Persze, a szbornaja esetében igazságos azt hozzátenni, hogy gyenge ranglistahelyében szerepet játszik az is, hogy lassan két éve, a franciaországi Európa-bajnokság óta nem játszott tétmérkőzést. Ettől még riasztó a mérlege: az elmúlt időszakban,

a legutóbbi tíz mérkőzéséből csak egyet, a dél-koreaiak ellenit tudta megnyerni, a legutóbbi négy mérkőzéséből hármat elveszített.

Csak az utolsó felkészülési mérkőzésen, a vb-ről hiányzó törökök ellen tudott egy döntetlent elérni.

Ha nem is gyakran, de volt már ilyen a vb-történelemben: a rendező ország nem futballnagyhatalom. A Szovjetunió szétesése óta az orosz csapat mindössze háromszor (1994, 2002, 2014) jutott ki a világbajnokságra, s egyszer sem jutott túl a csoportszakaszon. Kilenc meccséből csak kettőt nyert meg, igaz, az egyiket (Amerikában, 24 éve, Kamerun ellen) nagyon, azon lőtte Oleg Szalenko a vb-rekordot jelentő öt gólt. 2002 óta nem nyert vb-meccset. (Miközben a szovjet válogatott az Eb-hőskor legsikeresebb csapata, az első győztes, s az egyedüli, amely az első négy torna mindegyikén legalább a legjobb négybe jutott, a vb-ken csupán egyszer, 1966-ban, éppen a magyar válogatott legyőzésével jutott az elődöntőbe. Az az eddigi legjobb szereplése.)

Csercseszovnak, aki 26,31-es győzelmi mutatójával minden idők leggyengébb orosz kapitánya, nincsenek kiemelkedő klasszisai, s közel sincsenek olyan jó futballistái, mint akik 2008-ban, éppen tíz éve, a hollandok legyőzésével az Eb elődöntőjébe vitték a szbornaját. Az akkori játékosok közül már csak Igor Akinfejev kapus, valamint a sérülések miatt 38 évesen reaktivált Szergej Ignasevics és a korábbi Chelsea-futballista, Jurij Zsirkov játszik a vb-n. (Kerettag volt, s most is az egyik cserekapus, Vlagyimir Gabulov.) Azt ellenben nem lehet állítani, hogy ne ismerné egymást az orosz állomány: szinte mindenki hazai klubban játszik, ahogyan egyébként az ellenfélnél, a szaúdiaknál is. E két válogatottnál kevesebb légiósa csupán az angoloknak van.

Az ázsiai csapat a holland Bert van Marwijkkal jutott ki a világbajnokságra, de immár az argentin (de spanyol színekben vb- és Eb-játékos) Juan Antonio Pizzi vezeti.

A szaúdi álom az 1994-es világbajnoki szereplés megismétlése, amikor a belgák legyőzésével (is) továbbjutott csoportjából az együttes.

A szaúdiaknak három spanyolországi légiós az éke, Jahja el-Sehri a Leganés, Szalem al-Doszari a Villarreal, Fahad al-Muvallad a Levante tagja. Azért ne gondoljunk arra, hogy alapemberek lennének, el-Sehri még nem játszott a spanyol élvonalban, ed-Doszari egy meccsen 33 percet kapott, két meccsen huszonöt percet játszott. A hazai kontingensből két veterán, a csapatkapitány Oszama Hauszavi (135) és Taiszir al-Jasszim (132) jóval túl jár már a századik válogatotságán. Persze, olyan klasszisai, mint a kapus Mohamed ed-Diaja, vagy a mezőnyjátékosok közül Medzsid Abdullah, Szaid al-Ovairan vagy Számi ed-Dzsábir volt, most nincsen a szaúdiaknak.

Oroszország - Szaúd-Arábia

Moszkva, Luzsnyiki Stadion, játékvezető: Nestor Pitana (argentin), 17.00

A várható kezdőcsapatok:

Oroszország: Igor Akinfejev - Igor Szmolnyikov, Szergej Ignasevics, Ilja Kutepov - Alekszandr Szamedov, Alekszandr Golovin, Roman Zobnyin, Alan Dzagojev, Jurij Zsirkov - Jurij Gazinszkij, Fjodor Szmolov

Szaúd-Arábia: Abdullah al-Majuf - Jasszer al-Sahrani, Oszama Havszavi, Omar Havszavi, Manszur al-Harbi - Abdullah Otajf, Szalman al-Faradzs - Jahja al-Sehri, Szalem al-Davszari, Taiszir al-Dzsasszim - Fahad al-Muvallad