Ha a számokból indulunk ki, akkor az ukrajnai és izraeli háború közül az Egyesült Államok számára előbbi a fontosabb – fogalmazott Magyarics Tamás, jelezve: Ukrajna esetében Joe Biden elnök mintegy 60 milliárd dollárt kért az amerikai kongresszustól, míg Izrael esetében 11 milliárdot. Persze ezek a számok megtévesztők, mert a zsidó állam sokkal komolyabban fel van szerelve fegyverekkel, mint Ukrajna, ráadásul egyik oldalon a Hamász, a másikon Oroszország áll, a kettő pedig különböző kategória – tette hozzá az ELTE emeritus professzora, aki szerint összességében nagyon nehéz különbséget tenni a kettő fontossága között.

Emlékeztetett, hogy az Egyesült Államok számára hagyományosan három olyan térség van, ami stratégiailag nagyon fontos: egyrészt a Távol-Kelet, illetve a Csendes-óceán térsége (Kína és Tajvan), másrészt a Közel-Kelet, amibe Izraelen felül Afganisztán, Irak, Egyiptom, Szíria és Irán is beleértendő, a harmadik terület pedig Ukrajna. Utóbbi – közhelyesen szólva – azért kulcsállam Amerika számára, mert ha orosz érdekszférába kerül, akkor Oroszország egy birodalom, nélküle viszont csak egy regionális középhatalom – magyarázta a szakértő, hozzátéve: természetesen a súlyozás nem ugyanaz minden esetben.

Szerinte jelen pillanatban úgy tűnik, hogy még mindig Ukrajna az, amelyik talán nagyobb amerikai figyelmet érdemel, bár megjegyzendő, hogy Joe Biden napokban tett előterjesztése pusztán az amerikai törvényhozáshoz intézett kérés, hiszen az amerikai elnök, legalábbis bizonyos határokon túl, nem költhet pénzt, magyarán: „minden egyes centért a kongresszushoz kell fordulnia”. Nyilván jelentős összegből költekezhet, de itt egy százmilliárd dolláros csomagról van szó – jegyezte meg.

Az elnök bejelentését illetően egyébként nyolc – elsősorban republikánus – szenátor jelezte, hogy válasszák külön Ukrajna és Izrael kérdését, és azt is közölték, hogy előbbit sorolják első helyre. Magyarics Tamás elmondása alapján ez többek között annak köszönhető, hogy bár az amerikaiak ukránok melletti elkötelezettsége aránylag erősnek mondható, de az utóbbi időben folyamatosan csökken – főként a Republikánus Párton belül –, viszont az Izrael melletti kiállás „érdekes módon” a republikánusoknál sokkal erősebb. Ezzel szemben a Demokrata Párt baloldalán, az úgynevezett progresszívek között erős palesztinbarátság tapasztalható.

„Úgy tűnik, hogy Izraelnek az ügye némileg előrébb sorolódott, annak ellenére, hogy az összegek azért mások.”

Magyarics Tamás a támogatások eltérő mértékét illetően arra is felhívta a figyelmet, hogy ha az amerikaiak leszállítanak mondjuk száz-száz rakétát, akkor Izraelben bizonyosan mindet fel fogják használni a Vaskupolánál, míg Ukrajna esetében jó eséllyel csak hatvan fog megjelenni a frontvonalon, ugyanis (konzervatív) szakértői becslések szerint a jelentős ukrajnai korrupció miatt a fegyver és egyéb támogatások körülbelül harmada „kézen-közön” eltűnik. „Ha már itt tartunk, egyesek a Hamász némely fegyvereiben – a sorszámok alapján – felfedezni vélnek olyanokat, amiket az amerikaiak vagy a nyugat-európaiak adtak Ukrajnának, mert ez az egyharmad fegyver, ami eltűnik, az a feketepiacon talál gazdára, ahol sok mindenki érdekelt” – fogalmazott.

Súlyos következmények

A Fehér Ház már Joe Biden múlt szerdai izraeli látogatása előtt egyértelművé tette, hogy szeretnék megakadályozni a közel-keleti konfliktus eszkalációját. Arra a kérdésre, hogy vajon Washington képes-e hatni az izraeli vezetésre, hogy mondjuk a szárazföldi hadművelet ne induljon meg, Magyarics Tamás röviden azt válaszolta, hogy igen. Annál is inkább, mert az amerikaiak már „megégették” magukat a Közel-Keleten Irak és Afganisztán esetében is. Tehát az USA közel-keleti – védelmi – stratégiája ilyen szempontból az úgynevezett offshore balancing, tehát az, hogy nem a szárazföldön, hanem most jelen pillanatban a két harccsoport vagy akár a Perzsa-öbölben állomásozó erők biztosítják adott esetben azt, hogy az események bizonyos korlátok közé szoruljanak

Magyarics Tamás úgy véli,

egy nagyszabású gázai hadművelet három-négy nagyon súlyos következménnyel járna.

Az egyik, amire az amerikaiak jelen pillanatban nem tudnak válasszal szolgálni, hogy mi van akkor, ha Izrael ismét átveszi Gázát. (Nemzetközi jogilag Gáza Izrael része, csak autonómiát adott a palesztinoknak, más kérdés, hogy a választásokon a Hamász győzött.) Az, hogy ki és hogyan kormányozzon Gázában, az egy jó kérdés – fogalmazott. Másodsorban, ha Izrael megszállná Gázát, akkor azzal úgymond „törököt fogna”, ugyanis beragadna oda, ahonnan 2006-ban nagy nehezen tudott csak szabadulni. Harmadrészt, egy nagyszabású gázai hadművelet feltehetően elindítana északon egy Hezbollah-akciót, máskülönben nagyot csökkenne a presztízsük az arab világban – sorolta az ELTE professzora, megjegyezve: szakértők szerint a Hezbollah sokkal jobban felszerelt, mint a Hamász, ezért nehezebb is lenne velük elbánni.

Magyarics Tamás meglátása szerint a Hamász megsemmisítése abszolút irreális célkitűzés Izrael részéről. Szerinte amit elérhetnek, az valami olyasmi, mint 1982-ben volt, amikor sikerült elűzniük a Fatahot Libanonból. „Arafat annak idején Tuniszig menekült, és egy ideig nem is volt akcióképes a mozgalom.”

Szerinte az is félő, ha az izraeliek bevonulnak Gázába, akkor az ott élő 2,5 millió emberből több százezren megpróbálnának máshova menni, hatalmas menekülthullámot okozva. Ez felidézné a '48-as eseményeket, destabilizálna több országot a térségben – köztük akár Egyiptomot és Libanont is –, és abban a pillanat fennállna a lehetősége egy általánosabb közel-keleti konfliktusnak, amiben ha az amerikaiak meg akarnák védeni Izraelt – ami egy elsődleges cél –, nem tudnának teljes mértékben kimaradni.