A tanulmány szerint képesek különbséget tenni a saját és a más denevérek által kibocsátott ultrahangok között, amelyekkel tájékozódnak. A cikk szerint a denevéreknek van egy belső referenciahangjuk, amellyel össze tudják hasonlítani a különböző hangokat.

Yossi Yovel, az izraeli Weizmann Intézet vezetője és kollégái Németországban vizsgálták a denevéreket, és felvették az általuk kiadott ultrahangokat. Úgy ellenőrizték, hogy mennyire tudják azonosítani a többi denevért, hogy a fajtársaik által kibocsátott hangokat játszottak le nekik.

Minden egyes denevérnek másik két denevér hangja között kellett különbséget tennie. Ha el akartak jutni a táplálékhoz, ki kellett választaniuk a "helyes" hangot. Az egyik oldalról az egyik, a másikról a másik denevér hangját hallották. De csak az egyik volt "helyes". Ha például az "A" denevér felismerte, hogy a helyes hang "B" denevértől jön, akkor jutalmat kapott.

Később nem jutalmazták őket egyik hang felismeréséért sem, de továbbra is azt a hangot választották az esetek 80 százalékában, amelyet korábban. Azaz a denevérek képesek különbséget tenni társaik között. Hogy miként, az viszont továbbra sem volt tiszta a kutatócsoport előtt.

Ez ugyanis olyan, mintha csupán embertársaink által kiadott rövid sikolyok alapján felismernénk, kiről van szó. A denevérek azonban milliószámra hallgatják ezeket a rövid sikolyokat egész életükben.

A kutatás második feléhez készítettek egy programot, aminek a segítségével azt modellezték, miként tehetnek különbséget a denevérek a hangok között. Öszehasonlítják a hangokat, amelyeket az egyes denevérek hallottak két oldalról, fajtársaiktól, hogy megvizsgálják, milyen különbségek vannak közöttük.

Arra jutottak, hogy minden denevér hangjának más a frekvenciaelosztása. Talán van a denevérhangnak egy prototípusa, amihez mérik a különbségeket. Ez megmagyarázza, miként tudnak egy csoportban maradni, amikor nagy sebességgel repülnek a sötétben, és hogyan kerülik el, hogy az általuk kibocsátott hangok interferáljanak.