Gordon Brown miniszterelnöknek a díszvacsorán elhangzott beszéde azt a célt szolgálta, hogy csillapítsa a britek egyre fokozódó elégedetlenségét az afganisztáni katonai beavatkozással kapcsolatban. 2010 májusában parlamenti választás lesz Nagy-Britanniában és a szocialista kormányt bukás fenyegeti.

Oka ennek az elhibázott gazdaságpolitika, amely súlyosbította Angliában a világválság hatását, de okozója az is, hogy a kormány vélhetőleg hamis indoklás alapján csatlakozott sietve az Irak elleni háború megindításához. Ezért fontos eloszlatni az afganisztáni beavatkozással kapcsolatos aggodalmakat. Az ottani brit egységek ez év folyamán kilencvenhét katonát vesztettek, s ez igen negatívan hat a közhangulatra.

Gordon Brown beszéde tehát nem ok nélkül tartalmazta a bejelentést, miszerint 2010 januárjában NATO-konferenciát hív össze annak megtárgyalására, hogy Afganisztánban, az év folyamán, tartományról tartományra haladva, fokozatosan át kellene adni a vezetést a kormányzatnak. Ami viszont nem jelentené a külföldi csapatok azonnali kivonását.

Mindeközben a brit hadvezetés új taktikát próbál ki Afganisztánban. A tisztek ezentúl tárgyalásokba bocsátkozhatnak a legvéresebb kezű tálib parancsnokokkal is, és ha ez célravezető, pénzösszegekkel megvesztegethetik őket a béke érdekében. Nem rég tudódott ki, hogy a az afganisztáni olasz NATO csapatok ezt a módszert hosszabb ideje eredményesen alkalmazzák.

Gordon Brown kitért arra, hogy a tálibok ellen folytatott afganisztáni küzdelmet nem szabad feladni, a harc nem eredménytelen, az al-Kaida tizenkét legfőbb vezetője közül hetet sikerült ártalmatlanná tenni, s a terrorszervezet sakkban tartása csökkenti annak a veszélyét, hogy London utcáin újból pokolgépek robbanjanak.