Nagaszakit ritkábban szokták említeni, amikor a Japán elleni atomtámadások kerülnek szóba, mivel a város a második bombázás elszenvedője volt.

Pedig Nagaszakira a hirosimainál is pusztítóbb, plutonium-alapú bombát dobtak le.

A japán katonák háborús bűntetteket követtek el a II. Világháborúban, és sokan azzal érvelnek, hogyha nem dobnak le atombombákat az országra, akkor nem lehetett volna lezárni a harcokat.

Hirosimában és Nagaszakiban azonban többtízezren, többségükben civilek haltak meg és a túlélők feladatuknak érzik, hogy kampányoljanak a nukleáris leszerelésért.

A mostani, 70. évfordulón ismét felhívások hangzottak el az atomfegyverek felszámolására, miközben a túlélők bírálták a háború után alkotmány módósítására készülő Abe Sinzho japán kormányfőt.

Abe olyan alkotmánymódosítást akar elfogadtatni, amely a háború lezárása óta első ízben lehetővé tenné, hogy japán katonák külföldön is bevethetők legyenek, például egy szövetséges ország védelmében. Egy ilyen forgatókönyv lehet, ha kínai támadás érne egy amerikai hadihajót.

A módosítást már elfogadta a parlament alsóháza és várhatóan a szenátus is jóváhagyja.

1945 augusztus 9-én az amerikai légierő eredetileg Kokura városát akarta megtámadni. A felhős idő miatt azonban Nagaszaki lett a célpont.

A 70. évfordulóról szóló megemlékezésen - melyen 75 ország képviselői vettek részt - a város polgármestere Taue Tomihisza békeszózatot intézett a jelenlévőkhöz, majd azt mondta: "széles körben aggodalmakat kelt", hogy Sinzo Abe módosítani próbálja az ország pacifista alkotmányát.

Az atomtámadás egyik túlélője, a 86 éves Tanigucsi Szumiteru elmondta, hogyan hámlott le és lógott a testéről a bőre a robbanást követően majd a miniszterelnökhöz fordulva arra figyelmeztette: ne nyúljon hozzá az alkotmányhoz. A jelenlévők hangosan tapsoltak, Aba mereven maga elé nézett és nem mutatta ki érzelmeit.

A kormányfő később arról beszélt: elkötelezte magát, hogy eléri az atomfegyverek felszámolását.

Az amerikai bombázók célpontjai között szerepelt Japán régi fővárosa Kiótó is, ahol 2000 buddhista és sintóista szentély és 17 világörökségi színhely található.

Az akkor egymilliós lakosságú várost korábban nem bombázták és így a japánok sok gyárat oda telepítettek át. Ezért is volt fontos célpont az amerikai tervezők számára.

1945 júniusában azonban Henry Stimson háborús miniszter levette Kíotót a célpontok listájáról, azzal érvelve, hogy katonai értelemben lényegtelen, de kulturális tekintetben fontos városról volt szó. Más források szerint valójában Landon Warner régész és művészettörténész érte el, hogy megkíméljék Kiotót.

Nagaszaki viszont ezután került fel a célpontok listájára.