A hétfőn rendezett Év sportolója gálán Kós Hubert a visszavonulását nemrég bejelentő Hosszú Katinkától és az ötszörös olimpiai bajnok ausztrál úszótól, Ian Thorpe-tól vette át az év férfi sportolójának járó díjat az Operaházban. Bob Bowman tanítványa 200 méteres hátúszásban 2024-ben olimpiai bajnoki címet és rövid pályás vb-aranyérmet nyert, továbbá két-két aranyat és ezüstöt szerzett a belgrádi nagymedencés Európa-bajnokságon. A 21 éves versenyző az év végi, budapesti rövid pályás vb-n 100 méter háton még egy második helyet is elért. Kós Hubert a díjátadó gála végén adott interjút az InfoRádiónak.

Megérte hazautazni?

Természetesen megérte, hiszen átvehettem ezt a nagyon szép díjat, aminek nagyon örülök. Tulajdonképpen ugyanolyan nehéz most ezt felfogni, mint az olimpiai aranyat néhány hónappal ezelőtt. Egészen hihetetlen kimondani, hogy én vagyok az év férfi sportolója. Annak különösen örülök, hogy három úszó került be a legjobb háromba a szavazáson. Azt gondolom, ez is azt mutatja, hogy a Magyar Úszó Szövetség kiválóan végzi a munkáját, és nagyon jó kezekben van a magyar úszósport. Gratulálok Milák Kristófnak és Rasovszky Kristófnak is, hogy bekerültek a top háromba. Nekik is csodálatos évük volt.

Önnek is az volt. Bár a dohai nagymedencés világbajnokságot kihagyta, a másik két fő esemény emlékezetesen alakult. Ha a legkülönlegesebb momentumot kellene kiemelnie az elmúlt évből, melyik lenne az?

Számomra a 200 hát olimpiai döntője volt a top, és bár egy rövid pályás vb-n nyert arany nem okoz olyan euforikus érzést, mint egy olimpiai bajnoki cím, azért a budapesti világbajnokság is nagyon jól sikerült, jólesett a szurkolói támogatás. Nagy fölénnyel tudtam győzni a magyar közönség előtt, úgyhogy természetesen ez az élmény is maradandó. Az olimpia után is sokat dolgoztam az edzéseken, és ennek meglett az eredménye az év végén. Azért mentem vissza edzeni, hogy ezt megcsináljam, és majdnem sikerült a világrekord megdöntése is.

Legközelebb akár meg is lehet. Nagy előnyt jelentene, ha még több versenyt rendeznének a Duna Arénában, igaz?

Pontosan. Szerintem láthatta mindenki, hogy egyértelműen a Duna Aréna a legjobb uszoda az egész világon. Láttam is egy statisztikát, amely szerint a Duna Arénában dőlt meg a legtöbb világrekord, és ez a létesítmény csak 2017 elejére épült meg. Jó lenne, ha minden világversenyt itt rendeznének, mert én nagyon szeretem ezt az uszodát.

Az idei csúcsesemény a szingapúri nagymedencés világbajnokság lesz. Melyek a fő céljai?

Nem címvédőként utazom, hiszen a tavalyi vb-t kihagytam, így elvették tőlem a 200 hát világbajnoki címét. Természetesen az a célom, hogy visszaszerezzem, illetve sokszor elmondtam már korábban, hogy 50 méteres medencében is meg szeretném mutatni, hogy többre vagyok képes 100 háton. Rövid pályán sikerült már vb-ezüstöt nyernem, és remélem, Szingapúrban is bejutok a döntőbe ebben a számban is. Ott pedig minél jobb teljesítményt akarok nyújtani. Meglátjuk, mi lesz 200 háton. Nem szoktam ígérgetni versenyek előtt, de bízom benne, hogy jó pillanatokat hoz majd a fő versenyszámom is.

Az olimpiai siker óta kicsit engedékenyebb az edzője, Bob Bowman? Végül is erre a gálára is elengedte önt 36 órára.

Valóban 36 óra szabadidőt kaptam tőle, és így két edzésről lemaradtam. Elsőre furcsa is volt, hogy csak úgy hazaengedett, de a viccet félretéve, pontosan tudja, mekkora esemény ez. Látta rajtam, hogy el szeretnék jönni, és az elmúlt három hétben azért keményen edzettem, úgyhogy az elvégzett munkát is értékelve elengedett. Múlt pénteken ráadásul volt egy verseny is, amin részt vettem, és egész jól sikerült, ami őt is megnyugtatta. Kedden viszont már vissza is repülök Amerikába, és visszatérek az edzésekhez, folytatjuk a munkát.