Faragó Tamás szerint a magyar vízilabdázókra mindig lehet számítani, és képesek örömet szerezni. Mindkét csapat érmet szerzett Tokióban. Mindez azért fontos, tette hozzá, mert a magyar csapatsportágak közül a póló az egyetlen, amely mindkét szakágban képviseltette magát az olimpián, sőt, a vízilabda sportban – a spanyolokon kívül – nem volt másik ország, amely női és férfi válogatottal is résztvevő lett volna az ötkarikás játékokon.

„Teljesítettünk, mind a csajok, mind a fiúk végül fényes érmet szereztek, és persze lehetett volna jobb is, de azért ennek a két bronzéremnek nagyon-nagyon örülünk.”

A női válogatott korábbi szövetségi kapitánya a lányok közül külön kiemelte Keszthelyi-Nagy Rita teljesítményét, fantasztikusnak nevezve a játékát, főleg annak tükrében, hogy ő saját maga is úgy ítélte meg, hogy nem volt top formában. Hozzátette: a női válogatottnak, ahogyan az a bronzmérkőzésen is kiderült, szüksége van egy vezéregyéniségre, akire figyelnek, hallgatnak a csapattársak, aki mind védekezésben, mind támadásban meg tudja határozni azt, hogy mit kellene csinálni. „Rita túllépte azt a nehézséget, amivel az olimpia alatt küszködött, és azért

legyünk őszinték, Keszthelyi Rita még mindig a legjobb magyar vízilabdázó.”

Faragó Tamás Magyari Aldára kitérve – aki gyakorlatilag végigvédte a tornát, sőt, az utolsó pillanatokban egy egészpályás gólt is dobott, ami nem akármilyen vagányságra utal – emlékeztetett: a magyar hálóőrről már egészen fiatal korában mindenki tudta, hogy előbb-utóbb eljut a felnőtt válogatottságig, és ott kiválóan fog védeni. A szakember úgy véli, kapusposzton mindig is voltak gondok, nem mintha a korábbi kapusok ne védtek volna jól, csak ingadozó teljesítményt mutattak. Így Magyari Aldában az a csodálatos, hogy nem csak jól véd, de minden mérkőzésen lehet rá számítani, és most már azt is elmondhatja magáról, hogy az olimpia legszebb gólját lőtte – fogalmazott Faragó Tamás.

Az InfoRádiónak nyilatkozó olimpiai-, világ- és Európa-bajnok sportoló, áttérve a férfi válogatottra, azt mondta, hogy a spanyolok elleni 9–5-ös, bronzérmet jelentő győzelem szép búcsú Nagy Viktortól, akinek a teljesítményét ugyancsak hihetetlennek nevezte. Bár a hálóőr bízott magában, végül mindenkit, beleértve saját magát is, meglepett. Faragó Tamás megjegyezte, a mostani vízlabdatorna, ahogy az egész olimpia, nagyon nehéz volt, és komoly pszichikai terhet rótt a játékosokra. Meglátása szerint minden csapat és csapatvezető elsősorban úgy gondolkodhatott, hogy egy mérkőzést úgy lehet megnyerni, ha a védekezés megoldott, hiszen a támadáshoz több szellem, lelkesedés szükséges. A magyar válogatottban pedig Nagy Viktor ebben főszerepet vállalt, főleg annak tükrében, hogy lelkes volt a magyar csapat, jók voltak a blokkok is. Érzékelhető volt, a spanyolok nem tudják eltalálni a kaput.

„Sőt, féltek a Viktortól, aki pedig valami nagyon parádésat és emlékezetest nyújtott.”