A bel- és külpolitikai történések időről-időre megmutatják még ma is, mennyire sikerült - vagyis nem sikerült - feldolgozni az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződést.

Az aláírást hosszú előkészítő időszak előzte meg. A békeszerződés tervezete alapján készült magyar válaszjegyzékek, valamint ezek statisztikai és kartográfiai mellékletei, melyeket Teleki Pál irányításával szakértők tucatjai dolgoztak ki 1919. második felében, számos ellenérvet sorakoztattak fel a határjavaslatokkal szemben - írja Romsics Ignác a békeszerződésről szóló könyvében.

Az érvek között szerepelt az ország vízrajzi és gazdasági egysége, történelmi funkciója, civilizációs missziója, a biztonsági szempont és végül az etnikai-nyelvi igazságosság, amely a békeszerződés tervezetében ugyancsak súlyosan sérült.

Apponyi Albert január 16-án adta elő a magyar álláspontot. Híres beszédében megerősítette, hogy a békeszerződés feltételei, ha azokon lényeges módosítások nem történnek, Magyarország számára elfogadhatatlanok.

"Gyilkosság vagy öngyilkosság?"

"Nem tétovázom azonban és nyíltan kijelentem, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítás nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék" - mondta beszéde elején Apponyi.

Trianon mérhetetlen szigorúsága

A beszéd így folytatódott: "Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad és népességének majdnem kétharmad részét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jó részétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben?"

A magyar határok kérdésének újragondolása

Apponyi Albert azt javasolta, hogy a vitatott területek hovatartozásáról népszavazással döntsenek - alkalmazva a Wilson elnök által meghirdetett nemzeti önrendelkezés elvét. A hatásos beszéd, és a jegyzékek tartalma hozott némi reményt - emlékeztetett Romsics Ignác.

Nitti olasz és Lloyd George brit miniszterelnök egyaránt azt javasolták, hogy a magyar határok kérdését a rendelkezésre álló anyagok alapján - "részrehajlás nélkül" - gondolják újra.

Az olasz delegátusok határozottan a magyar ellenérvek tüzetes megvizsgálását javasolták, a franciák minden újratárgyalást feleslegesnek neveztek, s a mérleg nyelvének szerepét betöltő brit diplomaták sajátságos módon nem saját miniszterelnökük, hanem a francia álláspont mögé sorakoztak fel. (Az Egyesült Államok a meghirdetett elvek többszörös és nyilvánvaló megsértése miatt 1919 végén elhagyta a békekonferenciát).

Az aláírás megtagadását nem ajánlották

A békeszerződés végleges szövegének átvétele után a magyar delegáció hazautazott Budapestre, s május 19-én lemondott. Bár kikötéseit mélyen igazságtalannak bélyegezte, aláírásának megtagadását - tekintettel Magyarország gyengeségére és elszigeteltségére - nem ajánlotta.A békeszerződés Romániának juttatta egész Erdélyt, továbbá a Tiszántúl keleti szegélyét és a Bánság keleti felét. Az új délszláv állam Horvátország és Szlavónia mellett a Bánság nyugati felét, Bácska nagyobb részét és a Mura-vidéket, Csehszlovákia pedig Kárpátalját és az egész Felső-Magyarországot kapta - olvasható Romsics Ignác idézett könyvében.

Alakulhatott volna jobban is...

Az amerikai és a brit békedelegáció eleinte magyar szempontból lényegesen kedvezőbb s a fennen hirdetett nemzetiségi elvnek sokkal inkább megfelelő határokat javasolt. Az amerikai javaslat a mai határok menti, döntően magyarok lakta területeknek mintegy kétharmadát, a brit pedig körülbelül a felét hagyta volna meg.

A Csallóköz, Losonc és Fülek környéke, egy keskeny kelet-magyarországi, illetve partiumi sáv, Bácska egy része és a Drávaszög mindkét javaslat szerint Magyarországnál maradt volna.

Szembesülve a környező államok mohóságával, amelyeket etnikai érvek híján az érintettek - a magyar érveléshez hasonlóan - általában stratégiai, gazdasági és közlekedési szempontokkal támasztottak alá.

A konferencia 1919. februári és márciusi szakértői tanácskozásain végül a fenti álláspontjukat az amerikaiak és a britek is feladták. Az utódállamok legextrémebb igényeinek azonban az olaszokkal, s néha a franciákkal együtt ellenálltak.