N. Rózsa Erzsébet megfogalmazása szerint nagyon valószínű, hogy ismét valamilyen komoly külső beavatkozásra került sor, ami egy sorozat részét képezheti. Tavaly nyáron ugyanis ugyanebben, a Teherántól 120-130 kilométerre fekvő natanzi létesítményben robbanássorozat történt; most áramkimaradásról lehetett értesülni. Emlékeztetett arra is, hogy decemberben merénylet áldozata lett egy iráni atomtudós, akiről az egész világ azt gyanította, hogy ő lehet az iráni nukleáris program vezető alakja. Sőt, Irán azt is felemlegeti, hogy az urándúsító létesítmény már 2010-ben is elszenvedett egy vírustámadást (Stuxnet-kártevő). Az egyes esetek pedig mind–mind több hónapra visszavetették az ottani tevékenységet.

Elemzők közben arra is felhívják a figyelmet, hogy

a hétvégi incidensre épp akkor került sor, amikor Teherán és Washington próbálja újraéleszteni a 2015-ös bécsi atomalkut,

amiből Donald Trump korábbi amerikai elnök 2018-ban egyoldalúan kiléptette az Egyesült Államokat. N. Rózsa Erzsébet ezzel kapcsolatban elmondta: hírek szerint az említett tárgyalások jól haladnak, ennek megítélése azonban – konkrét információk hiányában – nehézkes. Ám már maga a tárgyalások ténye is igen jelentős, hiszen az iráni atomalku – amelyben nemcsak Amerika és Irán, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország is részt vett – egy szinte háborús fenyegetésig fajult helyzetet orvosolt a nemzetközi diplomáciában. Az InfoRádiónak nyilatkozó Közel-kelet szakértő megjegyezte: az irániak ráadásul még azt követően is betartották az alkuban foglaltakat – napra pontosan egy évig –, hogy Trump kiléptette országát a megállapodásból.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára szerint abban sincs ellentmondás, hogy a most üzembe helyezett, nagyobb teljesítményű natanzi urándúsító – egyes értékelések szerint – voltaképp sértheti a nemzetközi megállapodást, miközben Hasszán Rohani iráni elnök az átadási ceremónián hangsúlyozta: országa továbbra is elkötelezett az atomfegyverek terjedésének megakadályozása mellett. Ugyanis válaszul arra, hogy Donald Trump kiléptette az Egyesült államokat az alkuból,

Irán két irányba próbálta meg felkelteni a figyelmet, nyomást gyakorolva a nemzetközi közösségre,

hogy az atommegállapodást visszaállítsák. Az egyik az volt, hogy vállalásai bizonyos elemeit bejelentett mód kezdte el nem teljesíteni, végig hangsúlyozva, hogy mindezek visszafordíthatók, illetve, hogy Irán változatlanul nem lépett ki a megállapodásból. És, ahogyan most a bécsi tárgyalások is mutatják, hajlandó a megállapodás visszaállítására. A nyomásgyakorlás sorába illeszkedik az is, folytatta N. Rózsa Erzsébet, hogy Teherán ismét – immáron hatodik alkalommal – bejelentette: ha nem történik semmi, akkor megkezdik azokkal a sokkal hatékonyabb uráncentrifugákkal a kísérletezést, amelyek használata a megállapodás értelmében tilos lenne.

Ugyanakkor "a nyomásgyakorlás keresztbe–kasul zajlik", hiszen Irán nagyon súlyos szankciók alatt áll, aminek egyes elemei bilaterálisak, például az USA és Irán között akár 1979-80 óta is hatályban lehetnek, és a bécsi megállapodás visszatérte is csak e szankcióösszeség egyes részeit tudná feloldani Teheránnal szemben. Sőt, a Trump-adminisztráció utolsó néhány hónapjában kifejezetten olyan intézkedéseket hozott, amelyek lehetőleg megakadályozzák azt, hogy a következő, Biden-kabinet visszatérhessen a nukleáris megállapodáshoz – tette hozzá a szakértő.