Miközben Washington több mint ötezer szíriai felkelő kiképzését helyezte kilátásba a szélsőséges szunnita terrorcsoport elleni harc részeként, az Egyesült Államok elvetette az együttműködést Damaszkusszal, és így a szíriai hadsereggel. Ennek oka elsősorban az, hogy a közel-keleti országban dúló konfliktus során a Fehér Ház következetesen az Aszad-rezsimmel szemben álló felkelőket támogatta.

A Reuters hírügynökség úgy vélte, hogy ennek ellenére a nyugati országok kormányai az IÁ elleni küzdelem részeként valószínűleg nem vetik el végleg a Damaszkusszal való együttműködést, és ennek elsődleges oka az ország fegyveres erőinek az ütőképessége.

"A szíriai hadsereg végig tudná harcolni a következő tíz évet" - vélte egy, a szíriai kormányzattal jó kapcsolatot ápoló politikus. Emile Hokayem, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) nevű tekintélyes kutatóműhely szakértője ugyancsak úgy vélte, továbbra is a hadsereg a leghatékonyabb fegyveres erő a konfliktusban.

Az ENSZ adatai szerint több mint 191 ezer halálos áldozatot szedő konfliktus előtt mintegy 300 ezren szolgáltak a szíriai hadseregben. Ez a szám azóta jócskán, mintegy 30-50 százalékkal zsugorodott a dezertálások és a veszteségek miatt.

Szakértők szerint ahhoz, hogy a hadsereg több mint három évvel a polgárháború kirobbanása után is megőrizte ütőképességét, hozzájárul egyrészt a Teherán által támogatott, libanoni Hezbollah síita szélsőséges csoport támogatása, másrészt a szíriai nemzetvédelmi erő felállítása, harmadrészt pedig az egységek hatékony alkalmazkodási képessége.

A kormányerőknek a katonák megfogyatkozása miatt összpontosítaniuk kellett erőiket, és ezt elsősorban a Damaszkusztól északra fekvő területektől a Földközi-tengerig húzódó országrészben tették meg. Észak- és Kelet-Szíria bizonyos részeit átengedték a szunnita szélsőségeseknek vagy a nyugati országok által támogatott szíriai felkelőcsoportoknak. A stratégiai fontosságú területek védelmére pedig átcsoportosították egységeiket, és a reguláris seregek mellett a legerősebb szíriai milíciákat, valamint az Aszadhoz leginkább hű alakulatokat vetették be.

"A rezsim sosem használta ki teljes egészében a rendelkezésére álló emberanyagot. Elsősorban az alavita fegyveresekből álló vagy alavita parancsnokság alatt harcoló egységeket részesítették előnyben" - mondta Izabel Nasszjef, a washingtoni Háborúkutató Intézet elemzője. (Az iszlám síita ágához tartozó alavita közösség tagja a szíriai államfő is.) Ez a taktika a dezertálás és az átállás tömeges előfordulásának megelőzését célozta.

A hadsereg magját a hagyományosan az elnököt védő alakulatok, a nehéztüzérség, valamint a légierő erőteljesen átpolitizált, az Aszad-rezsimhez a végsőkig lojális egységei jelentik - jegyezte meg Florence Gaub, az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézetének munkatársa. Hozzátette: "kicsit úgy kell elképzelni a szíriai hadsereget, mint egy autót. Elveszítheted a működéshez nem létfontosságú alkatrészeket, például az ablakokat vagy a biztonsági övet, talán az egész csomagtartót is, az autó mégis gurulni fog".

A szíriai kormányerők ellenálló-képességében kulcsszerepet játszanak a külföldi, valamint a helyi milíciák, beleértve a több tízezer fegyveresből álló szíriai nemzetvédelmi erőt, amely 2012 végén alakult az elnökhöz hű szíriai milíciákból. "Amennyiben csak a katonaság harcolna és ellenőrizné Szíriát, Aszad már régen elmenekült volna" - magyarázta Hokayem.

A külföldi fegyveres egységek, köztük a Hezbollah több ezer harcosa, valamint az Oroszországból folyamatosan érkező fegyverszállítmányok ugyancsak hozzájárulnak ahhoz, hogy a rezsim támogatóit még nem söpörték el a szíriai felkelők, sőt jelentős területeket tudtak visszafoglalni tőlük.

Mindenesetre a szíriai katonaság már nem képes nagyszabású szárazföldi hadműveleteket végrehajtani, és - a felkelőcsoportokhoz hasonlóan - ehelyett a gerilla-hadviselésre és a kisebb egységekkel történő támadásra összpontosít. A hadseregnek az utóbbi időben láthatóan nincs kapacitása arra, hogy rövid időn belül nagy területeket vegyen vissza. "A katonaság 2012 óta több fronton harcol, és a hadműveletek mérete és típusa is teljesen megváltozott a két évvel ezelőtti állapothoz képest".

Habár a kormányerők továbbra is a legütőképesebb fegyveres erőt jelentik Szíriában, Gaub úgy vélte, a katonai egységek erejükön felül teljesítenek. Véleménye szerint a felkelőcsoportok is hasonló cipőben járnak, és hosszú távon nem tartható fenn ez a helyzet. "Ez valójában olyan, mint amikor két nagyon beteg ember néz szembe egymással" - jegyezte meg a szakértő. Nyugati országok tisztségviselői mindenesetre abban bíznak, hogy a szíriai hadsereg vereségei olyan politikai kompromisszum felé mozdíthatják el Damaszkuszt, amilyenre a hadviselő felek mindegyike szerint szükség van ahhoz, hogy véget vethessenek a polgárháborúnak.