Himlőhelyek porától a hírvivő RNS-ig: a védőoltások történelme több száz évre nyúlik vissza

A Ming-dinasztia korabeli feljegyzések tanúsága szerinti, kezdetleges oltási próbálkozások megismerése után valószínűleg bárki azonnal szívesen rohanna egy injekcióért háziorvosához. A 15. század Kínájából származnak az első bizonyított feljegyzések arról, hogy az emberek valóban fertőző betegség megelőzésének szándékával használtak fel egy kórokozót. még ha meglehetősen faramuci módon is, írja a Time. Észrevették, hogy a himlőben egyszer már megbetegedettek védettekké váltak a betegséggel szemben, a kiütések felületét lekapargatták hát, majd a kaparékot kiszárították, porították, végül gyermekek orrnyílásain keresztül a szervezetbe juttatták "oltásukat".

Azt nem tudhatjuk, mi alapján döntöttek úgy, hogy a fiúk a jobb, a lányok a bal orrnyílásba kapják a szert, és arról sincs ismeretünk, mennyire volt hatásos a módszer. Az biztos viszont, hogy itt elkezdődött egy folyamat, amely a mai oltásokig vezetett.

Jenner, a pionír

Az első megbízható himlőoltás egy 18. századi orvos, Edward Jenner nevéhez köthető. Ő vette észre azt, hogy azok a fejőlányok, akik munkájuk révén az állatokról emberekre is terjedő tehénhimlőt elkapták, sosem betegedtek meg a himlőjárványokban. A zoonózissal elkapott kór elég eltérő volt a himlőtől ahhoz, hogy ne betegítse meg nagyon ezeket a munkásokat, de elég hasonló ahhoz, hogy a himlő ellen is védettséget adjon. Az orvos 1796-ban Sarah Nelmes tehénhimlős kiütéséből vett váladékkal dörzsölte be a nyolcéves fiú, James Phipps karján ejtett sebet 1796 május 14.-én. Orvosetikai szempontból nem tekinthető a legaggálymentesebbnek módszere, de hamarosan

megpróbálta himlővel megfertőzni a fiút,

akinek szervezete ellenállt, öt éven belül pedig közel 100 ezer embert oltottak már be a metódussal.

Élő adás

Nem minden patogén esetében működik ugyanakkor Jenner módszere: nincs minden betegségnek állati megfelelője, mellyel kialakítható ellene a védettség, ráadásul vannak olyan kórok - mint a koronavírus - melyek épp állatról emberre átlépve válnak potenciálisan halálossá. Ekkor az vált kihívássá, hogy a baktériumokat és vírusokat úgy használják, hogy oltásban ne okozzanak bajt, viszont a védettség kialakuljon.

Az első valódi oltások

Erre két módszert is találtak: a vírus gyengítését és annak elölését. A Jenner munkásságát követő 150 évben ezekkel a módszerekkel küzdöttek a megbetegedések ellen. A gyengítésre számos példa létezik:

• Louis Paster lépfene és veszettség ellen készített védőoltást 1881-ben és 1885-ben: oxigénnek és hőnek tette ki a kórokozókat, ami legyengítette őket.
• Albert Calmette orvos és Camille Guérin állatorvos a tuberkulózis vakcináját alkotta meg: a baktérium szarvasmarha-törzsét 230 generáción át mesterséges közegeken tenyésztette, egyre gyengébb és gyengébb változatokat tovább választva a folyamat során.
• A kanyaró, a rubeola és a mumpsz elleni oltás is legyengített vírussal dolgozott: a rubeola esetében olyan változatot hoztak létre, amely csak testhőmérséklet alatt képes túlélni, ami által az képtelen volt az emberben túlélni.

Gyengítés esetében ugyanakkor a vírus mutálódhat, így lehetséges, hogy az oltás már nem megelőz, hanem fertőz: a kolera, a szamárköhögés, az influenza és egyéb betegségek ellen épp ezért hővel vagy formalinnal elölt kórokozós oltásokat hoztak létre. Ilyen volt Jonas Salk 1955-ben létrehozott gyermekbénulás elleni oltása is: formalinban ölte el a kórokozót. Albert Sabin 1966-os, szájon át adható változata elölt vírusos volt: ezt könnyebb volt beadni, igaz, Salké esetében a mutáció volt kizárva.

A legmodernebb módszerek

Az 1940-es években aztán már a vírusoknak csak egyes részeit, alegységeit használták az oltások létrehozásához: a patogének proteinjei épp elég információt tartalmaznak ahhoz, hogy a test fel tudjon készülni a valós kórokozóval való találkozásra. Mostanra pedig odáig is eljutott a tudomány, hogy a kórokozók DNS-ét vagy RNS-ét felhasználva alkossanak védőoltást: a Pfizer és a Moderna koronavírus elleni vakcinája is ezen elv szerint működik. A technológiát soha korábban nem alkalmazták még védőoltás esetében, így a mostani oltási kampányok bizonyíthatják majd be azt, hogy mennyire hatékonynak valójában ezek a friss módszerek. Az elölt, gyengített kórokozót vagy alegységet tartalmazó oltásokra is szükség lehet azonban annak érdekében, hogy minél több embert minél hamarabb beolthassanak világszerte a koronavírus ellen: a pandémia is bizonyítja, milyen fontos ez a több száz éve tartó fejlődés.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!