Hogyan telt az elmúlt három-négy hónapja?

Igyekeztem magamat elfoglalni ebben az időszakban is. A napi edzésmunka megmaradt, de másra fókuszáltunk, verseny híján nem volt értelme olyan felkészülést csinálni, mint amit egyébként év közben szoktunk. Az erőnléti munkára, prevencióra, mozgáskoordinációs fejlesztésére, új mozgásformák elsajátítására helyeztük a hangsúly. Vívásban visszamentünk az alapokhoz, olyanokkal foglalkoztunk, amikre versenyszezonban nincsen idő.

Milyen fizikai állapotban van?

Ennyire jó állapotban nyári szünetben még nem voltam. Ugyanakkor a legfontosabb az, hogy amikor újra elindul a szezon, vélhetően novemberben, akkor legyek tökéletes állapotban, ezért dolgozunk, és megfelelően haladok ezen az úton.

Mennyire tudtak iskolázni az elmúlt hónapokban?

Decsi Andrással, az edzőmmel heti kétszer iskolázunk szinten tartó jelleggel, emellett vívóedzéseim is vannak a Vasasban.

Az egyesület fiataljai az edzéspartnerek?

Fiatalodott a szakosztályunk, de van benne ifjúsági olimpiai bajnok, és a fiatalokkal jó csörtéket lehet vívni.

Mikor lehetnek válogatott összetartások?

Az edzőm a férfi kardválogatott edzője is, ő úgy gondolja, és ezzel én is egyetértek, hogy a válogatottnak akkor van értelme együtt készülni, amikor már látjuk a versenynaptárt, hogy milyen fontosabb állomások lesznek a tokiói olimpia előtt. Addig mindenki a saját edzőjével a saját egyesületében végzi azt a műhelymunkát, amit egyébként is szokott.

Van rendszeres megbeszélés a válogatott tagjaival, a stábbal?

Van egy közös felület, ahol szoktunk kommunikálni, például a karantén első hónapjaiban nagyon sok videoanyagot kaptunk elemzésre, hogy ha fizikailag nem is tudunk aktívak lenni, legalább szellemileg fárasszuk le magunkat. Van, akivel szorosabb a kapcsolat, Gémesi Csanáddal például közösen edzünk, Decsi Tamással, aki az edzőm öccse, nyilván többet találkozom, de Szatmári Andrissal is többször beszéltem a karantén alatt.

Lelkileg hogyan vészelte át ezt az időszakot?

A pszichológusommal online tartottuk a kapcsolatot egy ideig, sokat segített, hogy jól fel tudjam dolgozni ezt a helyzetet. Az első egy-két hét volt a nehéz, utána el tudtam fogadni azt a helyzetet, hogy cél nélkül kell ezt a pár hónapot eltölteni. Megláttam benne a pozitívumokat is, azt, hogy hosszabb időt tudok a családommal, a feleségemmel tölteni. Most, hogy már lehet mozogni, több olyan dologra tudok fókuszálni, ami a víváson kívül van, de amit szeretek csinálni. Megpróbálom felhasználni ezt az időszakot, hogy feltöltődjek, mert amikor megkezdjük a felkészülést, akkor ebből merítek majd energiát.

Sérülések kezelésében vagy megelőzésében volt teendője?

Szerencsére eddig elkerültek a nagyobb sérülések a pályafutásom alatt, Vannak apróbb problémák, amelyekkel küzdöttem, a könyökömet például injekciózni is kellett. De a versenyidőszak intenzív terhelése most nincs, ezért ezek az apróbb sérülések is eltűntek, vagy sikerült őket menedzselni, Az erőnléti edzéseken nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden izmomat megfelelően bemelegítsük, és folyamatosan monitorozzuk, hogy mennyire terhelődnek.

A mostani időszak mennyire volt alkalmas arra, hogy megtervezze a következő éveket?

Nagyon nehéz úgy tervezni, hogy azt sem látjuk, hogy fog kinézni a következő év. Sok a bizonytalan tényező, és szívesebben tervezek, amikor már tisztábban lehet látni. Különösebb tervem nincs, Tokióig mindenképpen a vívásra szeretnék fókuszálni, és amint lehet látni, hogyan folytatódik a vívóélet, akkor kezdjünk el komolyabban tervezni.

Mennyire hiányoznak a versenyek?

Kifejezetten hiányoznak. Március közepe óta nem utaztunk versenyre, és valószínűleg novemberig nem is fogunk. Próbálom magamban ezt az érzést picikét elnyomni, mert nincs itt az ideje, hogy megnőjön a pengeéhség. Biztos vagyok benne, hogy amikor lehet majd versenyezni, akkor hatalmas motivációt fog nekem jelenteni,