Az "Ausztria egyik nagy művészének" nevezett Deix szombaton bekövetkezett halálát a kremsi Karikatúramúzeum jelentette be hétfőn. Halála okát nem közölték, egyik pályatársa azonban zsenialitásának hangoztatása mellett "nagyon ostobának" nevezte, amiért fittyet hányt családja és barátai könyörgésére, hogy hagyja abba a dohányzást.

"Manfred Deix Ausztria egyik nagy művésze volt. Sok tabu és kényelmetlen igazság van, amelyről nem lehetett beszélni, Deix azonban felnyitotta a szemünket képeivel" - állapította meg közleményében a 2001-ben alapított múzeum, ahol állandó kiállítás látható a művész szatirikus rajzaiból.

Provokatív és szemtelen karikatúrái által Deix évtizedeken át szembesítette gyarlóságaikkal az osztrákokat, főleg a politikusokat és a papokat, de az átlagembert, a "nyárspolgárt" is. Nem ódzkodott olyan kényes témáktól sem, mint az ország náci múltja vagy a papi pedofília a katolikus egyházban.

Elsősorban az osztrák néplélek mélységeit kutatta. Sokat foglalkoztatták öv alatti témák is. "Gyakran vádolnak ízléstelenséggel és brutális humorral. De ki nevezze nevükön a dolgokat, ha nem egy karikaturista?" - mondta egyszer. Többször feljelentették, de a támadásokra mindig humorral válaszolt.

A St. Pölten-i születésű Deix már gyerekként sokat és szívesen rajzolt, 11 évesen képregénye jelent meg a tartományi egyházi lapban, bár ez nem jelentette azt, hogy később kíméletes legyen a papokhoz, sőt a klerikusok váltak fő célpontjává. Felsőfokú tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.

Maró karikatúrái egyebek közt a Profil és a News osztrák lapokban, a Der Spiegel és a Stern német hetilapokban, az amerikai Playboyban jelentek meg, rajzai az osztrák karikatúratörténet klasszikusaivá váltak és befolyást gyakoroltak más rajzolókra is. Tipikus alakjainak, a kevéssé hízelgő Deix-figuráknak a fogalma az értelmező szótárba (Duden) is bekerült.

Első, 1980-ban Cartoons címmel megjelent gyűjteményes kötetét 17 másik követte, utolsó könyvét kedvenc állatainak, a macskáknak szentelte.

Színpadi díszleteket és jelmezeket is tervezett.

Egészsége pár éve rendült meg, 2014-ben el kellett halasztani egy könyvbemutatóját rosszulléte miatt.

Haláláról értesülve pályatársai "gigászként", "páratlan precizitású grandiózus szatirikusként" méltatták. Az osztrák alkancellár szerint "hiányozni fog a tükör, amelyet elénk tartott", a kulturális miniszter "az osztrák lélekre vetett művészi pillantását" nevezte páratlannak.