Schmitt Pál parlamenti elnökké választására 380 szavazat érkezett - jelentette be a korelnök.

A 380 szavazatból 370 volt érvényes. A képviselők 353 igen és 17 nem szavazattal hozták meg döntésüket.

Alelnöknek választották a fideszes Lezsák Sándort és a szintén fideszes Jakab Istvánt, a KDNP-s Latorcai Jánost, az MSZP-s Ujhelyi Istvánt, valamint a jobbikos Balczó Zoltánt.

Az Országgyűlés újonnan megválasztott fideszes elnöke megválasztása után tartott beszédében azt mondta: a széleskörű nemzeti összefogás mellett arra is szükség van, hogy a képviselők vállaljanak felelősséget 15 millió magyar ember sorsáért.

Schmitt Pál kijelentette: azon lesz, hogy a képviselők maradéktalanul gyakorolhassák alkotmányba foglalt jogaikat. "Elnöki kötelességemnek tartom visszaadni az Országgyűlés méltóságát és hitelét" - fogalmazott a házelnök.

Schmitt Pál életrajza:

1942. május 13-án Budapesten született. 1965-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelem szakán kapott diplomát, 1992-ben a Testnevelési Egyetemen doktorált, ugyanitt 1994-től címzetes egyetemi tanár.

1955-ben párbajtőrvívóként kezdte sportolói pályafutását, kétszer nyert magyar bajnokságot egyéniben. 1965-77 között 130 alkalommal szerepelt a válogatottban. A párbajtőrcsapat tagjaként 1968-ban és 1972-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, s 1970-ben, majd 1971-ben világbajnok is lett.

1965-től a Hungarhotels Vállalatnál kezdett dolgozni. 1976-ban kinevezték az Astoria Szálló igazgató-helyettesévé. A szállodaiparból 1981-ben visszatért a sport területére, a Népstadion és Intézményei főigazgatójává nevezték ki. 1983-88-ban az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese volt.

A Magyar Olimpiai Bizottságban 1983-tól főtitkár, majd 1989-óta a testület elnöke. 1985 és 1990 között a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának elnöke volt. 1983-ban beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai sorába. 1991-től a NOB végrehajtó bizottságának tagja lett, 1995-ben a NOB-alelnökévé választották, 1999 óta a NOB protokollfőnöke. Emellett 1995 óta a NOB Sport és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, 1999-2007 között az Olimpikonok Világszövetségének elnöke is volt.

Diplomáciai pályafutása 1993-ban kezdődött, amikor kinevezték madridi nagykövetnek, később 1995-ben akkreditálták Andorrában is. 1999-ban Svájcban lett nagykövet, s akkreditálták Liechtensteinben is.

2002-ben független jelöltként elindult az önkormányzati választásokon, Budapest főpolgármesteri címéért. Jelöléséhez csatlakozott többek között a Fidesz és az MDF is.

2003-ban belépett a Fideszbe, majd 2003-2007-ben a párt alelnökeként dolgozott. A 2004-es EP-választáson pártja listavezetője volt, azóta az Európai Parlament tagja, majd 2009-től az Európai Parlament elnökségének tagja, s egyik alelnöke. 2010 áprilisában a Fidesz országos listáján nyert képviselői mandátumot, majd május elején lemondott EP-mandátumáról.