Hszi Csin-ping bejelentése szerint az együttműködési projektek kiterjednek például az iparfejlesztésre, az összekapcsolt közlekedési infrastruktúrára, a kereskedelmi forgalom fellendítésére, valamint energiatakarékos és környezetvédelmi fejlesztésekre. A hatvan milliárd dollárból 15 milliárdot segélyekre és kamatmentes hitelnyújtásra szánnak, 20 milliárdból további hiteleket nyújtanak, 10 milliárd dollárt fejlesztési beruházásokra, 5 milliárd dollárnyit az afrikai import finanszírozására különítenek el. A nem állami kínai vállalatokat is arra ösztönzik továbbá, hogy legalább 10 milliárd dollár értékű beruházást valósítsanak meg Afrikában a következő három év alatt.
2015 decemberében a kínai elnök már belengette a 60 milliárd dolláros csomagot,
akkor is beszélt segélyszerű támogatásokról, beruházásokról és kereskedelemfejlesztésről – emlékeztetett Tarrósy István. „Nem most kezdődött az, hogy Kína ennyire érdeklődik Afrika iránt, Kína folyamatosan jelen volt Afrikában” – fogalmazott a kutatóközpont vezetője. Hozzátette: az ázsiai ország lassan 20 éve az egyik legkiemelkedőbb külső szereplője a térség fejlesztésének.
Kína arra törekszik, hogy a különböző ágazatokból – ilyen az olajipar is, ahova a gyarmatosító államokhoz képest későn érkezett a kontinensre – a lehető legnagyobb falatokat harapja ki. Az "Egy övezet, egy út" program is komolyan számol a térséggel, és része hosszú távú geopolitikai víziójuknak, aminek részei a kikötő-, repülőtér-, vasúti és közúti fejlesztések. Ezek mind azt a célt szolgáják, hogy Kína könnyebben tudja végrehajtani az ágazati beruházásait. A nyersanyagok elvitele a kontinensről még fontosabb Kína számára - a gazdasági növekedést táplálandó -, mint akár az Egyesült Államok vagy az európai államok számára.
A 60 milliárd dolláros program valójában jelzés a világnak, hogy Kína átveszi a hatalmat az afrikai kontinensen
szinte az összes típusú tevékenységet illetően – vélekedett a szakértő.
Ebből a pénzösszegből 15 milliárd dollárt segélyezésre fordítanak. Mivel Kína nem tagja a OECD DAC-közösségnek, mely szabályozza nemzetközi segélynyújtás szabályait, így teljesen önállóan járhat el. Ennek része a humánerőforrás fejlesztése is: iskolák építése, korszerűsítése, az egészségügyi szektor fejlődésének elősegítése és az elmúlt években felpörgetett ösztöndíjprogramok kialakítása, amelyekben nemcsak a felsőoktatásba "húznak be" afrikai diákokat, hanem a szakképzést is megpróbálják kiterjeszteni az afrikai fiatalok irányába.
Kína ugyanis pontosan tudja, hogy hosszú távon csak úgy foglalkozhat Afrikával és irányíthatja a politikáját, ha tekintettel van a térség lakosságának szükségleteire, igényeire.
Létezik egyébként még egy mintegy 20 milliárd dolláros alap, ami könnyített banki hitelek folyósítását teszi lehetővé az afrikai kományzatok számára. Tarrósy István hozzátette: ennek hátulütője az a gyakori probléma, hogy egyes afrikai országok – például Etiópia – a fejlesztéseik során eladósodnak Kína felé.