Vannak most a magyarországi szállodákban és éttermekben vendégek?

Hál’ Istennek vannak, és nem is olyan nagyon kevés, a helyzethez képest viszonylag elégedettek vagyunk.

Magyarok vagy külföldiek? Milyen arányban?

A vidéki szállodákban változatlanul nagyon nagy arányban magyar vendégek vannak, ugyanakkor Budapesten is legalább ötvenszázaléknyi a forgalom, ennek nagy része természetesen külföldi.

Ez utóbbi magán- vagy rendezvényforgalom?

Magánforgalom, nagyon minimális számú rendezvény van, szinte a nullához közelít. Általában ez szabadidős turizmus, rengeteg vendég jön a környező országokból autóval, de jó páran repülővel is érkeznek.

A rendezvényturizmusba beletartoznak, például, a karácsonyi céges vacsorák. Ezek megálltak? Mi azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok helyen most kezdenek azon gondolkozni a cégek, hogy nem kéne a járvány közepén megrendezni.

Ez a tendencia indult el, előbb a multik kezdték el lemondani a karácsonyi rendezvényeket, de az elmúlt hét folyamán már a közepes, kisebb cégek is lemondogatják. Úgy tűnik, hogy az idei karácsonyi rendezvényszezon többé-kevésbé elmarad.

Az éves forgalomban mekkora rést üt, ha a karácsonyi rendezvényszezon elmarad?

Nagyon pontos számokat nehéz mondani, de a vendéglátóiparban, különösen, azoknak, akik rendezvényekre szakosodtak, ez ugyanolyan, mintha a kiskereskedelemben elmaradna a karácsonyi forgalom. Számításaim szerint 20-25-30 százalékos forgalmat is jelenthet. Ez nagyon komoly csapás mindenkinek, de lassan már hozzászoktunk a csapásokhoz, valahogy ezt is túl kell élni.

Ezeket a mínuszokat hova lehet ilyenkor elkönyvelni? Ezeket valahogy lehet pótolni? Hitelt lehet rá fölvenni? Vagy az ember eladja a családi ezüstöt?

Nem tudom, kinél mennyi családi ezüst van még az elmúlt két év után, szerintem már nagyrészt elfogyott, főleg a kis- és középvállalkozásoknál. Változatlanul az a kérdés, hogy a tulajdonosoknak még mennyi pénzük van, amit valahonnan be tudnak hozni. Semmilyen más lehetőség nincsen, minthogy a tulajdonosoknak megint zsebbe nyúlni.

A nyár elég jó volt. Feltöltötte valamennyire a kasszát, vagy csak a veszteségeket tudta némileg kompenzálni?

Nagyon sok helyen a nyári szezon komoly bevételt és elfogadható méretű nyereséget hozott. Mindig arról beszélgetünk, hogy mennyi vendég és mekkora bevétel van, ugyanakkor a költségek 30-35 százalékkal megnőttek, beleértve a munkabér-költségeket, az alapanyag-költségeket. Jövőre több mint duplájával fognak nőni az energiaköltségek, tehát a jó forgalom ellenére a nyereség kisebb. De azért valamennyi nyereséget mindenki tudott termelni, amit most vissza fog forgatni a téli időszakban.

Nyilván az árakat nem lehet az egekbe emelni, amikor éppen lehet üzemelni, mert az emberek pénze nem lett több, de milyen technikával lehet kigazdálkodni a veszteségek eltüntetését?

Nagyon sok vendéglátóipari hely van, ami ki sem nyitott lassan másfél éve, mert azt számolgatta, hogy többe kerülne a nyitás, mint amennyibe az, hogy zárva van. Lehet, hogy nagyon sokan soha többet nem fognak kinyitni, és nagyon sok olyan hely is van – most én vendéglátókról beszélek leginkább – amelyek átalakulnak, más típusú vendéglátásba fognak, költséghatékonyabban, kevesebb emberrel, rövidebb étlappal. Nagyon sok technikával próbálkoznak a különböző bérlők, üzemeltetők, tulajdonosok. Szállodát is tudunk, nem egyet, nem kettőt, amelyik változatlanul nem nyitott ki és nem is tervezi a nyitást a következőkben sem. Mindenki a saját pénztárcájához és üzletmenetéhez illeszkedő túlélési technikát próbál megvalósítani. Sajnos, van, akinek nem fog sikerülni.

Kiket érintett leginkább a másfél-két éve tartó pandémia? A nagyon magas árszínvonalat képviselőket, a közepeseket vagy a legalsó kategóriába tartozókat?

Azokat a vendéglátóhelyeket érintette legmélyebben, amelyeknek a vendégköre 70-80-90 százalékban a külföldiekre épült. Főleg Budapest belvárosára jellemző ez, a belvárosi éttermek a legnagyobb vesztesek. De esetenként vidéki városokra is, példának Hévízt említeném, ahol sok a külföldi. Akik a külföldiekre építettek, azoknak problémája támadt. Azokat érintette legkevésbé, akiknek nagyon komoly, hosszú évek óta bejáratott, magyar törzsvendégkörük volt, ők tudták a legjobban túlélni ezt az időszakot, ők még a házhozszállításra is jobban rá tudtak állni. Ők a legkevésbé vesztesei a pandémiának.

Egy budapesti belvárosi étteremnél az föl sem vetődhet, hogy átáll a hazai közönségre? Egy laikus azt gondolná: ha a külföldit ki tudja szolgálni, akkor biztos a hazai vendéget is ki fogja tudni szolgálni.

Nem ilyen egyszerű a kérdés. Az is véges, hogy mennyi belföldi vendéget és milyen formában tud a város kiszolgálni. A „békeidőben”, 2019-ben több millió vendégéjszaka volt Budapesten, s a külföldek nagy része ezekben az éttermekben evett. Ezt nem lehet belföldiekből pótolni. Változatlanul kivárás van, azt keresgéli mindenki, hogy mi fog történni majd később.

Mivé lehet átalakítani egy éttermet?

Másik étteremmé.

Másik kört kiszolgáló étteremmé?

Nagyon szomorú példája ennek pontosan a két Michelin-csillagos Onyx étterem, ahol először látták meg, hogy nagyon sokáig nem fog működni Budapesten az a típusú vendéglátás, ami egyébként nagyon költségigényes. Átalakítják a helyet. Nem tudom, hogy pontosan mi lesz belőlük, de street foodos helyek biztosan fognak születni, ahová akár budapesti fiatalok is mennek. De lehet, hogy barber shop lesz belőle, lehet, hogy iroda, ma még azért nehéz megmondani.

Azt látják már, hogy ha egy vendéglátóhelyet felszámolnak, és például fodrászat lesz belőle, mi lesz a beszállítóival, akiket egész addig azzal biztattak, hogy stabil kínálatot kell adniuk, mert akkor fog jól menni az üzlet: paradicsomból, húsból, mindenből. Ők is tönkre mennek?

Lesznek vendéglátóipari egységek, amelyek nem nyitnak újra, de azért egy zöldségbeszállító vagy egy mirelit péksütemény-beszállító nem fog tönkre menni, többek között azért sem, mert ők nemcsak a vendéglátóiparba, szállodaiparba szállítanak, hanem máshova is. De az biztos, hogy egy-egy beszállítót, aki egy-egy kiemelt üzletre volt ráállva, nem érint túl jól annak a bezárása. Azért nekik túl kellett élniük azt az időszakot.

Az étteremszakma fel tudott ülni a digitalizáció hullámára, amire például a bolti házhoz szállítás remekül felült és alkalmazkodott?

Ez bizonyos szempontból felgyorsította a vendéglátóiparban is a házhoz szállítást, több olyan éttermet tudunk, amelyik nem vállalt házhoz szállítást, de a pandémia alatt ráállt, hogy egy picit a veszteségeit csökkentse, és rájött arra, hogy a házhoz szállítás a normál üzletmenet mellett is tud jövedelmező lenni és egyre többen kérik házhoz az ételeket. Rengetegen dolgoznak a hét egyes napjain home office-ban, vagy esetleg úgy döntenek hétvégén, hogy otthon maradnak. Most megint többen azt gondolják, hogy nem mennek vendéglátóipari helyre, hanem inkább házhoz rendelnek, úgyhogy, aki ebben ügyes volt, időben ébredt és jó terméket visz, annak ez egy piaci rés lehetett.

Növekedik Magyarországon az oltottak száma, már megvan a hatmillió is. Ez érződik a forgalmon valamennyire? Bátrabban megyünk étterembe?

A vendéglátóiparban és a szállodaiparban, akik nyitva voltak, azok nagyon jó számokkal tudtak működni és rengeteg vendég jött. Én többször szembesültem azzal, hogy ha valaki nem foglalt, például Budapesten, az nem jutott aznap este asztalhoz. Különösen hétvégén, péntek-szombat este. Ebből következtetve szerintem bátran megy mindenki, és a szállodaiparra is ez igaz, a nyári szezonban rengeteg telt házas nap volt a szállodákban. Nagyjából ugyanúgy, ahogy a Covid előtti időszakban. A foglalási szokások változtak, az emberek az utolsó pillanatra hagyják sokszor a foglalásokat.

Ezt tudja az ipar kezelni?

Mindennek örülünk már, aki értelmes, az minden formájában örül a vendégnek és nem azt nézni, hogy mikor és hogyan foglal, csak jöjjön.

Mit tudnak mondani egy a vendéglátóiparban elhelyezkedni kívánó dolgozónak, aki azt látja, lehet, hogy ma be kell menni, de lehet, hogy holnap nem?

Mindnyájan abban bízunk, hogy ilyen magas beoltottság mellett Magyarországon nem fognak bezárni semmilyen vendéglátóipari vagy szállodaipari egységet, és akkor holnap is be tud jönni a kolléga dolgozni. Optimistán állunk hozzá, nem tudunk másképpen.

Mennyi embert veszítettek el? Hányat véglegesen és hányat ideiglenesen, akikben még megvan a remény, hogy visszajönnek, ha megint beindul az üzlet?

Erről a szakmában is komoly számháború zajlik. A legdurvább időszakban a szakmának az ötven százaléka nem dolgozott. Újranyitás után sokan visszajöttek, de a számításaink szerint több tízezer ember hiányzik a szakmából, felszolgáló, szobalány, szakács, recepciós, mindenféle. Több olyan egység van, amelyik azért nem tudott újranyitni, mert nem volt személyzete. Tudunk több olyan szállodáról is, amely nem mindig adja ki az összes szobát, komoly munkaerőhiánnyal küszködünk. Ennek a megoldása a következő hónapoknak, akár egy-két évnek is a feladata. Biztosak vagyunk benne, hogy teljes egészében magyar munkaerővel ezt nem fogjuk tudni megoldani, annyi ember nem fog visszatérni a szakmába, mint amennyi távozott, alternatív megoldásokban gondolkodik mindenki. Nagyon valószínűsítjük, hogy ázsiai vagy akár a szovjet utódállamokból érkező vendégmunkásokat kell majd találnunk ahhoz, hogy ki tudjuk szolgálni a vendégeket.

Ők idényjellegű vendégmunkások lehetnek, vagy letelepednek?

Nagy részük egész évben dolgozó vendégmunkás lehet, aki, persze lehet, hogy csak rövidebb-hosszabb ideig, egy-két évig van Magyarországon, és utána hazamegy. Úgy, ahogyan a honfitársaink közül is nagyon sokan hazajönnek-hazajöttek, például, Ausztriából vagy Angliából pár év munka után. Ez normális ebben a szakmában. Nyugat-Európában nagyon régóta megfigyelhető, hogy nemcsak a helyiek dolgoznak, hanem sokkal színesebb a munkavállalók palettája. Meglátjuk, hogy mi ezzel hogyan fogunk tudni megbirkózni. Azt nagyon érezzük és látjuk, hogy kizárólag magyar munkaerővel nem fogjuk tudni a remélhetőleg egyre növekvő keresletet kiszolgálni.

Hogyan lehet kiszámolni, hogy mennyit kell fizetni azért, hogy idejöjjön egy ember, föladva, mondjuk, az otthoni életét vagy a korábbi szakmáját?

A rövid válaszom az, hogy sehogy. Bővebben: azt számolgatja most mindenki, hogy mennyibe kerül bármilyen szakmában, bármilyen állásban egy ember, mennyit kell fizetni itthoni munkaerőnek, mennyit kellene külföldinek. Az nem úgy van, hogy ma kitaláljuk, hogy holnap valaki külföldről jönne dolgozni. Nagyon szigorú szabályozása van Magyarországon. Az erre való felkészülés nem két perc. Mindennapos lavírozás, hogy megpróbáljuk kiszolgálni a vendégeket, ehhez kapcsolódóan a bérek növekednek, ami egyrészről pozitív, mert az emberek többet keresnek, másrészről viszont nagyon nehéz helyzet elé állítja az üzemeltetőket, tulajdonosokat, hiszen egyre inkább nőnek a költségek.

Az üzleti terv nem azzal kezdődik, hogy az ember megnézi, hogy egy évben mennyit lehet nyitva? Ez egyelőre teljesen bizonytalan.

Ennek az egésznek ma a legnehezebb része, hogy egy gazdasági társaság nem tud üzleti tervet összerakni, mert mind a bevételi oldal, mind a költségoldal nagy része egy tippelős játékra hasonlít. Így élünk most már másfél éve, napról napra.

Az újranyitás idején némely vállalkozások ráígértek a dolgozóknak, elszipkázva azokat, akik még a piacon vannak. Ez létezik még?

A turisztikai szakmában már nem nagyon tud feljebb ígérni senki, már az all in-t betolta mindenki az asztalra, ugyanakkor azt látjuk, hogy más ágazatokból ránk ígértek. A kollégák nagyon nagy része nem egy másik szállodába vagy étterembe megy át, hanem egy másik szakmába. Már hosszú ideje a turizmus az egyik legalacsonyabban fizető ágazat és nehéz versenyezni az építőiparral, nehéz versenyezni a multikkal. Az is előfordul, hogy másik vendéglátóipari egység ígér többet egy szakácsnak, de ez ma kevésbé jellemző, mint az elmúlt jó pár hónapban.

Hogy látják a szakképzés helyzetét? Egyáltalán van még valaki, aki ez a két év után vendéglátóipari szakképesítést akar szerezni?

Ez borzasztóan komoly probléma, a felsőfokú turisztikai intézményekbe 25-30 százalékkal kevesebb diák jelentkezett, pedig hosszú éveken keresztül ez volt a legnépszerűbb szakirány. Nagyon félünk attól, hogy egy-két év múlva ennek komoly utóhatása lesz. Ma már a különböző egységek próbálják meg felvenni az embereket és utána saját maguk betanítani őket folyamatosan.

Ausztria, ami nagy munkaerő- meg utazópiac, egy hete bezárt teljesen. Oda sem dolgozni, sem pihenni nem lehet menni. Ez a hazai munkaerőre bír valamilyen hatással?

Ausztriában nagyon jelentősen segítik a turizmust, a bezárások alatt is komoly támogatásokat kaptak a tulajdonosok, bérlők, üzemeltetők. Az, hogy egy-két hétig zárva van Ausztria, még rövid távon sem sokat segít. Én inkább egy szélesebb spektrumra tekintenék, nagyon sok olyan kolléga van már, aki az elmúlt másfél évben úgy döntött, hogy nem megy vissza Ausztriába, mert itthon is emelkedtek a bérek. Ha lesz egy erős síszezon, annak megint nagyon komoly elszívó ereje lesz, hiszen azt halljuk, hogy Ausztriában is nagyon komoly béremelési ígéretek vannak. Tegnap még 1500 eurót keresett egy pincér, holnap már 1800-at vagy akár 2000-et keres. Ezekkel a számokkal mi nem nagyon tudunk versenyezni.

Mi az, amivel tudnak versenyezni?

Azzal, hogy valaki inkább itthon marad a családjával, barátjával, mert noha kevesebbet keres 25-30, lehet, hogy 40 százalékkal is, de összességében itthon a lakhatása jobban megoldott, mert vagy a családjával otthon lakik, vagy esetleg már összeköltözött valakivel. Ebben tudunk reménykedni, bérben egyszerűen esélytelenek vagyunk, ha mi ígérünk kettőt, ők ígérnek hármat. Ebben a játékban, sajnos, mi csak veszíteni tudunk.

Ausztria annyival gazdagabb, netán az osztrák hotel- vagy sípályatulajdonosok annyival gazdagabbak? Ezért tudnak többet fizetni?

Az osztrák fizetőképes kereslet ma még azért jóval magasabb, mint a magyar, függetlenül attól, hogy Magyarországon is sokat javult a helyzet. De azért messze vagyunk attól, hogy a vidéki szállodáinkban 300 euró alatt félpanzióval ne lehessen szobát kapni. Ausztriában ez van, tehát teljesen más összegekből gazdálkodnak. Ott 25 eurós Wiener Schnitzel főétel mellett más fizetéseket lehet adni, mint nálunk, mondjuk, 4000 vagy 4500 forint mellett.

Azt mondta, hogy Ausztriában az állam a turizmusnak jelentős támogatást ad. A háromhetes megállást, ha annyi lesz, nem nagyon fogják megérezni. Milyen típusú támogatásokat lehetne elképzelni Magyarországon?

Több támogatás volt a magyar kormány részéről is, ami értelemszerűen sokat segített a vállalkozásoknak a túlélésben. Vannak a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének is különböző kérései a kormány felé, amit szeretnénk, ha sikerülne megvalósítani, ugyanúgy, ahogy a SZÉP-kártyával kapcsolatban a hosszabbításban sikerült elérni eredményeket. Szeretnénk, hogy a 4 százalékos turisztikai fejlesztési hozzájárulást 2022-ben se kelljen megfizetni. Változatlanul sokat harcolunk különböző könnyítésekért. Például a munkabért terhelő járulékokkal és egyebekkel kapcsolatban, illetve nagyon fontos, amit miniszterelnök úr bejelentett, hogy esetleg a kkv-kat is érintheti nagyobb számban a rezsicsökkentés. Több tízmillió forintos többletköltségről beszélünk egy kisebb szálloda esetében is a jövő évben, ezt egyszerűen nem bírják el ezek a szállodák. Bízzunk benne, hogy a kormány tud majd segíteni a vállalkozásokon.

Ez azt jelenti, hogy az energiaárakat meg lehetne felezni, és abból lehetne tartalékolni pénzt?

Nem, azért harcolunk, hogy ne legyen megduplázva. Mi nem megfelezni szeretnénk, hanem azt szeretnénk, hogy a jövő évre várható legalább dupla szorzó ne legyen dupla szorzó, hanem maradjon annyi, amennyi most, mert ezeket a számokat nem fogjuk tudni kigazdálkodni és kifizetni.

Mi van, ha valaki nem tudja ezt kigazdálkodni? Lehúzza a rolót? Nem fűti be a szobát?

Ha valaki eljut odáig, hogy a bevételei nem elegendőek a költségei kifizetésére, ebbe bármilyen költség beletartozhat, munkabér, energia, bármi más, akkor bizony arra fog rákényszerülni, hogy bezárjon. Ez komoly veszély, mert nem tudjuk, hogy hány cég fogja elviselni a költségnövekedéseket.

Meddig lehet zárva tartani egy szállodát? Egy lakásban, ha az ember néhány évig nem használja, előbb-utóbb elpusztul minden, kiesik a falból a szög, tönkremegy. A szállodával hogy van?

Egy szállodabezárást azért nem úgy kell elképzelni a legtöbb esetben, hogy oda a kutya sem megy be soha többet. Ezeket a szállodákat őrzik, ezekben a szállodákban van egyfajta általános takarítás, hogy ne koszosodjon el a szálloda. Be kell menni a szobákba, időszakonként le kell engedni a WC-ben a vizet azért, hogy a csövek ne büdösödjenek be, van mind karbantartási, mind őrzési feladat. Amiből az is következik, hogy a bezárt szálloda sincs ingyen.

A SZÉP-kártya egyik alszámlájáról a másikra való átvezethetőséget ez év december 31-éről jövő év szeptember 30-ig meghosszabbították. Ez értelmezhető segítség?

Nem is tudom, hogy a SZÉP-kártya nélkül mit tennénk. Elképesztő pénz van rajta, közel 200 milliárd és tényleg nagyon sokan használták a nyár és az ősz folyamán is.

Látják az emberekben az utazási vágyat a nyár után is?

Folyamatosan látjuk és nemcsak a szabadidős turizmusban, hanem a céges rendezvényekben is. Abban a rövid intervallumban, amikor lehetett rendezvényeket, konferenciákat, bármilyen szemináriumot tartani, a cégek is megtették. A szabadidős turizmusban a vendégek is ezt teszik. Amikor lehetett, hétvégeken telt ház volt, hétközben is jöttek, pozitív tapasztalatunk van, hogy nem lesz ez másként a járvány lecsengése után.

Két nagy rendezvény is volt Budapesten az elmúlt időszakban, az Eucharisztikus Kongresszus meg a Vadászati Világkiállítás. Ez a lerongyolt állapotú budapesti vendéglátásban okozott valami fellendülést?

Az Eucharisztikus Kongresszusnál kevésbé láttuk, hiszen az erre a rendezvényre érkező vendégek olyan típusú szállásokat vettek igénybe, mint a kollégiumok, a munkásszállások, a hostelek, vendéglátóipari helyet kevésbé. De természetesen minden egyes vendégéjszaka, amin valaki bárhol elkölt akár egy eurót is, mindenképpen pozitívum, még ha nem is annyira a szállodaiparnak. A vadászati kiállítás hétvégéinek volt hozadéka, akkor jöttek a vendégek, ugyanúgy, ahogy az MTV-gálánál is telt ház volt Budapesten. Mi minden egyes rendezvénynek örülünk, aminek nemzetközi vagy belföldi vonzata van, ha csak öt vendéggel is több van, nekünk az is pozitív.

Mit gondol, hogy fog újjáéledni a budapesti vendéglátás? Mert azt lehet látni, hogy a belvárosban tényleg tömeg van, ott nem lehet asztalt foglalni, de ha kicsit följebb megy, akár, egy budai étterembe, ott meg lehet.

Változatlanul abban reménykedünk, hogy tavasztól már tényleg normális kerékvágásba fog kerülni nemcsak a mi életünk, hanem a világban mindenkié. Ha elkezdenek utazni az emberek tömegével, ha a légitársaságok újraindítják a gépeket, akkor mindenhol lesz elegendő vendég, és akkor szerintünk vissza fog állni egy olyan helyzet, ami volt akár 2019-ben is bevétel, illetve vendégszám szempontjából. Eredmény szempontjából sokkal nehezebb lesz a helyzet, akár évekbe is telhet, ameddig meg lehet ismételni egy 2019. évi üzleti eredményt a költségemelkedések miatt. De szerintünk a jövő év már értelmezhető lesz mind vendéglátóipari, mind szállodaturisztikai szempontból.

Másképp fogják csinálni a vendéglátást és a szállodaturizmust a pandémia után? Hozott az elmúlt időszak olyan tanulságot, amit lehet majd hasznosítani?

Amikor valaki egy ilyen nehéz helyzetben van, amikor éppen csak tüzet olt minden nap, akkor nehezen tudja még elképzelni azt, hogy mi ebben a jó. De biztos vagyok abban, hogy lesz pozitív hatása. Alapvetően a pandémia több olyan dolgot felgyorsított, ami valószínűleg öt-nyolc-tíz éven belül amúgy is eljött volna. Azt lehetett látni, hogy a magyar vendéglátóipar vagy szállodaipar bizonyos tekintetben kevésbé munkaerőhatékony, mint sok hasonló társa Nyugat-Európában. Meg kell tanulni, hogy ez hogy működik ott, meg kell nézni, hogy mik azok a folyamatok, amiket gépesíteni, digitalizálni lehet anélkül, hogy elvennénk a vendégtől a kommunikációs örömélményt.

Hogy kell érteni a munkaerő-hatékonyságot olyan helyzetben, amikor nincsen munkaerő?

Lehet, hogy ezelőtt öt pincér szolgált ki bizonyos mennyiségű embert, de most meg kell oldani hárommal, mégpedig úgy, hogy ne tartson tovább a kiszolgálás, ugyanazt az élményt kapja meg a vendég. Lehet, hogy egy más típusú étlapot kell vinni, mert azt az étlapot több szakács és több felszolgáló tudta megoldani. Meg kell nézni, hogy konyhatechnológiai berendezések segítségével hogyan lehet kevesebb emberrel az egészet megoldani. S alapvetően fel kell pörögni. Gyakoroljunk önkritikát, sok helyen láttuk, hogy nem mindig a kellő sebességgel dolgoztunk és szolgáltuk ki a vendéget. Az ember egy kicsit gyorsabban dolgozott Nyugat-Európában, és hazatérve Kelet-Európába meg visszalassult.

Lehet erősíteni a főváros válságállóságát?

Ez egy picit politikai téma is. Többször elhangzott, hogy nem jól csináljuk itt, Budapesten a szállodaipart meg a vendéglátást, mert csak a külföldiekre építünk és a magyar vendégekre nem. Az arányon lehet, sőt kell is javítani, azon, hogy 90-95 százalékban külföldi a vendég és 5-10 százalékban belföldi. Ugyanakkor, ha ez megváltozik 80-20-ra, még mindig nagy a különbség. De így működnek a világ nagy fővárosai, egy-két kivételtől eltekintve.

Kik hiányoznak a külföldiek közül leginkább a budapesti vendéglátásból? A bulizó britek az egyik véglet meg a nagyon gazdag amerikaiak vagy kínaiak a másik.

Mindenki hiányzik. Amikor arról beszélgetünk, hogy Kínából nem nagyon lehet jönni, Amerikából nagyon nehéz jönni, a britek nagyon sokáig nagyon erősen korlátozva voltak, a németeknél megint egy pici leállás van, akkor nagyon nehéz megmondani, hogy kire várunk. A helyzetből kifolyólag felértékelődött a környező országokból érkező autós turizmus. Soha annyi szlovák, szlovén, ukrán, cseh autós vendég nem érkezett, sőt, lengyelek is jöttek. De meglepő módon még skandináv vendégek is érkeztek autóval Budapestre. Azért úgy érezzük, hogy a korábbihoz hasonló léptékű légi közlekedés nélkül nagyon nehéz lesz komoly mennyiségű, értelmezhető külföldi vendégéjszakát generálni Budapesten.

A brexit a briteket nem fogja korlátozni abban, hogy rendszeres vendégeink legyenek?

Most, hogy lehetett jönni már, azt tapasztaltuk, hogy – mivel szeretnek utazni, jönni-menni – nem igazán zavarja őket egyelőre a brexit. Megoldották, hogy idejöhessenek lazítani egy kicsit.

Valószínűleg a járvány után minden ország arra fog törekedni, hogy a véges mennyiségű turistát leginkább a saját országába vonzza.

Budapest – bocsánat, hogy Budapestről beszélek, egyébként az egész országra igaz, de a külföldi vendégéjszakák kétharmada Budapesthez kapcsolódik – elképesztően vonzó desztináció. A különböző nemzetközi foglalási oldalakon Budapest volt az egyik legnépszerűbb célpont a nyár folyamán, és ez komoly reményt ad arra, hogy ha lehet utazni ide, hozzánk, nagyon sokan fognak visszajönni. Amit mi nyújtunk, nagyon tisztességes áron, szerintem az fontos a külföldieknek.

Az ár emelésére kell számítani? Magyarországon éppen infláció van, mi euróval nem fizetünk, ez valószínűleg a külföldieknek, akik euróval fizetnek, még talán jó is lehet. Lesz áremelés?

Áremelés már volt, ha valaki szokott járni vendéglátóipari üzletekben, üzlettől függően, de látja, hogy húsz-harminc százalékos áremelés is történt az elmúlt másfél év folyamán. Azonban még ez az áremelés sem fedezi azokat a megemelkedett költségeket. A szállodaiparban is volt áremelés, de most Budapesten euróban az ár nem éri el a 2019-es árat, ami nagyon nagy kár…

Lehet valamilyen uniós segítsége egy nemzeti vendéglátásnak? Vagy ez nemzeti kérdés, mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja?

Többé-kevésbé nemzeti kérdés, mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. Voltak különböző alapok, amelyekre az országok pályázhattak, de összességében mindenhol az ország saját kormányán és parlamentjén múlik, hogy milyen típusú segítséget tud adni pénztárcájától és akaratától függően a szenvedő ágazatoknak. Bár értelemszerűen nemcsak mi szenvedtünk a Covidban, de úgy tűnik, hogy összességében a legnagyobb csapást a turizmus szenvedte el a pandémia alatt.