Művész kollégáim az életüket elsősorban a szabad demokraták bűvöletében élik, amivel 1994-ig semmi különösebb probléma nem volt. Óriási tábora volt az SZDSZ-nek, nem alaptalanul: egyrészt, mert a legkomolyabb értelmiségi gárdával rendelkezett, másrészt pedig nagyon határozott antikommunista programot hirdetett, mely szerint egyfelől pontot kell tenni a diktatúra végére, másfelől az aktákat meg kell nyitni. 1994-ben viszont összeálltak a saját egykori gyilkosaikkal a mézesbödönben való kotorgálás lázas bűvöletében. Én ezt árulásnak tekintem, mások politikai realitásnak. Ezt a párt meg is szenvedte, hiszen 30-40 százalékos rendszerváltó pártból pillanatnyilag 2 százalékos párt lett, és a parlamentbe épphogy betüremkedett. Ami a szárszói találkozót illeti, a '90-es évek eleje Magyarországnak egy bizakodó, kedves, jó korszaka volt, amikor nem láttuk még azt, hogy a dolgok nem jó irányba mennek, mindenkiben sokkal több volt a bizakodás. A meghívottak listáját egyébként annak idején Farkasházy Tivadarral együtt állítottuk össze, amelyen Várszegi Asztriktól kezdve Jelenits páteren át minden oldalról szerepeltek értelmiségiek.

Ez nem egy liberális találkozó volt?

Ez éppen, hogy egy politika fölötti rendezvény volt. Maga Orbán Viktor is egy alkalommal biztos, de talán két alkalommal is részt vett rajta, és ez utána szép lassan "becsövesedett". Részben azok miatt, amiket néhány kollégám mondott és tett. A másik oldal lassan nem fogadta el a meghívást, lassan nem is hívták őket, és ez a "becsövesedés" odáig vezetett, hogy a szárszói találkozó a balliberális oldalnak, ami valójában se nem bal, se nem liberális, legitimációs sátrává vált, ahova én már az utolsó alkalommal nem mentem el. De én ott semmi olyat nem mondtam, vagy nem tettem, amit ne vállalnék, és ne örömmel tettem volna. Nagyon sok jó időt töltöttem ott, és nagyon sok kedves és értékes embert ismertem meg.

A Fidesz az elmúlt hónapokban pénzügyi, morális, társadalmi válságról beszél, Ön pedig előadásában pénzügyi, társadalmi, morális legatyásodásról beszélt.

Elsősorban morális legatyásodásról. Tehát arról, hogy negyvenévnyi diktatúra, majd 16 év pénzuralom után a mai világ semmi mást nem tekint középponti értéknek, mint a pénzt, mint azt, hogy vásárolj, mint azt, hogy gyarapodj, mint azt, hogy konzumidióta legyél.

Ez a kapitalista rendszernek a lényege, nem?

A kapitalista rendszer éppen a pénze révén rengeteg önfékező konstrukciót is be tud iktatni. Egyébként ez az első éveket tekintve abszolút érthető. Emlékszünk a Gorenje mozgalomra, amikor Ausztriából hozták a hűtőgépeket. Amikor egy hiánygazdálkodás után kinyílik a világ, és nagy lesz az árubőség, akkor néhány év eufória következik, amikor nem lehet az embereknek azt elmagyarázni, hogy kivi illatú rágógumira, vagy guargumis cipóra, vagy ananász illatú öblítőre nincs okvetlenül szükség. Negyven év hiány után nagyon nehéz elmondani azt az embereknek, hogy nem a pénz az egyetlen úr. Amikor a magyar lakosság jövőre éri el az 1978-as életszínvonalat, amikor millióknak napi megélhetési gondjaik vannak, és tulajdonképpen, mint munkavállalók az esetek többségében minden szakszervezeti védelem nélkül nyomorúságos bérért jobban gúzsba kötve kell, hogy éljenek, mint a Kádár-rendszerben. Ahogy Szabó Dezső mondta, "üres hassal nem lehet Himnuszt énekelni". Én a magam számára a baloldaliságot úgy fogalmazom meg, hogy meg kell próbálni a kapitalizmus igazságtalanságait csökkenteni: a profitból elvenni, és ebből visszajuttatni mindazoknak, akik ezt a profitot megtermelik. Bocsánatot kérek, ha ez túlságosan marxistán hangzik, de én ezt vállalom. Az abszurd, hogy idehoznak egy koreai gumigyárat (most nem beszélek a telekpanamákról), ahol munkahelyenként adnak 19 milliós támogatást egy környezetszennyező, nem sok munkaerőt foglalkoztató, nem világszínvonalú abroncsot gyártó gumiműhelyre.

De akkor mit hozzanak ide?

Például most a kínaiak hoznak egy környezetbarát csomagolóanyag gyárat. Ez lehet, hogy jó lesz.

Ha 1989-ben nem egy békés átmenet megy végbe Magyarországon, hanem - más országokhoz hasonlóan - forradalommal, harcokkal zajlik a rendszerváltozás, akkor Ön szerint hogyan festene most Magyarország?

A történelemben nem nagyon vannak ilyen kérdések...

A politika és a közélet tisztább lenne?

Ehhez nem kellett volna véres eszközöket alkalmazni, miként igazán véres eszközöket az NDK leomlásakor sem alkalmaztak, de ott az emberek a Stasi (a keletnémet titkosszolgálat - a szerk.) épületeit aznap megtámadták és gondoskodtak arról, hogy ne tudjanak mindent megsemmisíteni - annak ellenére, hogy előtte már heteken keresztül folyt az iratok eltüntetése. Németországban magát Erich Honeckert, a pártállam vezetőjét is perbe fogták, ami nem azért érdekes, hogy most egy idős embert börtönbe zárjunk, hanem ez a megnyomorítottak számára jelent elégtételt. Rendkívül örülök, hogy a fiatal magyar köztársaság nem azzal kezdte, hogy megvonta a káderek nyugdíját, hogy kitelepítette, földönfutóvá tette, munkatáborokba, börtönökbe zárta őket. Nagyon helyes volt ez a nagyvonalúság, de most úgy tűnik, mintha túl nagy lett volna.