A Nuffield Orvosetikai Bizottság jelentése azoknak a koraszülött gyermekeknek az ellátása kapcsán fogalmaz meg ajánlásokat, - mind a szülőknek, mind az orvosoknak - akiknél rendkívül kicsi az életben maradás, és nagyon nagy a súlyos fogyatékosság esélye.

A jelentés már megjelenése előtt hatalmas vitát váltott ki, amelyben megszólaltak az anglikán egyház és a csecsemő-ellátás specialistái is. A dilemmát az okozza, hogy nem mindig nyilvánvaló: egy koraszülött később úgy fejlődik-e, hogy normális életet élhessen, vagy súlyos fogyatékossággal kell majd együttélnie állandó felügyelet és ápolás mellett.

Két éve vizsgálják

A 22. hetet az orvosok határvonalnak tartják: az adatok szerint a 21 hétre született csecsemők közül gyakorlatilag egy sem marad életben. A 22 heteseknél 1 százalék, a 23 heteseknél azonban már 17 százalék a túlélési arány.

A Nuffield Orvosetikai Bizottság - amely egy tekintélyes független testület - jelentésében azt javasolja, hogy a 23 hétre született csecsemők esetében a szülők kívánságát is vegyék figyelembe.

A bizottság két évvel ezelőtt kezdte el vizsgálni a kérdést. A testület szerint az orvostudomány fejlődésével a családok és az orvosok "rendkívül nehéz döntés elé kerülhetnek a nagyon korán született, illetve súlyosan beteg gyermekek kezelésében".

"Az ilyen helyzetek nagyon bonyolult, érzelmileg rendkívüli módon igénybe vevő döntéseket igényelnek, amelynek az egész életre kiható következményei vannak" - véli a testület.

Segítenének

Az útmutatással a bizottság az orvosoknak és a szülőknek próbál segíteni abban, hogy eldöntsék: megkezdjék-e a súlyos beteg, illetve nagyon korán megszületett gyermekek intenzív kezelését, vagy hagyják meghalni őket.

A jelentés útmutatást ad a rendellenesen fejlődő magzatok esetleges abortuszával kapcsolatos döntéshez is.