A Time magazin az Egyesült Államok 44. elnökét választotta az év emberének. Mivel az újság 1927 óta mindig annak ítéli a címet, aki az adott évben a leginkább befolyásolta a világot, talán nem lehet meglepő a választás, hiszen 2004-ben is az akkor újraválasztott George Bush lett az év embere.

A magazin viszont az indoklásban azt írja, azért Barack Obama a nyerő, mert a 47 éves politikus a kampányban magabiztosan vázolt fel egy nagy ívű jövőt egy borús órában, és a hozzáértésével reményt adott az amerikaiaknak, hogy sikeresek lehetnek a súlyos pénzpiaci válság idején.

A lap azt írja, Barack Obama legyőzte a sokat emlegetett tapasztalatlanságát az amerikai történelem egyik legesztelenebb választásán, legyőzte a vicces nevét, legyőzött két olyan jelöltet, akik politikai intézménynek számítanak az Egyesült Államokban, és legyőzte a faji megosztottságot is.

A megválasztott elnök mellett esélyes volt az év embere címre Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter, aki a válság eddigi menedzselésében szerzett a lap szerint elévülhetetlen érdemeket; Nicolas Sarkozy francia elnök, Sarah Palin alaszkai kormányzó, a republikánusok korábbi alelnökjelöltje és Csang Yimou, kínai filmrendező, a pekingi olimpia nyitó- és záróműsorának rendezője.1927 óta választja meg az év emberét a Time magazin. Az amerikai hetilap minden évben felhívja a figyelmet, hogy az úgynevezett "person of the year" címet nem feltétlenül a legszimpatikusabb vagy a leginkább jótékony személy kapja, hanem az, aki így, vagy úgy, de a leginkább befolyásolta a világot az adott esztendőben.

Hiába azonban a rendszeres magyarázat, óriási felháborodást váltott ki például, amikor a magazin 1938-ban a német kancellárt választotta az év emberének. Más kérdés, hogy az illető akkor épp Adolf Hitler volt.

A méltatlankodók nem tudták meggyőzni az újság szerkesztőit, egy évvel később ugyanis egy hasonló jelentőségű diktátor, Joszip Visszarionovics Sztálin került az év végi szám címlapjára. De az évek során a cím viselőjévé vált Nyikita Hruscsov volt szovjet pártfőtitkár, Anvar Szadat egyiptomi elnök, Khomeini ajatollah Irán egykori síita vallási vezetője és Teng Hsziao-Ping, a kapitalista-szocialista Kína megteremtője.

Többségben azonban mégis a pozitív személyek vannak, az év embere lett ugyanis 1930-ban Mahatma Gandhi az indiai függetlenségi mozgalom vezére, 1940-ben és 1949-ben Winston Churchill egykori brit miniszterelnök, 1952-ben II. Erzsébet királynő, 1958-ban Charles de Gaulle volt francia elnök, 1963-ban Martin Luther King fekete polgárjogi harcos, 1970-ben Willy Brandt, az NSZK kancellárja, 1981-ben Lech Walesa a lengyel Szolidaritás ellenzéki mozgalom vezetője és 1994-ben II. János Pál pápa.

A lap értelemszerűen az amerikai embereket preferálja. A legtöbb amerikai elnök mellett az év embere lett 1943-ban a II. világháború utáni Marshall segély kitalálója, George Marshall külügyminiszter, 1972-ben Henry Kissinger diplomata, 1991-ben Ted Turner médiacézár, 2001-ben pedig Rudy Giuliani, New York polgármestere, aki a szeptember 11-i merényletek idején vált legendássá.

A Time magazin gyakran nem konkrét embert, hanem csoportot, vagy szimbolikus személyt nevez meg az év emberének. Ilyen volt 1950-ben az amerikai harcos, 1960-ban az amerikai tudósok, 1966-ban a 25 év alattiak, 1968-ban az Apollo 8 legénysége, 1975-ben az amerikai nő, 1982-ben pedig a személyi számítógép. De így lett 2006-ban a Föld minden lakója az év embere, jelezvén, hogy a digitális korszakban mindenki a világ formálója, és talán az elmaradt amerikai segítségnyújtást kompenzálandó, így került 1956-ban az év végi Time magazin címlapjára a magyar szabadságharcos.