Azt írta május 5-én, hogy az ellenzéki oldalnak őszintén be kell ismernie, „nem értjük az ország másik felét”. Biztos, hogy a másik felét? Ha a Mi Hazánkot is odaszámítjuk, akkor a jobboldalnak bőven kétharmad fölött van a választás után a támogatottsága, és valószínűleg a szuverenista politikának is, mert ez egy hangsúlyos elem volt a kampányukban.

Ennél azért nyilván bonyolultabb a képlet. A Mi Hazánk nem tudom, hogy fog viselkedni a következő években, de hogy egyébként a rendszer terméke, az biztos. A centrális erőtérhez hozzátartozik, hogy legyen tőle még jobbra valaki. Egyébként aggodalommal néztem a híreket a Huxit Pártra átnevezett egyszemélyes és nyilvánvalóan a Fidesz által létrehozott, támogatott vagy kizsarolt pártra. Ezzel megint az a célja a rendszernek, hogy a társadalom egy részében megfogalmazódó, életveszélyes, az Európai Uniót elhagyni szándékozó politikai gondolatot egy párt mögé besorolva tesztelje a közvéleményt. Visszatérve, igen, azt gondolom, hogy az ország másik felét meg kell értenünk. Ezért járom a választások másnapjától kezdve az országot – mintha nem is lett volna április 3. –, ugyanabban a menetrendben, minden nap városról városra. Szándékosan nem párttaggyűlésekre megyek, hanem kiülök a két kis kempingszékemmel, amit a teraszról beraktam néhány hete a csomagtartóba, és két-három órákat ülök egy főtéren. Jönnek az emberek és beszélgetnek, fideszes szavazók is.

A személyes politikában lesz változás a választási eredmény után? Ha azt látja, hogy az emberek nagy többségben nem azt támogatják, amit ön egyébként helyesnek vél, akkor megváltoztatja a politikáját? Mert ha jól értem, ezeknek a kiüléseknek az az értelme, hogy meg akarja érteni, miért gondolják mások meggyőződéssel azt, hogy nem az a jó irány, amit ön visz.

Attól, hogy meg akarom érteni, még nem biztos, hogy meg akarok felelni az elvárásaiknak. A megértés azt szolgálja, hogy rájöjjek arra, hogy az én igazam, az a jövő, amit én gondolok a magyarságnak, a családjainknak, a gyermekinknek, az a jó, az az igaz. De ha ezt nem tudtuk megértetni, nem tudtuk elfogadtatni, nem tudtuk többségi állásponttá tenni, az azt jelenti, hogy változtatnom kell nekem is, például a politikai stíluson. De ez nem azt jelenti, hogy csak azért, mert a többség másként gondolkodik, akkor én a többséggel megyek. Nagyon sokszor előfordult a világtörténelemben, hogy az ember tartósan kisebbségben volt, akár még illegalitásban is, mégis utólag a történelem bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik egy ideig kisebbségben voltak.

Most választás után vagyunk és a választásnak az a tétje, hogy kormányra kerülni vagy ellenzékben maradni. Abban általában a politikusok egyet szoktak érteni, hogy kormányra kerülni jobb, mint ellenzékben maradni.

Stílusban, például, valószínűleg én is túllőttem a célon. Azt hittem, és sokan hittük azt a politikai ellenzéki oldalon, hogy célra vezető egyfajta lájkvadász módjára egymásra licitálva a Facebook-posztokban szidni és a legfelkapottabb jelzőkkel illetni az Orbán-kormányt vagy éppen magát a miniszterelnököt. Hatalmas, több ezres lájkszámot el lehetett vele érni, de beszélgetve az emberekkel Hajdúdorogtól Érdig, Szombathelytől Miskolcig azt tapasztalom, hogy ez nem érdekli őket, ugyanis beárazták, ők tudják, hogy milyen a rendszer. Azt is tudják, hogy ez nem egy demokratikus rendszer. Azt is tudják, hogy túlsúlyban van a Fidesz, azt is tudják, hogy elképesztő mennyiségű pénzt vesz el a saját hobbijaira vagy a saját oligarcháira. A kérdés az, hogy ki tud többet nyújtani nekik az egyik napról a másikra való megélhetésben, biztonságérzetben, és ezt Orbán Viktornak hitték el, nem nekünk, ez a legfontosabb tanulság.

Tudja-e, hogy miért Orbán Viktornak hitték el, hogy az emberek mindennapi életének az a jó, ha ő kormányoz tovább és nem az, hogy az ellenzéki együttműködés kerül kormányra?

Van egy nagyon erős szociológiai háttere: sajnos Magyarországon, a mai magyar társadalomban is kialakult egyfajta kasztrendszer. Az emberek nem feltétlenül szeretik, de ez a kormány beárazta őket. Hogy is mondta az egyik vezetőjük? Mindenki annyit ér, amennyije van, és ahogy egyébként ez a Horthy-korszak Magyarországára és valamelyest a Kádár-korszakra is jellemző volt: aki beleszületett egy helyzetbe, nagyon apró kis állami segítségnyújtás mellett annak örül, ha a saját helyzetében egyik napról a másikra meg tud élni. Miért szavaz a közmunkás ezzel az elképesztő megalázó közmunkáért járó fizetéssel a Fideszre? Miért szavaz az a nyugdíjas társadalom a Fideszre, aki egyébként el tudja mondani, hogy mennyit vett el tőle az elmúlt 12 évben ez a rendszer? S még sorolhatnánk a társadalmi csoportokat. Egy tény, hogy miközben a polgáriasult városrészek akár Budapesten, akár vidéki városainkban az ellenzékre szavaztak nagyobb többséggel, az 1990-es évektől kezdve megbízhatóan az MSZP-re szavazó lakótelepek és a kiszolgáltatottabb embercsoportok lakhelyei a Fideszre szavaztak. Ez szociológiai kérdés, amit meg kell tudnunk magunknak magyarázni. Ez is talán más típusú politikát követel, mert az, hogy a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétegei a Fideszt választották, azt jelenti, hogy az ellenzékben nem látták az egyik napról a másikra való megélés lehetőségét. Ezek súlyos következtetések és nem elég magunkat azzal vigasztalni, hogy a gazdagabb Buda ellenzéki képviselőket választott. Ez nem vigasz. Én azon dolgozom, hogy a bérből és fizetésből élő papíron 4,7 millió magyar, a 2,5 millió nyugdíjas, a több százezer egyéni vállalkozó, sokszor kényszervállalkozó számára, akiknek úgy kell összeszedniük a betevőt és nem tudnak három-négy-öt hónapokra előre gondolkodni, vagy a több százezer közalkalmazottnak, akár a pedagógusoknak, egészségügyi dolgozóknak a szociáldemokrácia nevében megfogalmazzuk azt, hogy szerintünk mit kellene másképpen tenni.

Az a magyarázatok között felvetődhet, hogy azért kap a kormány most már negyedjére kétharmadot, mert az embereknek, a magyaroknak tetszik, amit Orbán Viktor kormánya csinál?

Nem tetszik. Beszéltem olyan Fidesz-szavazókkal is, nem egy-kettővel, és ők sem szeretik azt, ami van, de ezt a mostani 6 + 1 pártos ellenzéket nem találták kellően megbízhatónak arra, hogy a gazdasági és háborús kihívás időszakában kormányképesnek gondolják. Ez egy nagyon fontos kérdés. Nem vagyok közvélemény-kutató, nem vagyok elemző, politikusi érzésből mondom: a hárommillió mostani Fidesz-szavazóból bármikor lehet kétmillió, ha rájönnek, hogy át lettek vágva nagyon sok esetben.

Négy kétharmad után? Miért nem jöttek rá eddig?

Mert a Fidesz a tavaly késő ősszel fölvett hitelből az ön gyerekei jövőjét eladósítva, 1500 milliárd forintot osztott szét néhány hónap alatt. Hány és hány olyan családról tudunk, ahol azt mondták, hogy végül is ők jól élnek, van fix egzisztenciájuk, de olyat, hogy 700-800 ezer forint egyszer csak érkezik az államtól egy összegben, amit bármire elkölthet, ilyet generációk óta nem élt meg a család. Ezek kampányfogások, tudomásul kell vennünk, hogy a kormány ezt jól csinálta – 1500 milliárd forinttal eladósítva hosszú évtizedekre Magyarországot. De én is többet foglalkoztam európai parlamenti képviselőként az infláció helyett a korrupciós kérdésekkel, a jogállamiság kérdésével, szabadságjogi kérdésekkel, amelyek mint az oxigén, úgy kell nekünk, de közben a társadalom ezekre nem reagál. Vannak konkrét adataim, megmérettük, a korrupciós kérdés 17 százalékát érdekli az országnak, a jogállamisági problémák pedig 10 százalékát, ami szomorú. Ne mondja nekem senki, hogy ez így jól van, foglalkoznunk kell a kérdéssel, de sokkal többet kell a családok hétköznapi kérdéseivel, egészségügyével, oktatásával és a megélhetésével foglalkozni.

Mi hiányzott ön szerint a kormányképesség érzetéhez az ellenzéki oldalon? Mert ez nem egy definíciós kérdés, tele van az ellenzéki oldal kormányviselt képviselőkkel.

Nem tartom szakmailag kevésbé felkészültnek az ellenzék politikai derékhadát. Ismerem jól a kollégákat, képesek lennének bármilyen tárcát elvezetni, bármilyen terhet elcipelni. De így együtt az egész, ahogy lesütött rólunk, hogy ősszel több hónapon keresztül egymással vitatkoztunk listaállításról, közös programról, szerintem több hír jelent meg a sajtóban a közös program készítésének konfliktusairól, mint magáról a programról, nem volt jó.

De ez nem normális? Tűz és víz pártok fogtak össze, egyik oldalon az MSZP, a másik oldalon a Jobbik, jó, hogy vita van a programról.

Ez természetes, de a kampányidőszakban nem normális, így nem lehet kampányt szervezni. Nyilván most utólag okos az ember, de ha az ellenzéki politikai erők hamarabb megszervezik az előválasztást, több időt hagynak az egymás melletti működés kicsiszolására, akkor már eggyel beljebb lennénk, de szerintem az utolsó két hét háborús retorikája és az arra adott gyenge, alig-alig látszó ellenzéki válasz megmutatta, hogy a kampánystruktúra túl bonyolult volt ahhoz, hogy egy ilyen profi gépezettel szemben versenyképes legyen.

Azt a problémát meg lehetett volna oldani, hogy egy összefogott baloldali ellenzék élére miniszterelnök-jelöltként egy jobboldali politikus került az előválasztáson?

Jó ötletnek tűnt, de az általam előbb felsorolt és hagyományosan a baloldal fontos hívó szavaira reagáló több millió ember, ezek szerint, erre nem volt kíváncsi, nem volt vevő.

Mit gondol, értették, amikor a miniszterelnök-jelölt azt mondta, hogy ő leváltja az ellenzéket is?

Nagyjából kétmillió ember így is elment és az ellenzékre szavazott, de naivitás volt azt gondolni, hogy ezen kétmillió emberen túl még sokakat izgat az, amiről az ellenzéki pártok egymás közt beszéltek és ahogy az elitnek, a médiaelitnek, az elemzőknek próbálnak megfelelni. Ez a lájkvadászat, én is beleestem ebbe a hibába. Attól, hogy az elérésünk a közösségi médiában egyre nagyobb és nagyobb, ettől még belül maradtunk a saját buborékunkon. Én mindent másképp szeretnék a következő években csinálni a politika tartalmi, szervezési és kommunikációs részében is.

Mi az első lépése? Azt látom, hogy elindított egy programot két műanyag székkel, beszélget az emberekkel. Letalpalja az országot?

Letalpalom. Én az 1990-es években, 18-20-22 éves fiatalemberként az ifjúsági mozgalmat szerveztem vidéken. Településről településre jártam, és ha egy vagy két olyan fiatalt találtam, akit valaki ajánlott nekem vagy az egyetemen megismertem, azokból lett utána tíz-húsz-harminc. Az akkori Baloldali Ifjúsági Társulás nagyobb volt szervezetileg is, létszámában is és talán még a mozgósítási képességében is, mint most az ellenzéki pártok nagy része. De ezt elfelejtettük.

Hova tűnt a BIT? Hova tűnik egy ilyen szervezet? Nem menedzselik utána, amikor megtette a dolgát? Mi történt?

A BIT-esek nagy része önkormányzati képviselő, polgármester, parlamenti képviselő lett, és utána elfelejtettük vagy így hozta a saját kormányzati időszakunk a kétezres években. De egyre kevesebb fiatal csatlakozott hozzánk.

Ön is kormány-főtanácsadói, államtitkári pozíciókat vitt.

Persze, hivatásos politikussá váltunk mindannyian. A mozgalomszervezés másodlagos lett. Ezt ismerte fel egyébként Orbán Viktor is pártelnökként, miniszterelnökként, amikor elveszítette a választásokat 2002-ben, azt mondta, hogy vissza kell menjenek a közösségépítésbe. És milyen érdekes, ők akkor azt mondták, hogy olyan közösségekre és olyan hálózatra lenne szüksége az akkori Fidesznek, mint amilyen az akkori szociknak volt. De ez már elmúlt. Azóta több évtized eltelt. Én most a következő hónapjaimat, de lehet, hogy éveimet ennek a közösségépítésnek szánom. Esélykörök néven egymás után alakulnak most olyan kis helyi csoportok, az eselykozosseg.hu-n lehet regisztrálni, és jönnek, jelentkeznek az emberek, van, aki párttag, van, aki kiábrándult más ellenzéki pártból, van, aki szavazatszámláló volt, és azt mondja, nem hagyja, hogy az országa ilyen helyzetbe kerüljön és az ellenzéket az apátia jellemezze. Ezeknek a kis helyi csoportoknak az erős hálózatát szeretném létrehozni. Lehetnek két-három fős kis csoportok is, de lehetnek nagyobbak, egyetemtől munkahelyig, kistelepüléstől nagyvárosig, egy lakótelepi közösségtől kezdve egy baráti fociklubig. Ez egy vállaltan szociáldemokrata közösség lehet, ha össze tudjuk azokat gyűjteni, akik akarnak tenni a helyi közösségekben, és nem azt kérjük tőlük, hogy ti helyben hárman szervezzetek tüntetést a hatvanpusztai Orbán-birtok kapcsán, mert az nem érdekli az ottani embereket. Mi azt javasoljuk nekik, hogy a saját helyi közösségek, települések problémáit vessék föl. Például ingyenes rákszűrő buszokat szeretnék indítani az esélykörök szervezésében településről településre és ezekkel megtámogatni azt a kritikánkat, ami a kormányzat egészségpolitikájával kapcsolatos. Mozgalmi alapon szeretném megtámasztani az országos politikai célkitűzéseket.

Talán részletkérdésnek tűnik, de egy politikai szervezet életében a név nagyon fontos. Átgondolták az esély szót? Mert ilyenek jutnak az ember eszébe, hogy utolsó esély, az esélytelenek nyugalma.

Vagy hogy jönnek az esélyesek.

Megmérik ezt ilyenkor?

Persze, de tisztázzuk, ez a mozgalomnak, a civil köröknek a neve, amit elindítottunk, egy bejegyzett társadalmi szervezet van már mögötte, az fogja szervezni. Azt, hogy egyébként a szociáldemokrata pártközösségnek mi lesz a neve, majd együtt kiformáljuk.

Esély – Magyar Szociáldemokraták Pártközössége, ez lenne a javaslata szerint az MSZP új neve?

A hangsúlyos része a magyar szociáldemokrata pártközösség, és jó lenne találni hozzá egy olyan jelzőt, egy olyan tartalmat, amely már azt is megüzeni, hogy kik vagyunk mi.

Az MSZDP, a Magyar Szociáldemokrata Párt volt már, Ruttner György, Petrasovics Anna. Nem volt sikertörténet. Számolnak ezzel, hogy egy névhez mi kötődik?

Az MSZDP papíron ma is létező szervezet. Mi nem azt a nevet használjuk. Egyébként a magyar szociáldemokrata mozgalom 132 éves, ebbe Kéthly Annától kezdve nagyon sok mindenki belefért. Volt, amikor illegalitásban volt, volt, amikor kormányon. Volt, amikor erőltetetten egyesülnie kellett az akkori kommunista pártsejtekkel, és volt, hogy az egyik legcéltudatosabb és legkomolyabb, a társadalom tagjai számára fontos célkitűzéseket megfogalmazó és elérő szervezet volt akár a választójog tekintetében, akár a szakszervezetek létrehozásában. Ez az a mozgalom, amely a szakszervezeti magyarországi közösség első pillérjeit letette.

Igen, de ahhoz kellett az úgynevezett szervezett munkásság.

A mai világban, Magyarországon, és akár nézzünk Nyugatra, ahol a szakszervezeti mozgalmak erősek, nem ugyanúgy működnek és nem ugyanott működnek ezek, mint nyolcvan vagy negyven éve. Aki bérből és fizetésből és nem a tőkejövedelméből él, aki nem tartozik bele a NER tőkésosztályába vagy azok kiszolgálói közé, kiszolgáltatott a mai Magyarországon. Ennek a több millió kiszolgáltatott embernek tudnunk kell esélyt adni arra, hogy biztonságban meg tudja élni a holnapot és a holnapután. A biztonságban pedig azt is jelenti, hogy kiszámítható egzisztenciális biztonságban, nem dolgozói szegénységben, hiszen sok millió ember úgy dolgozik, hogy közben egyébként a szegénységi küszöb alatt van mélyen, alig tudja a családját finanszírozni. Nekik igenis esélyt kell tudjunk biztosítani, esélyt a jövedelemhez, esélyt a biztonsághoz, esélyt az egészségügyi ellátáshoz és a túléléshez.

A Magyar Szocialista Párt meg a szociáldemokrata pártközösség szavazóbázisa egy és ugyanaz, vagy valamelyik nagyobb?

A szociáldemokrácia egy bővebb fogalom, tehát a szociáldemokrata szavazóbázis szélesebb lehet, de ez nem azt jelenti, hogy kidobunk egy ideológiát. Az MSZP belső működési mechanizmusai, az alapszabálya az 1990-es és 2000-es évek nagypárti működéséhez íródott. Ez ma már sok tekintetben akadályoz minket a politikacsinálásban és a mozgalomszervezésben is. Ezeken át kell magunkat rágni, ez egy közösség döntése, és annak a legvége az, hogy az újjászületésnek szimbolikusan az is része, ha máshogy hívnak minket. De miután ezt az MSZP egyébként létező, ma is erős közösségének kell megélnie és akarnia, van rá négy hónapunk, hogy végiggondoljuk.

Amikor szűkül egy frakció, akkor ott megszűnnek helyek és az egzisztenciális problémákat szokott okozni. Gyurcsány Ferenc óta tudjuk, hogy aki egyszer politikus volt, az nem nagyon akar visszamenni már autófényezőnek. Hogy akarják megszervezni az új párt szervezetét?

Ma tudomásul kell vegyük, kis párt lettünk. Nekünk ma az a dolgunk, hogy ne magunkról beszéljünk, hanem megtaláljuk azt a hangot, amit a társadalom akar tőlünk hallani. Ezért én továbbra is ott ragadok le, amit sokszor elmondtam az elmúlt napokban, kevés toldozgatni, foldozgatni ezt a rendszert, kevés megint felírni egy mikrofon alá, hogy újratervezés. Nekünk újjá kell születni. Tisztázzunk valamit: van igény Magyarországon egy tisztán baloldali szociáldemokrata pártra? Van.

Miből tudják, miből gondolják? Megmérték? Érzik?

Rengeteg elemzést olvasunk. Minden azt bizonyítja, hogy egy tisztán szociáldemokrata pártra, erre az értékvilágra, a szolidaritásra, az esélyteremtő államképre, filozófiára szükség van. Az, hogy ezt az MSZP miért nem tudta betölteni az elmúlt években, a rengeteg kényszerpályának tulajdonítható. Van egy több mint százoldalas pártdokumentumunk, amit valamelyik nap elővettem, ez egy néhány éves iromány, minden mondata igaz. Tehát nem azt kell „lecserélni”, hogy mit gondolunk a nemzetről, a hazáról, az Európai Unióról, a politikáról, az oktatásügyről, az egészségügyről, az adórendszerről, hanem magunkat kell jelentősen megváltoztatni ahhoz, hogy ezt meg tudjuk beszélni azokkal, akiknek az érdekében politizálunk. Ha azt kérdezi, hogy ez négy év múlva rögtön 43 százalékot tud-e kapni egy választáson önállóan, akkor az a válaszom, hogy nem vagyok ilyen naiv, ez egy nagyon lassú építkezési folyamat lesz. Örülök, ha az európai parlamenti választásokig stabilizálni tudjuk az egy-két mandátumos MSZP-t, ez a realitás. Sok kis párt van Magyarországon, az ellenzéki oldalon ugyanazt a tortát szeletelgetjük, ehhez most még megérkezik Márki-Zay Péter konzervatív jobbközép pártja is. De ha körbenézek a palettán, akkor olyan politikai erőt, amelyik az elmúlt 132 év hagyományait, minden részét felvállalva azt mondja, hogy mi leszünk a szociáldemokrata párt, nem látok. A DK liberális baloldali párt, egy gyűjtőpárt, taktikai okokból a Jobbikkal kötött koalíciót az előválasztásokon és a liberális párt elnökét delegálja most főpolgármester-helyettesnek. Nincsen vele problémám, csak lássuk be, hogy ez nem egy tisztán baloldali part. Mi vagyunk ez a közösség, az európai szociáldemokrata pártcsaládnak az egyetlen magyar tagja, tehát erre a politikára szükség van. Tudom, hogy kevesebb párt kellene, de nem fog az MSZP megszűnni. Mai napig is az MSZP-nek, ennek a közösségnek van a legkiterjedtebb, legstabilabb hálózata az országban, de mai állapotában nem alkalmas arra, hogy versenyképes legyen hosszú távon.

Megújulás, megfiatalodás?

Újjászületés.

Vagy visszaváltozás Horn Gyula pártjává? Mert Horn Gyulát mindenki értette.

Én azért léptem be az MSZP-be 18 évesen – nem volt párttag, senki nem politizált a családban –, mert a nagymamám megvette a Cölöpök című könyvet, Horn Gyula könyvét és a kezembe nyomta, hátha érdekel. Én emiatt léptem be az MSZP-be. Most, amikor arról beszélek, hogy újjászületés és nyilván bántóan fogalmazok a saját pártom jelenlegi állapotával kapcsolatban, de csak azért, mert muszáj tükörbe nézni és kimondani egyes dolgokat, ez egy pszichológiai öngyógyítás is egyúttal, a cölöpök megvannak. A cölöpök itt vannak, itt van Örsi Gergely polgármester úr, Tóth József polgármester úr, a mögöttük álló több száz párttagunk, aktivistánk számtalan helyen az országban, Hajdúdorogon, Miskolcon, Szegeden. Nem véletlen, hogy nem tudták kitépni a gyökereinket az ellenzéki pártok és a Fidesz sem az elmúlt években. De az újjászületés muszáj, és igen, vissza Horn Gyula időszakának társadalomszervezési és a társadalmat megértő politikai alapjaihoz.

Gondolkodnak-e azon, hogyan lehet levezényelni egy névváltozást? Ha egy cég megváltoztatja a nevét, elképesztő pénzt költ arra, hogy ezt valahogy beégesse. Az MSZP-t mindenki tudja Magyarországon, hogy micsoda, az is, aki nem rá szavaz. Hogy fogják megtanítani az embereket az Esély Szociáldemokrata Pártközösség nevére?

Lassan és okosan. Már csak a törvények miatt is, hiszen az MSZP-nek van országgyűlési frakciója. Az MSZP indult a választásokon, tehát csak az MSZP-re vonatkozik a választásokon elért pártokat megillető állami párttámogatás és minden más.

Akkor ebben a ciklusban az MSZP lesz a parlamentben, nem lehet más.

Persze, természetesen. Az én elképzelésem, a Magyar Szociáldemokrata Pártközösség, mert egyébként az MSZP mint betűszó kijön belőle, és szépen lassan változunk. A Fidesz ‒ és nem szégyen tanulni a Fidesztől, mondom ezt most másodjára, miként a polgári körök miatt is ‒, egyszerűen odabiggyesztette a neve mellé azt, hogy Magyar Polgári Párt. Nincs jelentősége, az egész folyamatnak ez csak szimbolikus, utolsó döntése, hogy azt is jelezzük egy újjászületés után, hogy a nevünk sem pontosan a régi. De hogy ez mi lesz, ezt majd a pártnak el kell döntenie. Az Esély mozgalom elindult, az eselykozosseg.hu-n a regisztráció elindult, ez egy vállaltan szociáldemokrata mozgalmi háttér.

Társelnöki rendszer van. Most Kunhalmi Ágnes a Magyar Szocialista Párt egyik társelnöke.

Merthogy így is mondja az alapszabályunk, hogy egy hölgy, egy férfi.

Igen, kimondja, de ezt egy vívmányként kezelték, tekintettel arra, hogy a magyar társadalom nagyobbik fele nő. Ugyanez a rendszer marad az ön elképzeléseiben?

Eldöntjük majd. Nyilvánvaló, hogy én nagyon szeretném, és ez nemcsak hölgyekre, nőkre, asszonyokra vonatkozik, hanem szinte minden szereplőre. Nagyon boldog lennék, ha eddig a politikában meg nem nyilvánult szereplők sokasága jelenne meg az arcképcsarnokban. Sokakat megkerestem és egymás után csapunk egymás tenyerébe olyanokkal, akik vagy nem is voltak tagjai az MSZP-nek, vagy ha tagjai is voltak, szerepet nem nagyon vállaltak, nem jelentek meg a nyilvánosság előtt, esetleg csak a háttérben elemzéseket, szakmai tanulmányokat adtak.

A jelenlegi vezetők mit szólnak a terveihez?

Nagyrészt egyetértés övezi a mondandómat.

Többféle egyetértés van. Van olyan, hogy jó, próbálkozzon, aztán majd meglátjuk, meg olyan is, hogy jó, akkor odaállok mögé.

Eldöntöttem azt, hogy az új politikai stílusnak egyik alapvetése, hogy az ember őszintén beszél. Nem mindenki örül. De ez természetes. Nekem ez az első komoly vezetőjelölti megmérettetés, hogy azokat is meg tudom-e győzni az újjászületés muszáj helyzetéről, akik esetleg ma a status quo fenntartásában érdekeltek. De ez hadd legyen az én problémám.

A következő nagy megmérettetés az európai parlamenti választás. Megvan-e már a fejében, hogy ott a Magyar Szocialista Pártnak hogyan kellene indulnia? Önállóan, valamilyen koordinált szervezetben, összefogásban?

Önállóan építkezünk. A következő időszak nem arról szól, hogy háttértárgyalásokat folytassunk az ellenzék különböző pártjaival arról, hogy már most megegyezzünk az EP-választások menetrendjéről, de nem zárom ki, hogy akár több párttal is összeér az utunk. Mások is azt mondták, hogy önállóan kipróbálják a következő két évben a hosszú ellenzéki egymásban való felolvadás után azt, hogy milyen a pártot építve, mozgalmat építve a választóinkkal sorsközösséget találni. Az elmúlt évek sajnos inkább arról szóltak, hogy összehajoltak Budapesten a pártvezetők és megpróbáltak egymással a pártok közötti dealt kötni. Én fontosabbnak tartom az olyan közösségekkel, mozgalmakkal való szakmai és politikai együttműködést, mint a Szikra. Megkeresett már több egyetemi csoport, például, amelyek tagjai – önszerveződő jelleggel – egy európai és lehet, hogy sok tekintetben még nálam is balosabb társadalmi-gazdasági berendezkedést képzelnek el, a húszas éveik lángoló elméjével. Ilyenek tucatjai hívnak meg beszélgetésekre, megyek is. Én inkább szeretnék ezekkel a kis öntevékeny társadalmi csoportokkal együttműködni, mint abban gondolkodni, hogy melyik párttal kötünk koalíciót. Nyilvánvaló, az fontos kérdés, hogy az európai parlamenti választásokon az európai szocialista, szociáldemokrata pártcsaládnak kell hogy adjunk képviselőt itthonról, tehát be kell jussunk az EP-be, és az is fontos, hogy fél szemmel azt kell néznünk, hogy rögtön utána néhány hónappal önkormányzati választások lesznek, ahol viszont az ellenzéki pártok mindegyikének kötelező az együttműködés, mert különben elveszítjük az önkormányzatokban való munka lehetőségét és a képviselet lehetőségét.

Hogyan látja a nagy összeolvadás utáni első időszak kihívásait? Most nagyjából azt látjuk kívülről, hogy az ellenzéki pártok igyekeznek valaki mást megnevezni, egy másik párt vezetőjét, vagy Márki-Zay Pétert a választási kudarc okaként. Maradt 1,9 millió szavazó. Mindenki erre fog gyúrni, mert egyelőre több nincs? Mindenki visszatér az összeolvadás előtti önálló arcélhez? Egyik oldalról a DK, az MSZP, a másik oldalon a Jobbik?

Az elmúlt hetekben egyetlenegyszer is látott olyat tőlem, hogy én hibást keresek, felelőst keresek másokban? Beállhattam volna, de teljes butaság. Azt is értem, hogy egyes kollégák miért csinálják, de nem tartom helyesnek. Mindannyian felelősök vagyunk és nem az utolsó fél évért, hanem azért a 12 évért, amit nem értettünk, hogy más logikán kellett volna végigdolgoznunk, miközben elképesztő, mennyi munkát végeztünk. Akik nem élik a mi életünket, nem hiszik el, hogy nem egyszerű politikát csinálni Magyarországon abban a keretben, amit a NER határoz meg. Roppant nehéz dolgunk van és mindenki reggeltől estig zizeg, jön-megy, próbál szervezni, és aztán jön egy ilyen választási eredmény, amikor úgy érzed, hogy benned csalódtak megint a választók, miközben az elit, beleértve a gazdasági elitet, akinek nem tetszik, ami zajlik, mert nem az oligarchák és a Fidesz-elit része, hanem ezenkívül eső körben van, a Facebook-buborékban az emberek, az értelmiség, az újságírók, mindenki most a politikusokra mutogat. Nyilvánvaló, a mi felelősségünket nekünk el kell vinni, de picit gondoljunk abba bele, hogy ez a társadalom és mi mindannyian, a legkisebb településen az ott befolyással rendelkező munkaadó vagy a nagyszájú Margit néni, akire hallgatnak, mindannyian, jól mértük-e be, hogy az orbáni kétharmaddal szemben hogyan kell viselkedjünk? Sajnos minél kisebb településre megyünk, annál nagyobb a kiszolgáltatottsága az embereknek. Ezt a rendszer elképesztő ocsmány módon alakította így ki. Egy kistelepülésen ma már szinte senki sem mer megszólalni. Nekünk most az a dolgunk, hogy valamifajta védettséget, sorsközösséget, közösségi élményt adjunk azoknak, akik egyébként a rendszerrel nem értenek egyet. Minden negyedik ember a Fidesz ellen szavazott. Tehát ez nem egy borzasztó állapot, de a magyar választási rendszernek köszönhetően ez is újabb kétharmadot ér. Ebből a hárommillió szavazóból – ha rájönnek az emberek, hogy bizony nem fenékig tejfel minden, amiről Orbánék beszélnek és nem feltétlenül úgy van, mint ahogyan ezt mondták és majd vissza kell venni egy csomó juttatást, mert nem lesz rá pénz – bármikor lehet kétmillió. Kétmillió lesz, mert ők egyszerűen olyan követői Orbán Viktornak, hogy ha holnap azt mondja, mégiscsak vissza a liberális internacionáléba, akkor oda is követni fogják, mert elképesztő egyistenhit van.

Horn Gyulának is ugyanilyen követő voltak. Amit ő mondott, az volt az irány. Ez egy rossz dolog?

Horn Gyulának akkora kanyarok nem voltak az életében. Horn Gyuláról lehetett tudni, hogy mire gondol. Ami fájó az MSZP-nek az SZDSZ-szel való házasságban, az a koalíciós vita, amelynek a végén – akár Horn időszakában, akár később – egy liberális gazdaságfilozófiát követő pártnak az elképzeléseit követtük. Ez sok tekintetben fájó az MSZP-nek, a mai napig, akkor kellett volna a saját elveink mellett kiállni. Most, a választási kampányban rengeteg olyan programpontja volt az MSZP-nek, amit mi elkezdtünk önállóan fölvetni és képviselni, de nem kerülhettek be a közös ellenzéki programok közé, mert vagy liberális oldalról, vagy a jobboldalról kitorpedózták. A miniszterelnök-jelölt is nagyon sok ilyen kérdésre azt mondta, hogy nem vállalja föl. De ezek a mi programjaink és hiszünk bennük, ezekhez vissza fogunk térni.

Azt kipróbálta már, hogy elmegy egy úgynevezett kistelepülésre, és ott azt mondja az embernek, akivel beszélget, hogy ön megfélemlített, függő helyzetben lévő ember, ezért szavazott Orbán Viktorra? Mert az emberek nem szívesen szokták hallgatni, hogy azért szavaznak valamilyen politikára, mert függő helyzetben vannak, megfélemlítik őket.

De én nem erről beszéltem most. Én azt mondtam, hogy az az ellenzéki szavazó, akinek meggyőződése, hogy rossz az, ami történik az országunkkal, nagyon nehezen tud ellenzéki aktivistaként bármit tenni egy kistelepülésen, mert kiszolgáltatott a helyi rendszernek, a helyi polgármesternek, a polgármester meg a helyi fideszes képviselőnek. Tehát itt nem a szavazókról beszéltem.

Ez egy fontos különbség.

Nagyon fontos. Nem azokról a szavazókról beszéltem, akik ilyen, vagy olyan okból a Fideszt követik. Hanem azokról, akik a mi szavazóink, ott ülnek egy településen, és most azt mondják, hogy van még 180 ember, aki az ellenzékre szavazott, de nem tudom, kik azok, mert senki nem meri mondani. Az a kérdés, hogyan tudunk nekik valamifajta közösségi élményt adni, hogy igenis, van ellenzék Magyarországon és azon belül van erős szociáldemokrata baloldali ellenzék Magyarországon.

Milyen tervei vannak Budapesten? Azt mondta, hogy az európai parlamenti választás után összefogási kényszer van. A DK most Gy. Németh Erzsébet helyére a liberális párti Bősz Anettet jelölte, ebből sokan azt olvassák ki, hogy nem lehet fixre venni azt, hogy a DK Karácsony Gergelyt egy következő választáson támogatni. fogja Kíváncsi vagyok, ön hogy látja?

Főpolgármester úrnak most van egy-másfél éve nem választási időszakban, nem előválasztási időszakban, nem úgy, hogy mindenki úgy tekint a hétköznapjaira, mint a majdani miniszterelnök-jelöltre. Beiktatták főpolgármesternek Karácsony Gergelyt és onnantól kezdve mindenki arról beszélt, hogy majd ő lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Meglehetősen nehéz egy víziót, fővárosi politikát csinálni, mert mindig a nagypolitikába helyezte mindenki ennek a képletét. Most van egy.másfél éve, hogy önmagát adhassa, elképesztően nehéz körülmények között, hiszen pontosan tudjuk, és Tüttő Kata főpolgármester-helyettes asszonnyal napi szinten beszélünk, rémtörténeteket tud arról mesélni, hogy a kormány milyen gazdasági helyzetbe sodorja az egyes közszolgáltatásokat a fővárosi cégeknél, milyen ki nem fizetett kormányzati számlák vannak és ennek milyen bedőlések lehetnek a következményei. Magam is kíváncsi vagyok, hogy a kormány milyen logikát választ. Mert ha az történik, amit egyébként sokan jósoltak, hogy a meglévő önkormányzatiságot is teljesen taccsra vágja…

Ezt csak Karácsony Gergely mondta egyelőre.

Nem.

És ő is azt mondja, hogy nem látott erre bizonyítékot. Ön látott valamit?

A megyei jogú városok szövetségében, ahol jó néhány ellenzéki polgármester ül, de ott ül mellettük rengeteg fideszes, egy esti fröccs mellett mindenkinek megnyílik a szája és a fideszes polgármesterek is tartanak attól, hogy még erőteljesebb függőségi, centralizált viszonyt alakít ki a kormány, és ennek ellenére kell önkormányzatiságról beszélni. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy én adjak tanácsot a miniszterelnöknek vagy a Fidesznek, vicces is lenne, de az tény, ha Magyarország meg akar egyezni az Európai Unióval, ha azt akarjuk, hogy a nekünk járó és elképesztő módon szükséges európai uniós források megérkezzenek, akkor abba kell hagynia a kormányzatnak a demokrácia további lerombolását. Nem tudom, alkalmasak-e erre, mert azt jól látjuk, hogy egyszerűen a hév meg az állandó harci szellem újabb és újabb rombolásokat idéz elő, de ha meg akar egyezni az Európai Unióval Orbán, akkor megálljt kell magának parancsolni, sőt, vissza kell jöjjön egy-két dologban, ami talán megnyugtatja az Európai Uniót. Ilyen számomra az Európai Ügyészség kérése, amit muszáj követeljünk, mert különben el fogunk esni az európai uniós forrásoktól.

Ha önön múlik: stabil az MSZP támogatása Karácsony Gergely mögött egy következő önkormányzati választáson?

Nem látom ennek most bármilyen akadályát.