Az Egyesült Államok a maga részéről láthatóan meghozta a szükséges politikai döntést, és a Biden-adminisztráció elérte, hogy az idei évben már több tucat, folyékony gázt szállító amerikai teherhajó a jobban fizető ázsiai piacok helyett Európa felé forduljon.

Az amerikai elnök közbenjárt a katari emírnél, hogy készleteik egy részét Európában értékesítsék. Az utóbbi kérdésről amúgy Ursula von der Leyen a múlt héten maga is személyesen egyeztetett Tamim bin Hammad Al Thani sejkkel, és megbeszélés konkretizálására Dohába utazott Kadri Simson energiaügyi EU-biztos. Simson aztán szintén a héten Azerbajdzsánba is ellátogat, hogy az azeri energiaügyi miniszterrel a transzadriai gázvezetéken érkező ellátás növeléséről tárgyaljon.

Katar ugyanakkor azt közölte a megbeszélés után, hogy egymaga nem képes fedezni Európa földgázigényét, ha az orosz–ukrán konfliktus miatt hiány alakul ki - jelentette ki az emírség energiaügyi minisztere. Szaad Serida Al-Kaabi energiaügyi miniszter leszögezte, kiesés esetén a világ egyetlen országa sem képes egyedül pótolni az Európának szükséges mennyiséget anélkül, hogy a világ többi részén ellátási zavarok keletkezzenek.

"Európa energiabiztonsága közös erőfeszítést igényel több fél részéről"

- hangoztatta a miniszter, aki reményét fejezte ki, hogy az Európában kialakult feszültséget sikerül diplomáciai úton mérsékelni.

Biden és Von der Leyen közös nyilatkozata nem tett közvetlen amerikai kötelezettségvállalást az amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányok európai eladásának növelésére, de az elvi kiállás az európai energiaellátás szavatolása mellett szakértők szerint végső soron ezt fejezte ki. Sokan már az utóbbi konkretizálását várják például a jövő hétfői washingtoni EU–amerikai energiatanács ülésétől.

Annyi bizonyos, hogy

Európa sebezhetősége az energiaellátásban az orosz–ukrán feszültség fennmaradásával láthatóan elérte a biztonságpolitikai küszöböt is.

Erre utalt legalábbis, hogy múlt héten Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szükségét érezte leszögezni, hogy a NATO „aggodalommal tekint” az európai energiaellátási helyzetre, és alternatív ellátási formák és források bejáratását szorgalmazta.

A brüsszeli Euractiv az aggodalmak alátámasztására arról cikkezett, hogy a Bruegel Intézet kalkulációi szerint az orosz gázcsapok esetleges februári elzárása után az európai uniós tartalék enyhe tél esetén

április végéig lehet elég.

Ha tartós lehűlés állna be, akkor már március végére kifutnának a készletekből.

A portál idézte a Platts energiaügyi elemzését, amely szerint az európai gáztartalék mintegy 19 milliárd köbméterrel kisebb az ötéves szezonális átlagnál.

Megfigyelők ennek kapcsán emlékeztetnek, hogy a nemzetközi elemzésekben már tavaly nyáron visszatérő figyelmeztetések hangzottak el arról, hogy 2021-ben elmaradt az európai tartalék a megszokott szinttől, és ez még télen problémák forrása lehet. A brit The Guardian például már augusztusban idézte az európai energiaipari lobbiszervezet, a Gas Infrastructure Europe jelentését, amelyik arról szólt, hogy az európai uniós összmennyiség akkor 70 milliárd köbméteren állt, ami 60 százalékos tartaléknak felelt meg. Ehhez képest a tározók mai feltöltöttségi szintjét szakértők 40 százalékosra becsülik.

Cseppfolyosított gáz eladásában az Egyesült Államok mellett Katar számít nagyvolumenű szállítónak, ezért fordul most mindenki a közel-keleti ország felé, ám szakértők megjegyzik, hogy

a katari készletek 90-95 százalékát zömében ázsiai vásárlók hosszútávú szerződésekben már jó előre lekötötték,

és csak 5-10 százalékra tehető az azonnali értékesítés hányada.

A Financial Times szerint ipari szakértők arra számítanak, hogy Katar esetleg szállítmányai 8-10 százalékát átirányíthatja Európa felé, de ez is időben fog telni, tekintettel a hosszú szállítási útvonalra. Európában egyébként az Ibériai-félszigeten, Olaszországban és Lengyelországban lett kialakítva cseppfolyósított gáz fogadására alkalmas infrastruktúra.

Bonyolítja a katari eladást, hogy az emírség cserébe biztosítékokat akar kapni, hogy európai vásárlóik nem fogják magasabb profitért tovább értékesíteni az eladott cseppfolyósított gázt például az ázsiai piacon. (2020-ban állítólag olasz kereskedők több katari szállítmányt végül Európa helyett jobban fizető piacok felé irányítottak.) Ennek kivédésére azonban egyelőre nincs jogi lehetőség, lévén mind az EU tagállamaiban, mind pedig Nagy-Britanniában a piaci szabályozás nyitva hagyja a reexport lehetőségét a kereskedők számára.

További lehetőségként merülhet fel a brüsszeli EU-Monitor értesülése szerint, hogy

az Európai Bizottság esetleg előnyös térítést ajánl fel egyes ázsiai vásárlóknak, hogy mondjanak le az EU javára

az eredetileg általuk lekötött cseppfolyósított gáz egy részéről.

Európai biztonsági tartalék emellett a norvég gázkészlet: tavaly az európai gázimport több mint harmadát (egyes adatok szerint közel 40 százalékát) norvég importból fedezték, ami nem mellesleg lényegében megegyezik az orosz szállítások arányával. A norvég eladási kapacitás azonban szintén véges, úgyhogy más eladók lekötése – ha szükségessé válik az orosz szállítások kiváltása – mindenképpen elkerülhetetlenne látszik.

Annyi bizonyos, hogy a cseppfolyósított gáz európai behozatala folyamatosan növekszik: a Politico szerint januárban rekordmennyiségű, 11,8 milliárd köbméteres szállítmány érkezett európai kikötőkbe, ami elsősorban az amerikai eladások „irányváltoztatásának” volt köszönhető.