Alapvetően azt próbálják elhitetni, és adatokkal igazolni, hogy nem is volt olyan rossz ez a nyolc év, és emellett hivatkoznak a Bajnai-kormány részleges sikereire is. A legfontosabb azonban véleményem szerint nem is ez, hanem, hogy a maradék törzsszavazóikat próbálják nemcsak szavakkal, hanem konkrét lépésekkel is elérni. Azokat, akik mindig is ott voltak mögöttük: a nyugdíjasokat, illetőleg a lakótelepen élőket.

A számukra valóban jobb volt ez a nyolc év, vagy ez működik érzelmi alapon is?

Döntően érzelmi alapon működik. A törzsközönség nem azért szavaz valahova, mert a szeretett párt jót tett vagy sem, hanem mert kulturálisan azonosnak érzi magával a pártot. De az MSZP is mindent meg is tesz azért, hogy ezeket a képzeteket, hiteket fönntartsa. Bár a kormány sok-sok mindent, tizenharmadik nyugdíjat, mi egyebet visszavont, de azért például a nyugdíjkorrekciót mégiscsak végrehajtotta, pedig azt elvileg már el-halasztotta. A lakótelepen élők is kaptak a távfűtés áfa-csökkentéssel egy jelentős gesztust a szocialista párttól. Közalkalmazottak pedig azzal, hogy még a választások előtt kifizetik a 13. havi bér eltörlésért jutó kompenzációt. A régi kötelékeket tehát a szocialisták próbálják, ahogy lehet fönntartani, még akkor is, ha éppen mást kívánna az ország érdeke.

Emellett nagyon látszik a szocialista párton az is, hogy egyszerűen életben akar maradni, ha úgy tetszik, bármi áron. Úgy vélik, úgyis jönnek majd a bajok a kormányzati felelősséggel együtt a Fidesznek, a bizonytalanabb szavazók majd maguktól visszatérnek, és a Fidesz majd a Jobbiktól is megkapja a magáét. És ez bizony lehetséges is. Ha nem is az egész szocialista pártnak, de Gyurcsány Ferencnek a terve egészen biztosan az, hogy hamarosan a Fidesz már két malomkő között őrlődik.

Előbb beszéljünk arról, hogy melyik szocialista párt akar életben maradni? Amelyet láthatóan most Mesterházy Attila vezet, vagy az a párt, amelyik Gyurcsány Ferencet szeretné megint vezető szerepben látni?

Teljesen kiszámíthatatlan ma még: mi történik a szocialista párttal. Sok függ például attól, hogy mennyire lesz megalázó a vereség, attól, hogy másodikak lesznek-e viszonylag tisztes eredménnyel, vagy pedig a Jobbik is megelőzi őket.

De ez valóban Mesterházy Attilát fogja megerősíteni? Azt fogják majd mondani, hogy ő vitte be második helyre a pártot, mint ahogy Gyurcsány Ferenc annak idején megverte Orbánt?

Szerintem nem, sokkal nagyobb a baj a szocialisták számára. A szocialista párt egy-szerűen széteshet, összeomolhat, különösen akkor, ha két másik párt is befut még a baloldalon. Tehát a két szélső alternatíva, amelyek között majd eldől a sorsuk, az elbukás, az összeveszés és széthullás, vagy az: valamilyen formában újraépítik a pártot. A szocialista pártnak a választások után el kell számolnia sok ezer egzisztenciával; nagyon fontos emberek - miniszterek, államtitkárok, polgármesterek, frakcióvezetők - fogják elveszíteni a politikusi egzisztenciájukat, és nagyon idegesek lesznek.

Nekik valaki valamit ígérni fog. Ki ígérhet a szocialista párton belül? Mesterházy Attila vagy Gyurcsány Ferenc? Mert afelé fognak menni.

Az új magyar demokrácia pártjai ilyen helyzetben inkább szétesnek, ahogy összeomlott az SZDSZ vagy szétesett a régi nagy MDF is. A szocialista párt náluk sokkal régebbi szervezet, és hatalmas benne a meggyőződés, hogy csak a párton belül van élet. Aki elhagyja a pártot, aki szakít, az elveszik. A párthoz való kötödés roppant erős, ám nem tudni, hogy egy megsemmisítő vereség után melyik fog fölülkerekedni. Ez sok-sok mindenen múlik, most lehetetlen megjósolni, de bizonyos, Gyurcsány Ferenc szeretne visszatérni. Ám talán neki van a legkisebb esélye erre, mert a külvilág annyira elutasít-ja. Miközben mégiscsak Gyurcsány Ferenc az egyetlen, valóban kisugárzással bíró politikus a szocialisták között, aki két hete mondott beszédével megmutatta, mennyivel fölötte áll Mesterházynak.

És ő már egyszer győzött, Mesterházy viszont még nem.

Az esetleges végső befutó személye, talán még nem is igazán ismert a szélesebb közönség előtt. A szocialisták óriási gondja a fiatal politikusai. Elvileg sok a fiatal a szocialista pártban, ha úgy tetszik, több az egészen fiatal, mint a Fideszben, ugyanakkor ez generáció nem hozott megoldást a szocialisták bajaira.

A külvilág számára Zuschlag János testesíti meg őket.

Teljes okkal. Magyarországon mindig is volt korrupció a szocialisták körül, ám a fiatalok a szokásszerű visszásságok világát lényegileg kiterjesztették. De talán még ennél is fontosabb, hogy ők állásért, karrierért mentek az MSZP-be, nem pedig azért, mert belső meggyőződésük az ország ügyeinek előre vitele.

Ám amikor baj van, amikor át kellene venniük a párt vezetését, maguk sem hiszik, hogy alkalmasak erre. Egy ember van a szocialisták között, aki hisz önmaga küldetésében, Gyurcsány Ferenc.

Az Ön szerint csak városi legenda, hagymázas elemzői gondolat, hogy Gyurcsány akár csinálhat magának egy önálló pártot is?

Gyurcsány Ferenc tökéletesen játszik, nagyon sok értelmiségit ér el száz-százötven - éves baloldali hívószavakkal. Emiatt közülük és az idősek közül nagyon sokan gondolják még ma is, hogy Gyurcsány az igazi. Bizony leginkább az értelmiségiek képesek a valóságtól elszakadva mítoszokért rajongani. Minél messzebb van valaki a magyar valóságtól, annál inkább megragadják ezek a régi hívószavak, annál teljesebb Gyurcsány varázsa. Fejtő Ferenc például, aki egy baloldali legenda és tényleg nagyszerű ember volt, lelkes cikkeket írt még nem is olyan régen Gyurcsány Ferenc mellett. Mégis azt hiszem, hogy Gyurcsánynak már nagyon nehéz felállnia. Végül is a szocialistáknak meg kell találni az okát, hogy ennyire összeomlott a pártjuk, és a legkézenfekvőbb főfelelősként Gyurcsányt megnevezni. Ki tudja, hogy lesz: egy bizonyos: a volt miniszterelnök küzdeni fog, amíg csak képes rá.

És vajon Bajnai Gordon visszajöhet? Hiszen ő az egyetlen, akit a szocialisták világos sikerként tudnak fölmutatni anélkül, hogy sokat kéne vitatkozni rajta, mert tényleg nem omlott össze az ország.

A Bajnai-kormánynak komoly eredményei vannak. Egyedül Bajnai Gordonon múlott, hogy most nem ő a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. Egyelőre bizonyosnak látszik, hogy kitart távozása mellett. A szocialisták mindig azt gondolták, hogy majd csak rábeszélik a folytatásra, ám nem sikerült meggyőzniük. Ám, ha alapjaiban felborul a magyar politika, márpedig fölborulhat, akkor mégis bármi lehet.Magyar Demokrata Fórum. Nem tudom egy mondatban összefoglalni azt az érdekes pályát, amit leírtak. Ellenzékiként kezdték, a kormányt sokszor megmentették, és most a Horn-kormány pénzügyminisztere az első emberük, akit a szocialisták miniszterelnök-jelöltje egy műsorban néhány napja lelkesen dicsért. Skizofrén helyzet. Mit akar az MDF?

Az MDF megmaradni akar. Mindig is ezt akarta, és sikerült is, hála Dávid Ibolya végtelen szívósságának és hatalmas energiájának. Õ és a szakértői észrevették, hogy hatalmas tér nyílt meg elvileg előttük, hiszen a szocialista párt jelentős részben feladta a régi reformer hagyományokat, a kisemberek, a régi törzsközönsége felé fordult, és az SZDSZ is összeomlott. Így elvileg keletkezett egy potenciálisan akár 15 százalékos szavazóközönség, amelynek a betöltésére az MDF Bokros Lajossal bejelentkezett. Bokros sokak előtt a felülről való, államilag elrendelt, évszázados kelet-európai nyugatosító reformer hagyomány mitikus megjelenítője.

És ez a modell bukott meg Gyurcsány Ferenccel, nem?

Igen, ám mítosz, a vágy a kelet-európai nyomorúság egyetlen gigantikus reformcsomaggal való levetésére változatlanul sokakban él. Valahogy úgy fogalmaznak, azért nem sikerült Magyarországon a piaci átmenet, mert a váltás nem volt elég következetes. Ez némileg hasonlít a régi kommunisták szövegére, akik azt gondolták, hogy azért nem sikerült a kommunizmus nálunk, mert Kádár János nem volt eléggé kommunista. Ha a félmegoldások helyett, a kispolgári gyengeség helyett kellő kíméletlenséggel váltott volna, már régen boldogok lennénk.

Ha belenéz bármelyik baloldali lapba, fórumba, látszik, hogy nagyon sokan hisznek Bokros Lajosnak, aki egyfajta piaci prófétaként tulajdonképpen hallatlanul hitelesen megjeleníti az egész irányzatot. Már réges rég nem közgazdász abban az értelemben, hogy pragmatikusan elemezné a dolgokat. Szerintem végletes doktrinersége ténylegesen inkább ártott, semmit használt a piaci reformok valóságos ügyének. A reménytelennek látszó helyzetben azonban sugárzó hitével mégis reményt, sőt egyenesen csodát ígér azoknak, akik azt gondolják, nem elgondolkodni kell a létező magyar kapitalizmus problémáin, és okosan javítani rajtuk, hanem megfontolás nélkül minden bajra még több piac kell.

Az MDF tehát egy igencsak létező kelet-európai reményt akar megragadni, ugyanakkor olyan nagy és gyors volt a váltás a párt múltjához képest, hogy az szakadásokat, töréseket hozott a párton belül, szinte minden napra jutott egy kizárás, lelépés, fellépés, viszály, ami komoly hitelességvesztéssel járt.

Egyfelől van tehát szépszámú szavazó, akit elvileg el lehetne érni, másfelől meg riasztó képet rajzol magáról a párt. Azt lehet mondani, hogy az MDF talán a legsérültebb eleme az egyébként is nagyon beteg magyar pártszerkezetnek. Ám régóta nem látott számú baloldali szavazó keres magának most pártot. A közvélemény-kutatások ellenére még talán az MDF célba is érhet. Meg egyébként is: a régi baloldal összeomlása idején jobb, ha minél több virág nyílik. Nem tudjuk, hogy melyikből lesz majd a végső baloldal, de az országnak is érdeke, hogy minél több párt, minél több alternatíva kapjon esélyt a végső sikerre.

Lépjünk tovább a másik kispártra! Mit akar az LMP? Mit kínál?

Az LMP egészen más irányból próbálja a baloldalt elérni. Ez egy nagyon modern párt, az úgynevezett a posztmodern idők kihívásaira próbál választ adni. Egyfelől erőteljesebb környezetvédelmi gondolkodást akar, másrészt meg a globális kapitalizmust támadja. Nem kommunista párt abban az értelemben, ahogyan Bokros Lajos mondja. A kis magántulajdont, a nagy globális konszernek nélküli kapitalizmust teljesen elfogadja, de egyúttal baloldali kritikája az MSZP-nek. Nálunk, meglehet, túlságosan posztmodern. Hazánk inkább a korai kapitalizmus gondjaitól szenved, idehaza fájóan hiányzik a piaci viszonyokhoz igazított igazi munkavállalói, kisemberi párt. Az LMP nagyon értelmiségi jelenség. Itt és a fiatalok között talán már át is tört, ám a szélesebb és különösen a klasszikus baloldali közönséget még aligha érte el. Például kőbányai jelöltet sem tudott állítani.

De csoda volt, hogy ez a párt el tudott egyáltalán indulni a választáson. Nagyon sok becsületes lelkesedés van ebben a pártban. Csak ismételni tudom, hogy jót tenne Magyarországnak, még azoknak is, akik az MSZP-t szeretik, ha a szocialista párt nyomás alá kerülne. Minél nagyobb a kihívás, minél nagyobb a megújulási kényszer, annál jobban járhat a baloldal.

Nézzük a következő kormányzás technikai lehetőségeit. Nem tudjuk az eredményeket, de több forgatókönyvünk van. Kezdjük a legvalószínűbbel, hogy hárompárti lesz a parlament. Magasan nyer a Fidesz, mögötte pedig a szocialisták és a Jobbik. Ez a felállás milyen kormányzási teret enged a kormánynak?

Ha a Fidesznek kétharmados többsége van, akkor elvileg bármit megtehet. Persze teljesen egyértelmű, hogy bizonyos demokratikus határokat nem lehet átlépni, és a világkapitalizmus rendjét sem lehet felmondani, mert különben Magyarországot azonnal nagyon súlyos csapások érnék.

És a Horn-kormány hagyományát, hogy erősek vagyunk, de nem teszünk meg mindent? Azt át lehet lépni?

Magyarországon hihetetlenül sok mítosz övezi kétharmados többséget. Rengeteg hamis, ki kell, hogy mondjam: hazug állítás szerint kétharmad nélkül nem is lehet kormányozni, de ebből egy szó nem igaz. A kétharmados törvények alapvetően a hatalmi viszonyokra vonatkoznak, azokat tényleg átszövik. A hatalmi viszonyokat nem lehet két-harmados törvények nélkül átalakítani. Viszont a gazdaságban, a kultúrában, az egészségügyben, az egyetemi szférában lényegében bármilyen bátor reformot el lehet indítani egyszerű többséggel. A Fidesznek elég, ha biztos felhatalmazást kap a kormányzásra. Ha kétharmadot szerez nem csak a hatalma, hanem a felelőssége is teljes lesz. Mindenki azt fogja mondani: oldd meg a problémát, minden eszközt megadtunk hozzá.

És senkire nem foghatod, ha nem sikerült.

Pontosan. Esetleg a külföldre lehet még hivatkozni: a befektetők, az Európai Unió, a világ állította korlátokra lehet majd mutogatni. Ugyanakkor a feladat ugyanaz: ebben a létező magyar kapitalizmusban, szövetségi rendszerben kell hittel teli reálpolitikát folytatni. Az ismert kötöttségek közepette kell valamiféle modellváltás, az elaggott, felhajtóerő nélküli, sok tekintetben régi kádári modellt kicserélni egy másik sikeres magyar megoldással.

Van különbség a kormányzás tere között abból a szempontból, hogy nem a szocialisták a második legnagyobb erő, hanem a Jobbik?

Ez növeli annak az esélyét, hogy a szocialisták kikapcsolódnak legalább két évre a politikából. Egyáltalán, azt képzelem, hogy ha a szocialisták másodikak lesznek, akkor is valószínűleg az első két évben a Jobbik lesz az igazán akcióképes ellenzék. A szocialistáknak föl kell dolgozni a vereséget, akármekkora is az.

Nem lesz idejük politizálni, amíg le nem rendezik, hogy ki a felelős a választási vereségért.

Meg azt is el kell dönteniük, hogy kik a főnökök és egyáltalán milyen felállásban folytatják. Ez legalább fél év, de akár kettő is lehet. A Jobbik szándéka teljesen világos, meg-próbálja tartósan kettéhasítani a jobboldalt. A Fidesz elleni igazi támadás még hátra van. A Fidesz oda lesz szögezve a falhoz, reálpolitikát kell folytatnia az adott világgazdasági, illetve világpolitikai helyzetben, a Jobbik pedig számon fogja kérni rajta a régi, a jobboldali reményeket. Van a jobboldalon olyan közgazdász, aki azt mondja, Orbán Viktor történelmi feladata, hogy kivezesse a komprádor kapitalizmus rendszeréből Magyarországot. Ez lehetetlen, de ezt fogja majd hajtogatni a Jobbik is, és megpróbálja a jobboldal negyedét, harmadát tartósan leválasztani a Fideszről. Márpedig, ha a Fidesztől eljönnek az ingadozó szavazók - akikről tudjuk, sokan vannak -, akkor a Fidesz nagyon könnyen két szék közül a pad alá eshet. Ebből a helyzetből leginkább akkor tud kitörni, ha újra nyitni tud a politikai közép felé, ahogyan '98 tavaszán tette.De elég hangos lesz a Jobbik, amikor majd a képviselői bent ülnek a bizottságokban, állami pénzt kapnak, új autókkal járnak, amikor szavuk lesz? Ugyan-olyan nagy lesz a forradalmi hevület?

A Jobbiknak rengeteg problémája lesz. Az ilyen pártok mindig turbulensek, nagyon könnyen kettéhasadnak fundamentalistákra és realistákra, egy sor személyi konfliktus is lehetséges közöttük. A Jobbik története mégis egyelőre sikertörténet. A Jobbikon belüli válság nem az első hónapokban tör majd ki, hanem inkább egy-két év múlva, és a Jobbik-problémára igazán csak az hozhat megoldást, ha újra sikeresnek érzi magát az ország. Az teheti majd a jobboldali radikalizmus támadását végleg zárójelbe.

Mindenesetre a Jobbik jó ideig hallatlan nyomást gyakorol majd a magyar politikára és főleg a Fideszre. A Fidesz számára ez tökéletesen új helyzet lesz. A Fidesz a szocialistákkal való évtizedes küzdelem pártja. A Fidesz lényegében '94 óta egy ellen-MSZP. Most hirtelen előfordulhat, hogy már nincs is MSZP, van viszont a Jobbik, ami jobbról támadja. Ilyen nem volt még a háború utáni magyar belpolitikában. Tehát teljesen meg kell változnia a Fidesz politikai gondolkodásának, mert ha nem változik meg, akkor roppant kellemetlen helyzetbe kerülhet.

Mi van, ha négypárti Parlament alakul, vagyis a két kicsi közül csak az MDF vagy csak az LMP jut be. Van különbség a két modell között?

Igen jelentős van, mert akkor elindul egy mozgás a baloldalon afelé, hogy melyik legyen "a" baloldali párt. Most erre az MDF-nek azért csekélyebb az esélye. Bokros Lajos pártja sosem lesz nagy, jókora tömegpárt, de az MSZP számára bizony komoly ki-hívást jelenthet, ha magához vonzza a reformereket. A szocialisták a reformerküldetés nélkül könnyen nyugdíjas érdekképviseletté süllyedhetnek.

Ha a Lehet Más a Politika is bekerül, akkor a másik négy párt folyamatos nyomás alatt tartja a szocialistákat. Az MSZP jókora megújulási kényszer alá kerül, ha nem változtat, akkor az új párt egyszerűen elragadhatja a szavazóit. Mert annak nem lesznek korrupciós ügyei, az egészen más viszonyba kerülhet a Fidesszel, mint az MSZP.

Ha a Fidesznek nincs kétharmada egyedül, akkor társadalompolitikai ügyekben a Jobbik szavazataira bajosan számíthat. Az MSZP-s képviselők esetleges mentelmi ügyeiben biztos a Jobbik szavazata, de más témákban inkább az ellenszavazatára számíthat a Fidesz. Tehát ekkor az LMP mozgástere, bár kicsi párt, mégis igen jelentős lehet.

A Lehet Más a Politika egyelőre roppant messze van attól, zöld és rendszertagadó volta miatt, hogy nagy párt legyen, csakhogy kihullhat mellőle a régi nagy MSZP. Így az-tán küzdelem indulhat azért, ki legyen a baloldal vezető pártja nálunk.

Mentelmi ügyek. Elképzelhetőnek tartja azt, hogy a következő kormánytöbbség csont nélkül kiadja politikai ellenfeleit büntető-eljárásoknak? Megtörve ezzel egy hosszú hagyományt Magyarországon?

A Fidesz olyan sokat mondta ezt, és a Jobbik olyan nyomás alatt fogja tartani, hogy ebben a kérdésben új precedens teremtődhet. Eddig, az történt, hogy komoly politikus nem került olyan helyzetbe, hogy egyáltalán mentelmi ügye lehessen. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a mentelmi jog védte meg a vezető politikusokat korrupciós ügyekben; soha el sem jutottak oda, hogy kérjék a mentelmi joguk felfüggesztését. Kisgazda kép-viselt adott ki a ház, de mások ügyében fel se igen vetődött a mentelmi kérdés. Most viszont előfordulhat, hogy új precedens teremtődik, és szerintem ez jó is lenne. De tudnia kell annak, aki ezt megteremti, hogy eztán ez a precedens őrá is vonatkozik. Tehát bárhogy alakul, bizony a Fidesz embereit is ki fogja adni a Ház. Ám ez előremutató volna, mert eddig csak a vádaskodásig jutott el a magyar politika. Tehát elhangzott a vád: a másik oldal lop, csal, hazudik, aztán nem történt semmi.

Mindenki tudta, hogy nem jut el a bíróságig.

Így van.

Bárki bármit mondhatott.

Legalábbis a vezető politikusok szintjén. Peremen lévő emberek jártak rosszul. Zuschlag János már rég nem volt képviselő, mikor elindult ellene a tényleges büntető-eljárás. Ha ez a szokás megváltozna, az használna a magyar demokráciának, bár azt is tudni kell, hogy nagyon nehéz ezeket az ügyeket kezelni. Nagyon nehéz végigmenni a kés élén, hogy ez megtisztulást hozzon, és ne azt a képzetet keltse, különösen a baloldali szavazók előtt, hogy ez leszámolás, koncepciós eljárás.

Érdeke a Fidesznek ezt a hangulatot fenntartani, az elszámolási ígéretet be is teljesíteni?

A Fidesz nemigen tehet mást, mert egyrészt olyan sokat beszélt erről, másrészt ott lesz a Jobbik, amelyik roppant erővel követeli majd. Máris nagykoalíciót állít a Fidesz és a szocialisták között.

A tetejébe a Fidesznek ott lesz a magyar gazdaság tengernyi gondja, ahol, ha nem csinál semmit, csak fönntartja a megszokott kereteket, az bizony a Bajnai-kormány irányának a folytatása. A Bajnai-kormány képes volt elérni, hogy levegőt kapjon a magyar gazdaság, és valóban már nem fuldoklunk. Ám az új hatalom nem elégedhet meg ezzel. Ha a Fidesz valóban fordulatot akar, akkor szükségképpen áldozatokat kell kérnie, ennek a kompenzációjaként viszont nagyon könnyen kínálkoznak a szimbolikus témák, és igazságtételi, felelősségre vonási ügyek.

Látszik az most, hogy mi az, amit a Fidesz-kormánynak nagyon gyorsan meg kell csinálnia, hogy ne bukjon meg?

Több dilemma is van, amelyet szinte azonnal el kell dönteni. Az első, hogy a kormány, egyáltalán, az új garnitúra fölállítása során a Fidesz nyit-e a közép felé? Tehát az egyik lehetőség, hogy jön a régi csapat, a '98-2002 közötti miniszterek. Erre utalnak jelek. Most nagyon sokan lehetnek Magyarországon, akik erősen szeretnék Orbán Viktor visszatérését, de a 2002-es Fidesz-kormányt teljes egészében már messze kevesebben várhatják vissza. Az új helyzethez olyan új emberek kellenének, akik valódi tekintélyek, akik adott esetben ellent tudnak mondani a miniszterelnöknek.

A másik nagy döntési dilemma, hogy van-e nyitó csomag? A Fidesz eredetileg azt mondta, hogy azonnali nagy adócsökkentéssel kezd. Ezt talán még három-négy hónapja is mondta.

De utána azt mondták, hogy majd, ha lehetőség van rá.

Most nagyon úgy tűnik, nem lesz lehetőség az indító nagy ugrásra. Szerdán például Kövér Lászlónak volt egy nyilatkozata erről, hogy a Fidesz nem fog megszorításokkal kezdeni, márpedig ez azt is jelenti, hogy nem lesz erős indítás. Ennek nagyon sok előnye van a partra szállást illetően. Két kormányunk is volt, amelyik három-négy hónapon belül megbukott. A Gyurcsány- és az Antall-kormány volt ilyen: megnyerte szépen a választást, és őszre már tönkre volt zúzva, elveszítette minden hitelességét, és utána már csak három évig vergődött.

Hogy ne járjon így a Fidesz-kormány, abban rengeteget segít, ha nincs nagy ugrás az elején. Csakhogy ez azt jelenti, hogy késő őszre halasztódik a döntés. Ám addigra a Fidesz a támogatottsága már érezhetően csökkenhet, a problémák viszont csak növekedhetnek. Nagyon komoly közgazdászok, a költségvetési tanács számai szerint 200 milliárd forint már is hiányzik a Valutaalapnak ígért 2011-es költségvetésből, tehát nem lesz könnyű dönteni karácsony előtt sem.

Akkor mi fogja tovább vinni a Fideszt? A maradó remény? A kormányváltás öröme?

Az szerintem kevés. Ha valaki tartósan akar kormányozni Magyarországon, akkor egy-szerűen újra versenyképessé kell tennie hazánkat. Ez részint jól megfogható számokban van, részint lelkileg kell versenyképesnek lennünk.

Évek munkája és mindenkitől áldozatot követel. Még többet. Tőlünk, akik sokat dolgoztunk eddig is. Akarunk áldozatot hozni?

Másképp ez nem nagyon megy. Addig Magyarországon tartós kormányzást nagyon nehéz elképzelni, míg a magyarok túlnyomó többsége azt gondolja: a térségben mi le-maradunk, ellenben Szlovákia száguld, de a többiek is messze jobban haladnak. Valóságos gazdasági és lelki fordulat nélkül a sikeresség hitének helyreállítása aligha lehetséges. Ehhez azonban jelentős forrásokat teremtő, komoly lépésekre van szükség. Néhány területen - az egészségügyben, a felsőoktatásban, és másutt is - olyan döntésekre, amelyeket a Fidesz keményen ellenzett még nem is olyan régen. Másrészről lelki fordulatra van szükség. Arra, hogy ebből a rettenetes borúlátásból, agresszióból, erkölcsi válságból valahogy kikecmeregjünk. Ha ez a kettő egyszerre sikerül, akkor lesz remény a tartós kormányzásra, bármekkora is a most kapott többség.