A bizalmi háló egy országban a politikai intézményeken, a jogi rendszeren és a jog érvényesülésén múlik. De ezek csak formális lehetőségek arra, hogy egy országban növekedjen a bizalom. Azt hiszem, hogy kisebb méretekben bizalmat lehet teremteni az üzleti viszonyokban, különböző szervezetekben és a csoportok tagjai között, hiszen a bizalom a közös értékek megosztásán és a kölcsönösségen alapul. Ezt meg lehet tanítani a fiataloknak vagy egy szervezet tagjainak.

Van-e dolga ebben a folyamatban a politikai elitnek?

A demokráciában politikai versengés van, de a bizalom a politikai kultúra függvénye is. A politikában is szükség van olyan emberekre, akik hajlandók kompromisszumot és közös nevezőt keresni. A politika önmagában nem generál megegyezést, ezt fontos tudni. Ráadául ezt nem lehet egy okos döntéssel hirtelen megoldani, gyakran külső sokkra van ahhoz szükség, hogy egy társadalom változzon. Ilyen volt Amerikában a szeptember 11. okozta válság, amikor az emberek felismerték, hogy vannak magasabb értékek, amelyek közösek, és ezeket meg kell védeni. A politikusok általában nem tudnak ilyen bizalomerősítőket létrehozni. Irak ügye persze sokat rontott ezen a 2001-ben létrejött bizalmi szinten Amerikában is. Az Egyesült Államok szerepét és pozícióját ezzel együtt kevéssé ingatta meg az iraki háborús kudarc, annak ellenére, hogy Amerika nagyon megosztott Irak miatt. Amerika bajban van, az ország hírneve csorbult, az egész világban Amerika-ellenes hangulat uralkodik.

Az Egyesült Államok következő elnökének legfontosabb dolga az lesz, hogy a hírnevet valahogy helyreállítsa. Sem Kína, sem India egyelőre nem tudja megingatni Amerikát, de az Egyesült Államoknak meg kell tanulnia jobban együttműködni a világgal, részt venni a nemzetközi közösségben, hiszen az Amerika-ellenes hangulatnak ennek hiánya is táptalajt ad. Ez is változik majd a következő elnök hivatalba lépésével. A világ történelmi jelentőségű korszakon esik át ezekben az években, a globalizáció közepette nem elég a környezetszennyezést, a vízhiányt és a fogyatkozó fosszilis energiahordozókat nézni, hanem látni kell, hogy a fejlődés még ilyen áron is emberek százmillióit emeli ki a szegénységből. Az afrikai országok gazdaságai 30 év stagnálás után újra fejlődést mutatnak, Latin-Amerika teljesítménye is növekszik. Persze foglalkozni kell a világméretű problémákkal, de észre kell venni a fejlődés jó oldalát.

Hogy dolgozza fel az egyén a rá zúduló globális méretű társadalmi, etikai- és identitásproblémákat?

Az emberek ennél nagyobb bajokkal is megbirkóztak már. Semmi kétségem afelől, hogy az egyén igazodni tud az új viszonyokhoz. Oktatásra, önképzésre van szükség, és az emberek alkalmazkodni fognak, még akkor is, ha lesznek csoportok, amelyeknek ez nehezebben megy majd. A társadalomnak politikai döntésekkel meg kell könnyítenie az elkerülhetetlen változásokhoz történő alkalmazkodást. Azok az államok, amelyek nem tudnak igazodni a változásokhoz, kudarcra vannak ítélve.