Nem tekinti politikai menekülteknek a francia belügyminiszter azokat az afrikai bevándorlókat, akik múlt csütörtök óta a francia-olasz határmenti Ventimiglia nevű településen várják sorsuk alakulását. Bernard Cazeneuve az ügy kapcsán azt mondta, a többségében angol nyelvű országokból származó személyeket nem üldözik hazájukban, nyilvánvalóan a jobb élet reményében érkeztek Európába, ezért Franciaország nem fogadhatja be őket.

A francia belügyminiszter szerint az érintettekről a Schengeni, illetve a II. Dublini egyezmény értelmében annak az országnak kell gondoskodnia, ahol regisztrálták őket, és ez nem más, mint Olaszország. Az olaszok viszont egyre nehezebben birkóznak meg a rájuk zúduló menekültáradattal, és azt fontolgatják, hogy ideiglenes tartózkodási engedéllyel látják el az Afrikából érkezőket, amivel az érintettek szabadon utazhatnának Európán belül. A legtöbb menekült amúgy is Németországot és a skandináv államokat célozza.

Ez az egyelőre csupán meglebegtetett elképzelés nem tetszik sem a német, sem a francia vezetésnek: a két ország külügyminiszterei szerdán arra szólították fel az olaszokat, hogy tartsák be a Schengeni egyezményt, azaz gondoskodjanak maguk a menekültekről.

Mindezzel párhuzamosan Franciaországban is egyre komolyabb politikai témává válik a bevándorlók kezelése. Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökasszonya a helyzet súlyosságára való tekintettel néhány napja a Schengeni egyezmény azonnali felfüggesztését követelte, hozzátéve: meg kell értetni a migránsokkal, hogy Franciaországnak nem áll módjában befogadni őket.

A fentiekkel csaknem egy időben Nicolas Sarkozy volt államfő, a Republikánusok nevű legnagyobb ellenzéki párt vezetője úgy vélte, el kell gondolkodni a terület szerinti állampolgárság megszüntetésének a lehetőségén, ami azt jelentené, hogy a jövőben nem számítana automatikusan francia állampolgárnak minden Franciaországban született személy.

Sarkozy kijelentését a baloldalon ugyan heves bírálat fogadta, ám mindenki tisztában van azzal, hogy az alapproblémára, vagyis a bevándorlásra választ kell találni, ha meg akarják előzni a társadalom további radikalizálódását.

A különböző felmérésekből világosan látszik, hogy egyre magasabb azoknak a franciáknak az aránya, akik életbevágónak tartják a bevándorlás kezelését, kordában tartását, miközben számos elemző arra figyelmeztet, hogy a kérdés miatt a társadalomban szorongás érzékelhető, egyre többen tartanak attól, hogy a nemzet elveszítheti önazonosságát, sőt akár fel is bomolhat.

E félelmeket az is táplálja, hogy a bevándoroltak egy része nem hajlandó beilleszkedni, illetve asszimilálódni a francia társadalomba, újabb és újabb, szimbolikusnak számító, a francia hagyományokat és szokásokat gyakorlatilag elvető követelésekkel állnak elő, melyeket a multikulturalizmus jegyében a baloldali pártok és értelmiségiek is támogatnak.

A fenti jelenségek alapján egyre több író, publicista vagy éppen filozófus véli úgy, hogy a francia társadalom és maga a francia civilizáció az összeomlás szélére került. E vészjelzések egyike néhány hónapja magyarul is olvasható, szerzője Michel Houellebecq, címe pedig "Behódolás".