalmasabbá tenné a szabályozást, kivédve a rapsicok okozta károkat, hogy a balatoni fogas visszakapja a rangját.
