A kormányzat gyors, és a turizmus számára „példaértékű” döntésének köszönhetően, a március elejéig visszamenő, a szektort érintő adókedvezménynek köszönhetően a munkáltatók nem kezdtek el „pánikolni”, és igyekeztek megtartani a meglévő munkaerejüket – fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában Gál Pál Zoltán.

A megszerzett és kitanított munkavállalókra értékként tekintettek, nem véletlen, hiszen már a korábbi években is problémát jelentett a munkaerőhiány a turizmusban. Vagyis a szállodaszövetség felmérése alapján

az alkalmazottak 70 százalékát valamilyen módon tovább foglalkoztatták,

az elbocsátások elsősorban a tanulókat és nyugdíjasokat érintették, jellemzően a vendéglátásban – ismertette a szakember, arra is kitérve: miután a fővárosban tartósabbnak ígérkezik a válság, ott erőteljesebb volt a leépítés, ellenben a vidékkel, ahol jobban megmaradtak az állások.

A Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének elnöke úgy látja, míg kezdetben a járulékcsökkentésnek köszönhetően olcsóbbá vált a munkavállalók megtartása, a munkáltatók is hamar „feltalálták magukat”. Előre hozták a karbantartási, adatbázis rendberakási feladataikat, az őszi előfoglalások menedzselését, tehát a korábban „sose jut rá idő” kategóriába eső teendőiket. Mindemellett a kurzarbeitot is egyre szélesebb körben veszik igénybe a szektor szereplői, amely révén a magyar államtól kapnak a jövedelemkiesés után támogatást, és így abban bízik mindenki, hogy az ősz folyamán, a megtartott munkavállalókkal egy üzemszüneti pont szintjén fognak tudni majd gazdálkodni – emelte ki Gál Pál Zoltán.

Az elnök arra is kitért, bár a szakszervezeti közösség nagyon bírálja, és rabszolgatörvénynek nevezi a munkaidőkeretes foglalkoztatást, ő nagyon előrelátónak tartja, hiszen ennek révén megelőlegezett munkabért tudnak adni, amit majd 2021-ben, rosszabb esetben 2022-ben részben le tudnak dolgozni a munkavállalók. Mint fogalmazott,

ez a megoldás még mindig egyszerűbb, mintsem elküldeni a munkavállalót valamilyen munkanélküli segélyre, és elveszíteni a megszerzett tudását,

a kialakult szervezeti struktúrát, amely a későbbi toborzás alkalmával csak újabb költségeket jelent. Ezért is bízik a szakma a V-alakú válságban, mert akkor csak 3-4 hónapot kellene előfinanszírozni, amire a munkáltatók egy része a tartalékaikból képes lehet. Miután a szakmai bérminimumok, illetve az átlagbér a turizmus-vendéglátásban a nemzetgazdasági átlag alatt van, 300-400 ezer forintot jelent az az összeg, amit havonta meg kell előlegezni a magasabb béreknél, míg egy 6 órára, adott esetben munkaidőkeretes foglalkoztatásra átjelentett alkalmazott esetében ez 200 ezer forint – jegyezte meg Gál Pál Zoltán. Hozzátette: a fény ugyan látszik az alagút végén, hiszen

epidemiológiai, adminisztratív, nem pedig közgazdasági akadálya van az utazásnak,

a gond csak az, hogy nem tudni, milyen hosszú az alagút.

Az InfoRádió Aréna című műsorában az is elhangzott: a turizmus szempontjából hosszú távon nem kivitelezhető, hogy csupán kétoldalú megállapodások alapján nyílnak meg a határok. Vannak ugyanis országok, ahol a turizmus hozzáadott értéke egy számjegyű, miközben máshol ez akár két számjegyű is lehet, ezért eltérően élik meg az államok a helyzetet. Utóbbiak például elképzelhető, hogy az egész gazdaságukat kockáztatják a szabályozásokkal, míg előbbiek azt mondják, „ha nincs turizmus, attól mi még jól megyünk”, ezért nem reszkírozzák a mindennapi életet a turizmus beindításáért. Gál Pál Zoltán szerint

ezt a súlyos dilemmát, amely márciusban meglepte Európát, a nyár folyamán fel kell oldani,

tekintettel arra, hogy ha ősszel újra elérkezne a járvány, addigra tudni kell, hogy újra le lesz-e zárva minden, vagy az lesz a hozzáállás, hogy "együtt kell élni" a vírussal és úgy menedzselni a kialakult helyzetet.

Hozzátette: miután egészen más a vírus lefolyása a V4-es országokban vagy Ausztriában, mint például Olaszország és Spanyolország esetében, vagy akár a tengerentúlon, természetesen van helye annak, hogy az országok megválasztják, hogy kivel vannak egy „sorsközösségben”, de ez hosszú távon biztosan nem kivitelezhető abban a helyzetben, amikor korábban átjárható határaink voltak, szabad légtérhasználat volt, és lényegében életformaszerűen bennünk volt, hogy „ma itt, holnap ott”.

Lehet azt kínaiak és amerikaiak nélkül is

Gál Pál Zoltán arra is felhívta a figyelmet: a statisztikákból jól kitűnik, hogy Európa nemcsak a legnagyobb fogadó, hanem egyben a legnagyobb küldő terület is, vagyis rengetegen a kontinensen belül nyaralnak. Az olasz, spanyol vagy francia idegenforgalom legnagyobb vásárlója az olasz, spanyol és francia állampolgár. Nyilvánvalóan az északi országok a földrajzi elhelyezkedésük és időjárásuk miatt elsősorban küldőkként jelennek meg, míg a mediterrán régió fogadóként. És bár a kínai vagy amerikai turista is nagyon fontos – igaz, előbbiek az elmúlt 15-20 évben jelentenek többletkeresletet –, mégis,

Európa belső piacának az alap idegenforgalom értelmes újraindulásához elegendőnek kellene lennie

– emelte ki. Vagyis Gál Pál Zoltán vitatja azt, miszerint amerikaiak és kínaiak nélkül nem lehet ezt megoldani. Magyarország esetében is, bár Budapestre nem teljesen igaz, de alapvetően az európai országok, ezen belül is Nagy-Britannia, Németország, Olaszország a fő küldő piacok.

Budapest nagyon más

A budapesti turizmus újraszervezésére külön terv kell, mert a fővárosi szállodáknak, vendéglátóipari egységeknek szükségük van a külföldi turistákra – mutatott rá a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének elnöke. Meglátása szerint megjelenhetnek például olyan speciális utazási csomagok, amelyek a rövidebb utakat díjazzák. Ez a magyar főváros esetében korábban is jellemző volt – a szakma nagy bánatára –, miután a fapadosok által keltett forgalom pár napos itt tartózkodást predesztinált. Ezzel szemben

a vidéki vendéglátásnak nehezebb feladat lesz,

hogy például a nyári hónapokban eladják-e az egyhetes szállást egy háromnapos vendégnek, kockáztatva, hogy a fennmaradó 3-4 napra nem érkezik senki. Ennek eredménye majd a nyár végére fog kiderülni – tette hozzá.

Budapestre visszatérve kifejtette: az árszínvonal a nyugat-európai turistára lett optimalizálva, ez pedig egy magyar turistának sok esetben nehezen megfizethető. Ha tehát a főváros esetében is számítani akarnak a belföldi turistákra, átgondolandó lenne a további kínálat. A nagy kérdés persze, hogy szükség van-e erre, vagyis tartósan így marad-e a járványhelyzet, vagy csak 4-5 hónapot kell kivárni, és ősszel már megjelenhetnek a külföldi turisták, hiszen a főváros turizmusának 80 százalékát ők biztosították. (Ez a világ számos pontján így van, nem budapesti sajátosság). Az ő visszaérkezésük azonban a légi forgalom visszaállításával és a határok kinyitásával lehetséges, ezért

Budapestre önálló kommunikációs és önálló reorganizációs tervet szükséges készíteni

– fűzte hozzá.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!