A magyar nyelvben a XVI. századig csak a tegező forma létezett, akkortól pedig majdnem a XVIII. századig lassan épült be a nyelvbe a magázódási forma. Az önözés bevezetése például gróf Széchenyi István személyéhez kötődik.

„A korábbi tegeződést azért nem úgy kell elképzelni, hogy mindenki 'pertu haver' volt. Megadták a tiszteletet annak, akinek kellett, a tegeződési formához hozzátettek egy tiszteletadó megszólítást, úgy mint 'Te kegyelmes uram, vagy 'Te nagyságos uram' - mondta el az InfoRádiónak Raátz Judit, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa.

Hozzátette, napjainkban egyre gyakoribb, hogy az üzletekben is tegeződve beszélnek a vásárlókkal gyakran több évtizedes korkülönbség ellenére is. Volt olyan eladó, aki ezt azzal indokolta, hogy szeretne közvetlenebb légkört teremteni a vásárlóval, ezért alkalmazza a tegeződést.

Hogy ez annak az előszele-e, hogy a magyar nyelvből kikopik majd a magázós, tetszikelős forma, nagy kérdés. Az viszont biztos, hogy számolni kell az internet hatásaival.

„Az interneten történő kommunikáció nagyon erősen hat a szóbeli és a mindennapi kommunikációnkra. Az online térben pedig szinte csak a tegező forma létezik. Akár a kommenteket olvassuk, akár a megszólítást, számos területen azt látjuk, hogy a nyelvünk egyszerűsödik” - mutatott rá a nyelvész.

„Azt gondolom, hogy ha ez a kikopás be is következik, biztos, hogy – miként a XVI. század előtt is – valamilyen egyéb formákat fogunk használni. A nyelv azért meg fogja különböztetni, hogy egy baráti tegezésről, egy alá-fölé rendeltségi viszonyról, vagy éppen hivatali kommunikációról van szó. Abban biztos vagyok, hogy a nyelv valamit fog találni arra, hogy különbséget tegyen tegezés és tegezés között” - vélekedett Raátz Judit.