A vívóversenyeken egy ideje már a Csillagok háborújából ismert Birodalmi indulót játsszák le a döntők előtt. Tokióban azonban nem a Birodalom visszavág vagy a Baljós árnyak volt műsoron, ugyanis Szilágyi Áron megvédte címét a kardozók között, sorozatban harmadszor lett olimpiai bajnok. És mindezt úgy, hogy alig aludt a verseny előtti éjjel.

„Rengeteg kétségem volt. Elég rosszul aludtam, két órát fent voltam éjszaka, mert izgultam. A reggelinél elfelejtettem meginni a szokásos kávémat, elég furcsa állapotban érkeztem a csarnokba. Aztán minden a helyére került, a kávémat is megittam, az első ellenfelemen is túllendültem, aztán egyre jobban ment a vívás" - mondta a triplázó vívó.

Az Infostartnak arra a kérdésére, hogyan izgulhat még mindig, a negyedik olimpiáján, megannyi sikerrel a háta mögött, azt mondta, hogy ezt nem lehet koordinálni.

„Aztán rájöttem, mindegy, hogyan alszom, hogyan kelek, hogy mi történik a bemelegítés során, az számít, amikor felmegyek a pástra, akkor kihozzam magamból a maximumot és ez sikerült.”

A Vasas sportolója úgy érzi, még lehet, hogy hetekre vagy hónapokra van szükség ahhoz, hogy felfogja, mit ért el. Asszója végén azért rázta a fejét, mert nem hitte el, hogy sikerült, azt hitte, ez egy álom.

„Fel kell fognom, hogy mit vittem véghez, hogy háromszoros olimpiai bajnok lettem. Nem hiszem, hogy én lennék a legnagyobb legendája a sportágnak, ezt óvatosan visszautasítanám, de büszke vagyok arra, amit az elmúlt kilenc évben és most is elértem.

Úgy érzem, vannak még címek, amiket meg lehet szerezni”

– mondta arra a felvetésre, hogy korábban még soha senki sem nyert három egyéni aranyat a férfi vívók között.

Korábbi két aranyérme után sokat segített a tapasztalata.

„Úgy látszik, megértem. Most 31 éves vagyok, Londonban 22 voltam, akkor még a lelkesedésemmel és a lendületemmel győztem, itt már a rutinom is mellettem dolgozott, és ki tudtam használni, hogy én már jártam ezeken a pástokon győztesként, az ellenfeleimet pedig még nem.”

Az egész napról az akaratot emelte ki, valamint azt, hogy higgadt tudott maradni a fontos pillanatokban. Az elődöntöt nevezte küzdelmes győzelemnek, ott Bazadze 4-1-re és 13-12 is vezetett. Aztán a fináléban Samele ellen alaposan bekezdett, és végig megnyugtató előnnyel vezetett.

„Minden asszóra volt egy mottó, a döntőre az volt, hogy uraljam és dominálni tudjak,

ezért kezdtem nagyon lendületesen, éreztetni akartam az ellenféllel, hogy semmi kerensivalója itt, és a gesztusaiból az jött le, hogy ez az üzenet át is ment.”

Hozzátette: az egész nap közel volt a tökéletes víváshoz, amilyennek első, londoni sikerét tartja.

Hogy a szombati is rövid éjszaka lesz-e, egy mosoly kíséretében annyit felelt, hogy nem tervez hosszú ünneplést, hiszen négy nap múlva következik a csapatverseny. Két társa, Szatmári András és Decsi Tamás az első fordulóban búcsúzott egyéniben, ezért adódik a kérdés, hogyan lehet lelkileg egy szintre hozni a versenyzőket.

„A többiek készülnek a saját módjukon. Ők csodálatos sportemberek, akik már nagyszerű eredményeket értek el. Nem akarok rájuk erőltetni semmit. Erőt merítünk az elmúlt négy évben elért sikerekből, és nekimegyünk a versenynek”- jelentette ki. A csapat majd az amerikaiak ellen kezd a negyeddöntőben, utána az olasz vagy az iráni kardozók jöhetnek, a fináléban pedig a nagy rivális dél-koreaiak.

A sportoló 2018-ban az Aréna vendége volt Szatmári András társaságában – a beszélgetést alább megtekinthetik.