Húsz éve, 1989. január 26-án döntött az akkori kormány, hogy jóváhagyja Nagy Imre és kivégzett társainak újratemetését. A sorsdöntő napot hosszú egyeztetések előzték meg. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. november 29-én hozott határozata volt a fordulat, amellyel véglegessé vált, hogy sort kell keríteni "az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezésére".

Ellenforradalomtól népfelkelésig

Az akkori helyzetet jól mutatja, hogy 1988 novemberében ugyan még "ellenforradalomról" és "politikai bűncselekményekről" beszél a párthatározat, ám a kegyeleti kérdések rendezésére már lehetőség nyílik. Mindez kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy két hónap múlva Pozsgay Imre "népfelkeléssé" nyilvánítja az "ellenforradalmat". Az 1988. novemberi döntés kiemelkedő értéke ennek ellenére akkor látható tisztán, ha mellé tesszük Grósz Károly akkori első titkár-miniszterelnök 1988 nyarán tett kijelentését, amelyben a Nagy Imre melletti tüntetésen elhangzottakat "fasiszta propagandának" minősítette.

A szenzációs hír kommentálásától az akkori hivatalos tájékoztatás tartózkodott, ám a gyökeresen megváltozott viszonyokat példázza az a tény, hogy a távirati iroda 1989. január 2-tól megkezdte a korábban szigorúan tiltott, üldözött és technikai eszközökkel zavart Szabad Európa Rádió bizonyos adásainak szemlézését.

Az újratemetésről szóló első ilyen hírt, müncheni keltezéssel, 1989. január 26-án adta ki az MTI. A történelmi jelentőségű híradás idézte Vásárhelyi Miklósnak, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnökének nyilatkozatát. Olyan információkat adott így közre az MTI, amelyek korábban nem jelenhettek meg semmilyen hivatalos tájékoztatásban.

A 301-es parcella

Vásárhelyi Miklós egyebek között erről beszélt: "(...) A családok, a bajtársak, a harcostársak számára egy megnyugtató esemény az, hogy több mint harminc év után a Nagy Imre-per áldozatainak a holtestét átadják a családjaiknak és eltemessék őket. Megadják nekik a végtisztességet, ami a humánumnak egy alapvető követelménye."

Vásárhelyi hozzátette: "Azon a bizonyos 301-es a parcellán a mi feltevéseink szerint - sajnos erről még mai napig sincs semmi hivatalos kimutatás, de a mi feltevéseink szerint - több száz embernek a holtteste fekszik. És én elkerülhetetlennek, és feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy ennek az 5 holttestnek a feltárása egy folyamatnak a kezdete legyen. Tehát az, aki végül is ellenezze nincsen, mert ugyanaz a végtisztesség, ugyanaz a kegyelet kijár mindenkinek, akit az 1956 utáni megtorlások során kivégeztek. És ennek nem lett semmiféle technikai és adminisztratív akadálya."

Korábban sok szó esett arról a hatalom részéről, hogy az újratemetés nem lehet nyilvános esemény. Vásárhelyi Miklós ezt a kényes kérdést is érintette a Szabad Európa Rádiónak, illetve azon keresztül immár az MTI-nek is nyilatkozva.

Nemzeti ügy 

"(...)mint a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik vezetője a leghatározottabban leszögezhetem, hogy ennek a temetésnek a megrendezésében a családokkal együtt aktív részt fogunk venni, és igenis egy nyilvános temetés lesz, mert ez nem egy magánügy, ez a magyar népnek az ügye. Ugyanakkor ez nem fogja egyáltalában csökkenteni a mi elszántságunkat és harcunkat, hogy minden egyes bajtársunk, harcostársunk az 1956-os forradalomnak minden áldozata ugyanilyen végtisztességben részesüljön, és ami
ezzel legalább egyenértékben fontos, megkapja a neki járó teljes politikai és erkölcsi rehabilitációt - mondta Vásárhelyi."

Egy nappal később, január 27-én újabb Szabad Európa-adás jutott el Magyarországra az MTI jóvoltából: "A budapesti kormány a hazai és a nemzetközi közvélemény nyomására három évtizedes késéssel ugyan, de végre lehetővé teszi az 1956-os forradalom mártír vezetőinek, Nagy Imre miniszterelnöknek, Maléter Pál honvédelmi miniszternek, Losonczi Géza államminiszternek és Szilágyi Józsefnek, a kormánytitkárság vezetőjének a végtisztesség megadását és a nyilvános temetést."

Az MTI idézi a Szabad Európa Rádióban megszólaló Gyenes Juditot, Maléter Pál özvegyét, aki elmondta: "Erre a közleményre már számítottunk korábban is. Amikor az Igazságügyi Minisztériumban tárgyaltak velünk, akkor azt is közölték, hogy még 1988 folyamán nyilvánosságra hozzák, de hát ez most eddig váratott magára."