- Furcsa, hogy ezt mondjuk, mert ha az őszt is odavesszük a 2005-2006-os idényben, azt hiszem, a világbajnoksághoz hasonlóan a második legkisebb gólátlagú torna volt, amióta ott is bevezették a 32-es csoportokat. És ha megnézzük a Barcelona nagy tavaszi menetelését, abba gól nélküli mérkőzések egész sora csúszott be. Mindkét csapat a támadó futball védjegye, de a tavasz a Barcelonánál is arról szólt, hogy az előnyt meg tudták tartani, míg az Arsenalnál ott van Lehmann, illetve az egész védelem góltalansági csúcsa.

- A két legjobb csapat játszotta a döntőt? Mert előzetesen az Arsenalt senki nem várta a döntőbe.

- 2005 őszén egy Barcelona-Arsenal döntőt mindenki elképzelhetőnek tartott. A Barcelonánál egészen biztosan, spanyol bajnokként érkezett, és egyre jobb csapatként, tanulván pont a BL-beli korábbi hibáiból. Az Arsenal is egy jó játékosokból álló csapat, de aztán olyan idénye volt, hogy az angol bajnokságon azért is kapaszkodnia kellett, hogy végül odaérjen a negyedik helyre. Tavasszal tehát már nem lehetett azt mondani, hogy a döntőig fog menni. Ráadásul egyáltalán nem könnyű ágon tette ezt meg.

- Egyetértesz, hogy nem volt nagy meglepetés az őszi szezonban?

- Igen. Minden évben a csoportmérkőzésekről óriási vita van, hogy kell-e vagy sem, igazából az éles harc mindig a tizenhat között zajlik, különösen azóta, hogy eltörölték a második csoportkört. De minden évben egy-egy nagy csapat elbotlott. Idén igazából nem. Most épp a Manchester és még a címvédő Barcelona is egy picit a kés hegyén táncolt, de végül is az utolsó pillanatban egy meggyőző teljesítménnyel jutott be mind a két nagyágyú a legjobb tizenhat közé. Azon persze el lehet gondolkodni, hogy ha bizonyos csapatokat, mondjuk a CSZKA Moszkvát vagy a Werder Brement egy másik csoportba tettük volna, akkor találkozhatnánk-e a Celtic-kel vagy a Lille-el a legjobb tizenhat között.

- Az InfoRádió statisztikája szerint a Bajnokok Ligájában négy angol csapat indul és ebből négy lett csoportgyőztes, az UEFA kupában három angol csapat vesz részt a csoportküzdelmekben, és mind a három csoportgyőztes. Ennyivel jobb az angol futball?

- Nehéz megmondani, mert egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy két spanyol győztese lesz ezeknek a kupáknak, mint ahogy volt tavasszal is. Akkor mindenki a spanyol bajnokságról áradozott, kettős angol-spanyol döntő volt, és ott mind a két esetben a spanyolok győztek. De a Premier League nagyon erős, és nemcsak az első hét csapatra gondolok.- Hogyan ítélhető meg a Chelsea szerepe?

- A Barcelona és a Chelsea számít változatlanul favoritnak a kommentátorok között, és a fogadóirodáknál is. A Chelsea most egy új helyzettel került szembe. Először is idén ősszel olyan játékosokat vásárolt, akik valóban világsztárok. Paulo Fereira vagy Ricardo Carvalho nagyon jó játékosok voltak, a Portóval BL-t nyertek, de nem szisszent föl senki. Drogbát is elhozták, de elengedték Duffot, aki most ugyan sérült, ám őt sokkal többre tartották a Chelsea-nál akkor, amikor Drogba érkezett. Sevcsenko és Ballack személyében két világklasszist igazoltak, de elég sok játékost is elengedett a Chelsea. Tehát nemcsak ész nélkül vásároltak. Mourinho most azt mondja, hogy kaparni kell az angol bajnokságban is, és a Newcastle elleni találkozó mutatta meg, hogy a B-sor nem teljesen ugyanolyan, vagy egy-két játékos kiesése komoly gondokat okozhat. S a kapusposzt az, ahol olyan nagyon nem lehet javítani, tehát egy csatár, ha mellérúg valamit, lesz egy következő helyzet. Itt most hiába igazolták le a kommentátorállásból a svéd Hedmant. Igaz, ez új perspektívákat nyithat meg minden tévékommentátor számára...

- Láttad a Manchester Unitedet ősszel, jobb a tavalyinál?

- Jobb. Először is tudnak gólt rúgni. Tavaly ősszel azért estek ki, mert gyakorlatilag alig rúgtak gólt. Bizonyos játékosok, akiktől nagyon sokat vártak, azok most valóban életük egyik legjobb formájában vannak. Két nevet említenek elsősorban, Vidic-ét, aki a védelemnek adott hatalmas stabilitást, a másik pedig Christiano Ronaldo, aki egy külön történet a világbajnokság után, hiszen nem sokan fogadtak volna arra, hogy egyáltalán Manchesterben marad. Most már kedvenc, noha a bírói kartól kezdve mindenki utálja őt, mert színészkedik, trükközik, bohóckodik, de ahogy egy angol taxisofőr említette nekem, lehet őt szeretni vagy utálni, de ha nincs a pályán, hiányzik minden nézőnek, annak is, aki szereti a Manchestert, meg annak is, aki nem. A másik, van Nistelrooy távozása után azért lett góllövő csatár, Saha. S azok, akik az elmúlt idényben teljesen formán kívül játszottak, például Scoles, sokadik virágzásukat érik.

- Citáltam már az InfoRádió statisztikáját, elkészítettük az őszi kupaszereplések alapján az országok rangsorát egy ponttáblázat alapján, és ebből az derült ki, hogy az angol természetesen a legerősebb, a spanyol a második, de mögötte a francia lett a harmadik. Ez azért alakult így, mert a két Bajnokok Ligája szereplőjén kívül négy csapatuk is áll az UEFA-kupában. Pedig sokan egycsapatosnak tartják a francia bajnokságot.

- Így van, és ez nem az első év, amikor a franciák villantanak valamit, gondoljunk a Monacóra, amelyik döntőt játszott 2004-ben, és számomra a Bajnokok Ligájának egyik meglepetése volt, hogy ilyen simán kizuhant a Bordeaux. A francia bajnokság a Lyon mögött rendkívül kiegyensúlyozott. A Lyon a 2000-es évektől kezdve folyamatosan nagyon kiemelkedik, és nem ritka, hogy már így december táján egy közel tíz pontos vagy afölötti előnyt szerez, de hogy mögötte egyáltalán a BL-szereplést érő helyekért, illetve az UEFA-kupás helyekért milyen harc van, azt igazán nem is nagyon tudjuk megítélni, hiszen a francia bajnokságon látjuk a legkevesebb élő mérkőzést a különböző televíziós csatornákon.- Térjünk most át Németországra. A klubfutball válságban van, és a nemzetközi kupaszereplés ezt egy kicsit aláhúzza. Egyetlenegy csapat maradt állva a Bajnokok Ligájában, a Bayern München, a Bréma átkerült az UEFA Kupába, és az Eintracht Frankfurt kiesése után a Leverkusen maradt állva. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy túl kicsi a társadalmi különbség a futball magját adó proletáriátus és az egyéb rétegek között, nincs, ami igazán vonzóvá tegye a német fiatalok számára a futballt, és ezért fordulnak a bevándorlókhoz, a vendégjátékosokhoz.

- A német válogatott a világbajnokságon erőn felül szerepelt. Viszont a német bajnokság nem éri el azt a szintet, mint amit az olasz, a spanyol vagy akár az angol. Van elvileg egy kirakatcsapata, a Bayern München, amely a maga üzletpolitikájával igazi szupersztárt nem szerződtet, hanem, mint a hollywoodi filmeknél, B-kategóriás játékosokból áll, bár ez bizonyos játékosokra sértő lenne. A németeknél mindig a mentális erő a nagyon fontos, és ezt mindig egy vezéregyéniség adta meg. Most nem is kell a Beckenbauer-féle csapatra visszagondoljunk, de még a kilencvenes években is volt egy Mathäusa és egy Effenbergje, aki gyakorlatilag mindenkiből kipréselte a lehető legtöbbet, és azóta ezt a vezéregyéniségét a Bayern sem, és a többi német csapat sem találja. Kahn lenne alkalmas erre a szerepre, de ő a kapuban, túlságosan messze van a többiektől. Ballack pedig ebből a szempontból nem váltotta be a Bayernben a hozzáfűzött reményeket, mint ahogyan szerintem a Chelsea-nek sem ő a vezérürüje.

- A spanyoloknál a Valencia szerencsés csoportba került, a Madrid könnyű csoportból lépett tovább, a Barcelona pedig szenvedett.

- A negyedik résztvevő, az Osasuna elbukott a selejtezőben, ami azért nem akkora meglepetés, noha a Hamburggal találkoztak. A Barcelona végül is továbbment, méghozzá az utolsó mérkőzésen nagyon koncentrált játékkal, de ha azt a meccset nem nyerte volna meg, nem is érdemelte volna meg a továbbjutást, hiszen a Chelsea ellen nem tudott győzni, Brémában nem tudott győzni, tehát a két erősebb csapat ellen egyetlen sikert tudott fölmutatni. A Real Madridnak kifejezetten jót tett, hogy ebbe a csoportba került, mert az első pofon után egy totális mélyponton lévő Dinamo Kijev elleni 5:1-es siker föl tudta őket hozni, és igazából Capello révén egy olasz csapat lesz belőle.

- Válságban van-e az olasz futball?

- A BL-ből a Juventus nagyon hiányzott, mint ahogy nyilván az olasz bajnokságból is nagyon hiányzik, és az olasz bajnokság igazából a vonzerejéből ebben az évben nagyon sokat veszít, hiszen rengeteg csapat, amelyik akár megszoríthatná az Intert, amelyik toronymagasan vezet pillanatnyilag, nem tudja ezt megtenni, gondolok a Fiorentinára, a Lazióra, hogy a Milanról ne is beszéljünk, amely ezekkel a gól nélküli vagy egy pontot érő döntetlenekkel nem nagyon tud följebb kerülni. A Milan számára méginkább létkérdés lenne, hogy a negyedik helyre becsússzon, mintsem ahogy a Valenciánál említettem. Igazából akár még előnyt is jelenthet az Inter és a Roma számára, hogy úgy el tud szaladni az olasz bajnokságban a mezőnytől, hogy egy BL-meccs előtt a hétvégén akár pihenhet is.

4

- Igen, a Milan valóban rengeteg gonddal küzd. A védelem évek óta egy-egy ember beépítésével fiatalításra szorul. Itt Ancellotti is variált, mert például az a Simic, aki tavalyelőtt vagy azt megelőzően még játszott, tavaly szinte alig lépett pályára, Nesta megsérült, ő pedig a védelem egyik bástyája volt. A Milannak azért hagyományosan egy biztos védekezés volt az ereje. Elöl pedig Sevcsenko a maga jelenlétével nagyon sokat számított. Egy befejező csatárra nagyon nagy szüksége lenne a Milannak, aki a kritikus helyzetekben egyszerűen berúgja azokat a lehetőségeket, amelyeknek a nagy része most is megvan, csak Sevcsenko helyzeteinek mondjuk nyolcvan százalékát ilyen szituációból értékesítette, és ez földobta a többieket is. De a Milan mégsem annyira gyenge, mint amilyen gyengén szerepel.

- Szerinted melyik két csapat játssza majd a Bajnokok Ligája döntőjét?

- A szívem azt mondaná, hogy játsszák a támadóbb futballt játszó csapatok a döntőt. Egy csapatról nem is nagyon ejtettünk szót, az Interről, pedig én erősebbnek érzem, mint bármikor az utóbbi években. Én nem lennék meglepve, ha ebben az idényben még egy Barcelona-Chelsea meccs lenne.