A glioblasztóma ráktípus a felnőttek körében leggyakrabban előforduló agydaganat, mely nagyon agresszív is egyben. Az Európai Unióban nagyságrendieg évi 19 ezer embert érint - írja a Euronews.

Kezelése a kétezres évek kezdete óta nem változott sokat: sugárterápia, kemoterápia és műtét előtt állnak azok, akikben ilyen tumor jelenik meg.

A daganat túlélési mediánideje mindössze 15 hónap.

A glioblasztómák az idegrendszer támogatósejtjeiben, a gliákban képződnek - ezek azok, amelyek fizikai tartást adnak a neuronoknak és szigetelik is őket. A glioblasztómák nagyon gyorsan terjednek és műtétileg szinte lehetetlen minden rákos sejtet eltávolítani, ráadásul több olyan "módszerük" is van, amellyel a szervezet sejtjeit átprogramozzák, hogy azok a rákos daganatot segítsék.

"A rákos sejtek nem normálisan működő, hanem alapvetően stresszes sejtek, stressz-válaszmechanizmusokat használnak, hogy előnyökhöz jussanak. Ellenállóbbak, erősebbek és vándorlásra képesek, ezért tudnak további stresszhatásoknak, például kemoterápiának is ellenállni" - mondta Eric Chevet, aki 2015 óta a francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet (INSERM) egyik rákkutató laboratóriumának vezetője.

A glioblasztóma-sejtek egy IRE1 nevű fehérjét használnak egy stresszválasz-mechanizmus részeként, amely ellenállóbbá teszi őket a rákellenes gyógyszerekkel szemben. Ezt a fázist "célpont-azonosításnak" nevezik: a kutatók arra keresték a választ, hogy ennek a folyamatnak a befolyásolása gyengítheti-e a rákos sejteket.

A franciaországi INSERM és a svédországi Göteborgi Egyetem közös kutatása három lépésből állt. Először számítógépes modellekkel vizsgáltak át 165 millió molekulát, a fehérjékkel kapcsolatos reakciókat kutatva. Ezek közt bukkantak az ígéretes Z4P molekulára, melyet a második lépésben sejtszinten vizsgáltak: arra voltak kíváncsiak, hogyan hat a rákos sejtekre.

Megállapították, hogy a Z4P molekula nemcsak kevésbé tette ellenállóvá a rákos sejteket, hanem gátolta a vándorlási képességüket is - ez az egyik olyan tulajdonság, amely a glioblasztómát ilyen agresszív állapottá teszi. Végül egy temozolomid nevű, a glioblasztóma kezelésében általában használt gyógyszerrel kombinálva egereken próbálták ki, mire képes.

A kombinált kezelés gyengítette a rákos sejtek ellenálló képességét, és jelentősen csökkentette a daganatok méretét - a Z4P molekula szerepe pedig egyértelmű volt. Ha csak TMZ-t alkalmaztak, a daganatok egy idő után - 100-150 nap múlva - visszatértek.

A TMZ és a Z4P molekula kombinációjával azonban az összes rákos sejt eltűnt és 200 nap után sem újult ki.

Arra azonban, hogy terápiás megoldásként is találkozhassunk a molekula alkalmazásával, legalább 15 évet kell még várni a kutatók szerint. A molekulát modifikálni kell a még jobb eredmény elérésére és állatokban is tovább kell tesztelni azelőtt, hogy embereken kipróbálhatnák. Ha mindez sikeres, akkor azonban más ráktípusoknál is alkalmazható terápia jöhet lére.