Ötven évvel ezelőtt még szinte minden asztalon ott volt a hamutál. Sportolók és még Fred Flintstone is tévéhirdetésekben reklámozták a cigarettát. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság több mint 42 százaléka dohányzott.

Luther Terry tisztifőorvos jelentése, amely 1964. január 11-én látott napvilágot, fordulópontot jelentett. Az elkövetkező évtizedekben figyelmeztető jelzések kerültek a cigarettásdobozokra, betiltották a dohányreklámokat, megemelték az adókat és szabályozták, hogy hol gyújthatnak rá az emberek.

Ez volt a kezdet - mondja Kenneth Warner, a Michigani Egyetem közegészségügyi professzora, a téma szakértője.

A Terry-jelentés az amerikai közegészségügy egyik legfontosabb dokumentuma lett, bár megállapításai korántsem jelentettek újdonságot. Már 1950-től kezdve jelentek meg figyelemfelkeltő tanulmányok az erős dohányosok körében tapasztalható magasabb arányú tüdőrák-megbetegedésekről. Egy széles körben olvasott, 1952-es cikk hatására sokan le is tették a cigarettát, a nagy gazdasági világválságot követően a legnagyobb visszaesést produkálva az eladásokban. 1954-ben pedig a rákellenes küzdelmet folytató American Cancer Society is kijelentette, hogy a dohányosoknál nagyobb a rák kockázata.

A dohányipar azonban felvette a kesztyűt. A gyártók olyan cigarettákat dobtak a piacra, amelyek szűrőiről azt állították, azok kiszűrik a füstből a méreganyagokat. 1954-ben pedig több száz napilapban egész oldalas hirdetésekben érveltek a mellett, hogy a termékeiket a rákkal kapcsolatba hozó tanulmányok nem bizonyító erejűek. Ez hatásos ellencsapásnak bizonyult, amely az orvosokat és az embereket is elbizonytalanította a dohányzás veszélyességével kapcsolatban, visszaemelve a cigarettaeladásokat a korábbi szintre.

Az akkori tisztifőorvos, Leroy Burney 1957-ben és 1959-ben is nyilatkozatban szögezte le, hogy az erős dohányzás tüdőrákot okoz, ám figyelmeztetése hatástalan maradt.

Az egészséges életmód szószólóinak nyomására Luther Terry 1962-ben bejelentette, hogy szakértőkből álló csoportot állít össze a bizonyítékok vizsgálatára és egy átfogó, a kérdést véglegesen eldöntő jelentés összeállítására. Hogy a testület összetételével szemben senki ne emelhessen kifogást, hagyta, hogy a dohányipar megvétózza azokat a jelölteket, akiket elfogultnak tartott.

Akkoriban az orvosok 30-50 százaléka dohányzott, és ez a bizottságban sem volt másként: a tíz tagból öt végigpöfékelte az üléseket is. Maga Terry is dohányos volt, bár egyik kollégája rábeszélésére a jelentés nyilvánosságrahozatala előtt pár hónappal leszokott.

A közzétételre egy szombati napot választottak, részben azért, mert tartottak a tőzsdére gyakorolt esetleges hatásától. A sajtótájékoztatón mintegy 200 újságíró volt jelen.

A jelentésben a bizottság leszögezte, hogy a dohányzás egyértelműen tüdőrákot okoz, és felelős az amerikai férfiak rák miatti halálozási rátájának emelkedéséért. Megállapította azt is: nincs bizonyíték arra, hogy a filterek csökkentik a veszélyt. A bizottság utalt arra is, hogy a kormánynak foglalkoznia kellene a problémával. "Ez címlapsztori volt, és minden amerikai hallott róla" - mondja Robin Koval, a Legacy dohányzásellenes szervezet elnöke.

A cigarettafogyasztás 15 százalékkal csökkent a következő 3 hónap alatt, később azonban újra emelkedni kezdett, és az egészségügyi tisztviselőknek rá kellett jönniük, hogy egy jelentés nem elég. 1965-ben a kongresszus kötelezte a gyártókat, hogy figyelmeztető jelzést tegyenek a dobozokra, két évvel később a rádióknak és tévéknek ingyenes műsoridőt kellett biztosítaniuk a dohányzás elleni közérdekű bejelentések számára, 1971-ben pedig betiltották a tévés és rádiós cigarettareklámokat.

Ennek ellenére lassú volt az előrelépés. Mint Kenneth Warner felidézte, a Michigani Egyetem közegészségügyi intézetében 1972-ben még csaknem a tanárok fele dohányzott - ő maga is. Mint bevallotta, hipokratának és idiótának érezte magát, de a dohányzás még akkor is általános volt és nehéz volt leszokni.

Az 1970-es években indultak el a nemdohányzók védelméért küzdő mozgalmak, ekkor kezdtek nemdohányzó részleget kialakítani a repülőkön, az éttermekben és más helyeken. Ezt végül a teljes dohányzási tilalom követte. Eltűntek a cigarettaautomaták, emelkedtek az adók és szigorúbbak lettek a fiatalokra vonatkozó dohányárusítási törvények.

A dohányipari cégeket egyre több jogi támadás érte. A legnagyobb perben több mint 40 amerikai állam követelt kompenzációt a dohányzással összefüggő egészségügyi kiadásokért. Az 1998-ban született, peren kívüli megállapodásban a cégek 200 milliárd dollár kifizetését és a fiataloknak szóló cigarettareklámok visszafogását vállalták. A megegyezés véglegesítésének idején a dohánycégek vezetői először ismerték el nyilvánosan, hogy termékeik tüdőrákot és függőséget okozhatnak.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a Terry-jelentés olyan változásokat indított el, amelyek segítségével sikerült visszaszorítani a dohányzást, ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az még mindig hatalmas problémákat okoz. Évente mintegy 443 ezer ember idő előtti halálát okozza a dohányzás az Egyesült Államokban, és 8,6 millióan szenvednek dohányzás okozta betegségben.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a dohányázás évente csaknem 6 millió ember halálát okozza világszerte: több mint 5 millió dohányosét és több mint 600 ezer nemdohányzóét. Becsléseik szerint sürgős intézkedések nélkül ez a szám 2030-ra meghaladhatja a 8 milliót.