A koncert válogatás az 1983 és 2005 között írt filmzenéimből. "A rajzoló szerződése" című filmtől kezdve, ami az első ismertebb munkám volt, a "Rochester grófja" című alkotásig. Ami érdekes, hogy mindkét film elsőfilmes brit rendezők munkája, az egyiket Peter Greenaway a másikat Laurence Dunmore készítette, és mindkettő a késő 17. századi Angliában játszódik, így van némi hasonlóság a két filmzene között. A koncerten ezen kívül szeretném bemutatni a munkásságom kiemelkedő műveit a budapesti közönségnek. Lesz zene a Prospero könyveiből, ami az utolsó Greenaway-filmem volt, a Csodaországból és természetesen a Zongoraleckéből, szóval mindabból amit az elmúlt 20-25 évben készítettem.

Hogyan ír filmzenéket? Először megnézi a filmet vagy elég elolvasnia a forgatókönyvet?

Ez rendezőről rendezőre és filmről filmre változik. Peter Greenaway szereti, ha a filmzene a filmmel egy időben készül el, így a Számokba fojtva című alkotást leszámítva minden zenét úgy írtam, hogy a filmből egy kockát se láttam. Így beszélgettünk arról, hogy milyen zenét szeretne és milyen helyet foglaljon el a zene a film formáján belül. Az Zongoralecke esetében Holly Hunter zenéjét előre megírtam, mert azt meg kellett tanulni a filmhez, a többi zenét pedig a film elkészülte után írtam meg. Általában nem bízom meg egy forgatókönyvben, különösen nem egy elsőfilmes rendezőnél, hogy csak az alapján döntsek. A felelősség, hogy jó filmzenét szerezzek, megköveteli, hogy minél több információm legyen a filmről. Így mielőtt elvállalok egy munkát, szeretek látni egy előre vágott verziót a filmből, hogy lássam, mire képes a rendező. De voltak rendezők, akiknek a munkáját annyira tisztelem, hogy a forgatókönyv elolvasása nélkül is elvállaltam a felkérést.

Milyen irányzatok vannak a filmzeneíráson belül?

Két iskola létezik, az egyik szerint a filmzenének dominánsnak kell lennie, ezt én is így gondolom, különben nem is foglalkoznék vele. Van egy másik iskola is, miszerint a zenét nem is kell észrevennünk, és annak valójában tudat alatt kell hatnia ránk, de én nem írok ilyen zenét, és nem is hiszem, hogy fogok. Úgy érzem, zeneszerzőként van egy rám jellemző zenei nyelvezetem. Szeretem, ha odafigyelnek a műveimre, ez az egyik oka is, hogy tartok önálló koncerteket, mivel úgy érzem ezeket a zenéket a filmektől függetlenül is érdemes meghallgatni.