A kétgyermekes fiatal kutatóorvos PhD fokozatát Spät András akadémikus vezetésével szerezte meg a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetében. Itt fordult érdeklődése a kutatómunka felé, 2003-ban pedig Freund Tamás akadémikus kutatócsoportjának tagjaként az MTA KOKI-ban kezdett el idegkutatással foglalkozni.

A hazai indulás után 2006-tól az Egyesült Államokban, a Howard Hughes Medical Institute Janelia Farm Research Campus-on dolgozott. Immár több mint egy éve a Lendület program nyerteseként önálló kutatócsoportot vezet, amely az idegsejtek információ-feldolgozásával foglalkozik - olvasható az MTA honlapján.

Az idegsejtek nagy részén a más sejtektől érkező információ átadása a fogadó nyúlványokon (vagyis a dendriteken) elhelyezkedő "tüskéken" található szinaptikus kapcsolatokon keresztül történik. A rangos folyóiratban most megjelent publikáció egyik fő megállapítása, hogy a tüskék elektromos tulajdonságai jelentősen befolyásolhatják az idegsejtek információtárolási képességét. "A kísérleteket még a tengerentúlon, Jeffrey Magee laboratóriumában kezdtük el, ahol hazatérésem előtt posztdoktori kutatóként dolgoztam" - nyilatkozta az mta.hu-nak Makara Judit.

A dendritek szerepét feltáró kutatásait a Lendület keretében Budapesten folytató fiatal idegtudós a cikk első változatának írásakor már megkezdte munkáját az MTA KOKI-ban, és a bírálók által kért további kísérletek egy részét is abban az új laboratóriumban végezte el társaival, amelyet az elmúlt egy évben szerelt fel: "Teljesen a nulláról kellett megterveznünk és berendeznünk, de öt hónap alatt sikerült egy működő labort beüzemelnünk, beleértve az első mérőműszer-rendszer felépítését, amely kétfoton mikroszkópián alapuló képalkotó és stimuláló, valamint elektrofiziológiai technikát egyesít."

A Nature-ben publikált vizsgálatok egyik legfőbb eredményeként volt laborvezetőjével, Jeffrey Mageevel és a szintén nála dolgozó Mark Harnettel közösen kétfoton-mikroszkópia és elektrofiziológiai módszerek kombinálásával a korábbiaknál jóval közvetlenebb módszerrel sikerült a tanulásban és emlékezésben központi szerepet játszó agyterület, a hippokampusz ún. piramissejtjeiben kísérletesen megmérniük, hogy a szinaptikus aktiváció által a tüskefejben létrehozott feszültségjelekhez képest mennyivel válnak kisebbé a fogadó dendritben kiváltott feszültségválaszok. A kutatók közvetlenül kiszámították egy alapvető idegsejtjellemző, a tüskenyak elektromos ellenállását, amely a korábban feltételezettnél magasabbnak bizonyult.

A dendritek egy terebélyes fa különböző hosszúságú ágaihoz hasonlóan körbeveszik a sejt központi részét. A kutatók ezt a "fát" vizsgálva kimutatták, hogy a feszültségjelek tüskenyakon keresztüli gyengülése nagy mértékben függ a tüskének a dendritfán elfoglalt pontos helyétől, azaz hogy vastag fő- vagy vékony mellékágon, illetve azon belül a dendrit elején vagy végén helyezkedik-e el. "Ennek következtében az egyes szinapszisok közötti elektromos kölcsönhatás várhatóan szintén változó lehet attól függően, hogy a szinapszisok hol helyezkednek el a dendritfán" - mondta Makara Judit.