A 41 éves Cuneoka Koszuke többször felkészült a halálra többhónapos afganisztáni fogsága idején. Mint elmondta, az Iszlám Párt nevű csoport katonai szárnya tartotta fogva egészen múlt szombatig, annak ellenére, hogy maga a politikai szervezet Hamid Karzai elnök szövetségese. A túszejtők táliboknak adták ki magukat, amikor a japán kormánnyal alkudoztak.

Az öt hónapon keresztül tartó fogság végén egyszer sikerült életjelet adnia magáról, mert fogva tartói nem voltak tisztában a Twitter mikroblog oldal használatával.

Az egyik őr egy új Nokia telefont kapott és őt kérte meg, hogy mutassa be a működését - mesélte. Először aktiválta nekik az internet hozzáférést, majd megmutatta, hogyan tudják olvasni az al Dzsazíra hírportálját. "Aztán meséltem nekik a Twitterről, és az orruk előtt küldtem üzeneteket. Mivel nem értettek angolul, nem volt gond belőle". Cunenoka így szeptember 3-án háromszor is tudott üzenni. Először azt írta, hogy "életben volt, de börtönben tartották", majd megadta, hogy ki, és hol tartja fogva.

Egy nappal később engedték szabadon, de szerinte nem volt semmilyen összefüggés a Twitter-üzenetekkel.

A japán kormány azt állította, hogy nem fizetett váltságdíjat. "Azt mondták, azért engedtek el, mert én is muzulmán vagyok. De ezt nem hiszem, mert még csak nem is imádkoztak. Soha nem láttam olyan mudzsahedeket, akik nem imádkoztak" - mondta a tíz éve iszlám hitre áttért riporter.

Az őrök barátságosak voltak, napi háromszor kapott élelmet tőlük, de nagyon tanulatlanok voltak, még az iszlámot sem ismerték rendesen. Például, feltették neki a kérdést, miért nem ölte meg az ex-feleségét. Bár a fogva tartók elméletileg a kormánnyal szövetséges milícia tagjai voltak, mobiltelefonjaikon a tálibok videóit nézték, és a radikálisokat éltették - mondta.

A riporter azt mondta, júniusban már a halálra készült, mert a militánsok 72 órás határidőt adtak a japán kormánynak: megölik, ha nem teljesítik követeléseiket. Végül azonban nem történt semmi, és fokozatosan visszatért a remény - mesélte. "A fogva tartókkal szemben inkább haragot, mintsem félelmet éreztem, mert pénzt akartak kicsikarni a japán kormányból" - tette hozzá. A fogság hónapjai ezenkívül jobbára unalomban teltek. "Aludtam, kibámultam az ablakon, a madarakat néztem, vagy a hangyákat számoltam" - mesélte a japán újságíró, akit 2001-ben, Grúziában is pár hónapra elraboltak.