A svédországi Federal Institute of Technology két kutatója, egy házaspár meglepő elméletet állított fel az autizmusról. Ezzel magyarázzák azt is, hogy a betegek állapota ingadozó.

Kamila és Henry Markram azt állítja: az autisták túl sok mindent észlelnek, éreznek, és túlságosan sok dologra emlékeznek. Igen intenzív világot élnek meg, ennek pedig komoly következményei vannak a szociális és kommunikációs fejlődésükre. A két kutató gyermeke maga is autista, borderline autizmusban szenved.

Születéskor az autista gyermekek agya épp akkora vagy egy kicsit kisebb, mint a többi gyermeké, a szerv azonban rendkívül gyors növekedésnek indul. Mire elérik a 2-3 éves kort - ekkorra ismerhető fel a betegségük - agyuk kortársaiknál nagyjából 10 százalékkal nagyobb.

A kutató házaspár rámutat: az autisták szenvedéseit gyakran a memóriájuk túlzott aktivitása okozza. Megállapításaik a jövőben nagy vitát válthatnak ki a kutatótársadalomban.

Az autizmus egy olyan idegi fejlődési rendellenesség, amelynek oka egyelőre ismeretlen. A betegségben szenvedőkre jellemző egyfajta magány, szellemi egyedüllét. Tevékenységük és érdeklődésük általában igen korlátozott, képzelőerőt igénylő tevékenységet szinte egyáltalán nem folytatnak.

Az autisták ragaszkodnak az állandósághoz, az egyszerű, ismétlődő mozgásokhoz. Mindez abból ered, hogy kevéssé látják az összefüggéseket, így a világ számukra nem áll össze egésszé, memóriájuk azonban gyakran igen fejlett.

A legtöbben az Esőember című filmből Dustin Hoffman alakításából ismerik az autisták tüneteit.