Úgy tűnik, a sok esetben csak egyéni sérelmeiket kifejező írek lavinát indítottak el Európában a Lisszaboni Szerződés leszavazásával.

Nem sokkal később az eurószkepsziséről ismert cseh elnök, Vaclav Klaus is "halottnak" nyilvánította az uniós döntéshozatal felgyorsítására megalkotott dokumentumot.

Most pedig lengyel kollégája, Lech Kaczynski is csatlakozott hozzá. Bár a lengyel parlament, a szejm még áprilisban ratifikálta a szerződést, amely az Unió olajozottabb működése értelmében további jogokat adott volna át Brüsszelnek, Kaczynski a Dziennik című lapnak nyilatkozva közölte: nem jegyzi ellen azt, mert "nincs értelme".

Lengyelország az elmúlt években többször szembekerült a tagállamok jelentős részével, mert a szintén elbukott alkotmány és a Lisszaboni Szerződésről szóló tárgyalásokon is csak nehezen tudta elfogadni a számára biztosított szavazati arányokat. Varsónak az Unió működését jelenleg szabályozó Nizzai szerződés az előnyösebb, mert az - megfigyelők szerint - méretéhez képest aránytalanul nagy befolyással ruházza fel.

Kaczynski bejelentése egyfajta kellemetlen ajándék, ha nem egyenesen hidegzuhany Nicolas Sarkozy francia államfő számára, akinek országa keddtől az EU soros elnöke. A franciák a németekkel és az Európai Bizottsággal együtt azt sürgetik, hogy Lisszabont az íreken kívül az összes tagország hagyja jóvá - még ha a szabályok szerint nem is léphet életbe, mert az egyik tagállam elvetette azt.

Sarkozy azzal számolt, hogy ha 26 tagállam igent mond, az kész helyzet elé állítja Írországot, amely vagy újra népszavazást rendez a szerződésről, vagy akár az Unió elhagyására kényszerülhet.

A francia elnök ezért nemrég Prágában lobbizott a Visegrádi államoknál, de a csehek után a lengyeleknél sem talált szövetségesekre.