A khmer történelem ezer évvel ezelőtti, kevéssé ismert szakasza ismerhető meg a kambodzsai magyar expedíciónak köszönhetően, amely a X. századi elfeledett főváros, Koh Ker feltárásaiban vesz részt - hangzott el a feltárások első eredményeit bemutató budapesti konferencián.

Az ásatásokat egy magáncég, a Magyar Indokína Társaság finanszírozza, mely 2008-ban kötött hároméves megállapodást a kambodzsai kormánnyal. "A projekt célja, hogy megismerjük Koh Ker történetét, ugyanis a több mint kétszáz önálló romegyüttest számláló területről még nagyon keveset tudunk. Az épületeken található nagyszámú felirat feldolgozása is közös feladata. Rendkívüli régészeti kalandba keveredett Magyarország, amely 35 ország és 50 nemzetközi szervezettel közösen vesz részt a vállalkozásban. A 81 négyzetkilométeres terület feltárását célzó programot az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), valamint a kambodzsai műemlékvédelmi és régészeti hatóság (APSARA) felügyeli" - közölte a Magyar Indokína Társaság alapítója, Zelnik István.

Mint elmondta, az Angkortól 100 kilométerre, a dzsungelben lévő Koh Ker romvárosra helyi parasztok segítségével a XIX. században bukkant két francia felfedező (Etienne Aymonier és Lunet de Lajonquiére). Leírásaikban még csak a 3600 négyzetméteres alapterületű, 30 méter magas, hat emeletes piramisról és a szűkebb környezetében talált szentélycsoportokról, valamint a sziklás talajba vájt víztározóról (Rahal) számoltak be.

Az 1920-30-as években a területet feltérképezték francia szakemberek, ekkor félszázra emelkedett a 35 négyzetkilométeres területen leltárba vett épületek, töltések, víztározók száma. A XX. század végén, Angkor 1992-es világörökségi listára történt felvételét követően újjáéledtek a kutatások Koh Kerben is, amelyekbe a franciák mellett japán és ausztrál kutatók is bekapcsolódtak. Koh Ker 2004-ben került a kambodzsai kormány által világörökségi nevezésre kijelölt helyszínek közé, és a feltételezett történelmi romok területét 81 négyzetkilométerre növelték.

"Koh Ker 928-ban vált harminc évre királyi fővárossá, amikor ide helyezte székhelyét IV. Dzsajavarman, elnyervén a birodalom legfelsőbb uralkodói rangját" - magyarázta Zelnik István. Hozzátette: nincs adat arról, hogy mi késztette a királyt Angkor elhagyására. Egyes feltételezések szerint az új város a szárazföldi kereskedelmi utak metszőpontjában feküdt, más elképzelések szerint a zarándokútvonalak miatt döntött így IV. Dzsajavarman.

Zelnik kitért arra, hogy a magyar kutatók eddig elkészítették a 81 négyzetkilométeres területen álló épületek adatbázisát (Corpus Koh Ker), és befejezték 73 szanszkrit és ókhmer felirat fordítását és feldolgozását; az eredményeket az ősz folyamán tervezik közreadni. A magyar expedíció eredményeiről Belényesy Károly ásatásvezető régész a közelmúltban számolt be az angkori műemlékvédelemmel foglalkozó szakmai találkozón.

Szegeden vizsgálják

Mint a sajtótájékoztatón elhangzott, a magyar és khmer régészek Belényesy Károllyal az élen, március-április folyamán úgynevezett szondázó kutatásokat végeztek két szakaszban. Összesen 14 kisebb szelvényt tártak fel, helyenként másfél méteres mélységben, mintegy 45 négyzetméteren. Így sikerült elérni a Koh Kerben található Prasat Kra Chap nevű épületcsoport eredeti járószintjeit, és egyes, eddig nem ismert épületrészeit is körülhatárolták. A dombon épült Prasat templom volt, amelynek tájolása különbözik a khmer szentélyek hagyományos tájolásától.

Belényesy a legizgalmasabb felfedezésnek a templom közelében felfedezett három mesterséges tavat nevezte, amely kultikus célokat szolgált, de egyben víztározóként is funkcionált.

A területen talált számtalan cseréptöredék a khmerek mindennapjairól és a fazekasok mesterségbeli tudásáról árulkodnak, de találtak XI. századi kínai porcelántöredékeket is.

A Koh Kerben feltárt leletek egy része Szegedre került, ahol úgynevezett termolumineszcens eljárással meghatározzák a tárgyak készítésének pontos időpontját. A cseréptöredékeket azután visszaviszik Kambodzsába további tudományos feldolgozásra.

A magyarok által vezetett kutatások feltehetően novemberben további felmérésekkel folytatódnak, januárban pedig megkezdődhetnek a helyiekkel együtt végzendő feltáró munkák.