Hol van a Kúria helye Magyarországon mint egy uniós tagállam igazságszolgáltatásában?

A Kúria helye ugyanott van Magyarországon is, mint az összes többi tagállamban: a legmagasabb szintű ítélkező rendes bíróság.

Az unió bíróságaival a Kúria egy szinten van?

Ez már bonyolultabb kérdés. Az unió bíróságának megvan a maga hatásköre, folytat saját eljárásokat, de ezeket önállóan folytatja. Tagállami bíróságokkal úgy kapcsolódik – talán ez a legfontosabb –, hogy az uniós jog értelmezése érdekében a tagállami bíróságok megkereshetik az unió bíróságait, illetve a legmagasabb szinten ítélkező rendes bíróságnak, ha felmerül kételye az uniós jog értelmezését illetően, akkor kötelező megkeresnie.

Lehet egyszerű választ adni arra a nagyon egyszerűnek tűnő kérdésre, hogy egy hazai jogvitában a végső szót melyik bíróság mondja ki itthon?

Amióta van alkotmányjogi panasz, azóta ha felmerült alapjogokkal kapcsolatos kérdés, akkor az Alkotmánybíróság. Szakjogi kérdésekben, különösen akkor, ha nincs alapjogi vita, akkor a Kúria.

Mi a viszony ma az Alkotmánybíróság, a Kúria meg a rendes bíróságok között?

A rendes bíróságok olyanok, mint egy piramis. Alul a járásbíróságok járnak el általában első fokon, kivéve bizonyos kiemelt ügyeket, amelyekben a törvényszékek járnak el első fokon. Ha járásbíróság járt el első fokon, akkor a törvényszék el jár el másodfokon. Ha a törvényszék járt el első fokon, akkor az ítélőtáblák járnak el másodfokon, kivéve a közigazgatási ügyeket, amelyekben a Kúria jár el másodfokon. Tehát a Kúriának többféle eljárása van. Büntetőügyekben vagy harmadfokon jár el, vagy felülvizsgálatot végez, polgári ügyekben felülvizsgálatot végez, közigazgatási ügyekben másodfokon jár el vagy felülvizsgálatot végez. Ha a rendes bírósági szervezetet piramisként képzeljük el, a piramis csúcsa a Kúria. A Kúria döntése ellen alkotmányjogi panasszal lehet fordulni az Alkotmánybírósághoz. Nincs több jogorvoslati lehetőség.

Mi a Kúria feladata az ön megítélése szerint az ítélkezésben és az ítélkezés egységességének biztosításában?

A két szerep nem választható el egymástól. Egyrészt a Kúria eldönti a konkrét ügyet, ugyanazt teszi, mint a többi bíróság. A másik szerepe, amit az alaptörvény a Kúriára ruház, hogy biztosítsa a többi rendes bíróság jogalkalmazásának az egységességét. Korábban ennek egy speciális útja volt, tavaly július óta azonban a Kúria minden egyes döntése amellett, hogy eldönti a felek vitáját, biztosítja a jogegységességet is. Ez azt jelenti, hogy a Kúriának magának is figyelnie kell arra, hogy a döntése a korábbi döntéseivel összhangban álljon.

Arra is figyelnie kell a Kúriának, hogy a nagyon sok különböző helyzetben született ügyben a különböző döntéseket tudja valahogy egységesíteni?

A jogegységesítés a jogkérdésre vonatkozik, itt arról van szó, hogy egy jogszabályt hogyan kell alkalmazni, hogy egy jogszabály egy adott tényre vonatkozik-e, ebben kell a Kúriának egységes álláspontot képviselni. Felmerülhet több ok, amikor ezt az egységességet nem sikerült biztosítani vagy újra kell gondolni. Például, ha új jogszabály jön, ha a jogfejlődés megköveteli, vagy ha találunk több olyan kúriai döntést, amelyek nem ugyanazt mondják, ilyenkor kell lefolytatni a jogegységi eljárást. Illetve van egy új jogorvoslati eszköz is: ha a Kúriának nem sikerült a fél megítélése szerint biztosítani a jogegységet, akkor a fél úgynevezett jogegységi panasszal fordulhat a Kúriához, amit a Kúriának egy nagy tanácsa fog elbírálni.

Lehet még találni egymásnak valamilyen szinten ellentmondó kúriai iránymutatást vagy döntést?

Vannak ilyen döntések, a közeljövőben is jó néhány jogegységi eljárás lesz ezzel kapcsolatban.

Milyenek?

Különféle olyan esetek, amikor a Kúria egyik ítélkező tanácsa felfedezte, hogy miközben ő követni szeretné a Kúria döntését, nem tudja, hogy melyiket kövesse, mert két eltérő döntés van, és akkor indítványozza a jogegységet. Összeül egy héttagú tanácsa a Kúriának, ahol mind a két korábbi ítéletet, jogértelmezést elfogadó tanácsból vannak tagok, és eldönti, hogy melyik irányt kövessük. És ettől kezdve ez a kötelező, mert a jogegységi tanács döntése megjelenik a Magyar Közlönyben és ettől kezdve ez a Kúriára is és minden más bíróságra is kötelező.

A Kúriának van ebben végső szava?

Igen, annyi kiegészítéssel, hogy a jogegységi határozat megtámadható az Alkotmánybíróság előtt.

Milyen viszonyra készül a Kúria az Alkotmánybírósággal?

A feszültség, a vita elkerülhetetlen volt, tudniillik 2011 szilveszterig a Kúria mondta ki az utolsó szót, illetőleg az elődje, a Legfelsőbb Bíróság. Az alkotmányjogi panasz folytán az Alkotmánybíróság jogorvoslati szerepet is kapott, tehát bizonyos esetekben felülbírálhatja a Kúriát. Ez természetesen gerjeszt feszültséget. Ilyenkor van szükség arra, hogy a két intézmény megtanuljon egymással kommunikálni. Én azt hiszem, hogy a két intézmény az elmúlt kilenc évben nagyon komoly erőfeszítéseket tett, és ezek sikeresek voltak.

Vannak olyan vitatott pontok, amelyek további megbeszélést igényelnek a Kúria és az Alkotmánybíróság között?

Mindig lesznek is, de ezek a vitatott pontok azért alapvetően az eljárásokban vitatandók meg. Van ennek informális módja, konferenciák, tanácskozások, ahol a két intézményből jövünk, de magánemberként beszélünk egymással. Aztán mindenki hazaviszi, amit tanult a másiktól.

Hogy kell elképzelni egy ilyen beszélgetést?

A bíróságok az alaptörvény rendelkezése szerint kötelesek úgy értelmezni a jogszabályokat, hogy az megfeleljen az alaptörvénynek. Az Alkotmánybíróság pedig megvizsgálhatja, hogy ez sikerült-e. Ez nyilván egy picit aszimmetrikus szerep, de azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon az alkotmányjogi panasz folytán viszonylag ritkán semmisít meg rendes bírósági, így kúriai ítéletet az Alkotmánybíróság, ami azt mutatja, hogy az Alkotmánybíróság próbál nem túlterjeszkedni a saját hatáskörén, a Kúria pedig igyekszik ezt követni. Most ez nyilván nem fog mindig sikerülni, mert ha sikerülne, akkor nem lenne szükség ennyi bíróságra.

Mi történik, ha a Kúria egy alkotmánybírósági megsemmisítés után következetesen ugyanarra az álláspontra jut?

Ez az a helyzet, ahol ez az aszimmetria kiélesedik, mert végső soron akkor az Alkotmánybíróság újra meg újra meg fogja semmisíteni.

Az idők végezetéig?

Természetesen, de azért ez nagyon ritkán szokott előfordulni, és olyankor mindig van ok. Ezek azok a kivételes helyzetek, amikor jogi meggyőződések találkoznak egymással, amelyeken nehéz változtatni.

Milyen együttműködésre készül az ügyészséggel, az ügyvédséggel és a közjegyzőséggel, merthogy nagyon sok helyen értelmeznek ma jogot Magyarországon?

Ebben a jogszabályok nagyon pontosan meghatározzák a bíróság és így a Kúria szerepét is. A teljes pártatlansággal kell viszonyulni, de a teljes pártatlanság tiszteletben tartása mellett azt – saját álláspontom szerint a törvények is ezt mondják – soha nem felejthetjük el, hogy a bíróság nem önmagáért van. A bíróság a felekért van. Következésképpen pártatlanul döntünk az ügyeikben, de az ő ügyüket döntjük el. Ezért tisztelettel kell viszonyulni a bíróságnak az ügyészséghez és az ügyvédekhez is. A közjegyzőkkel egy picit más a viszony, mert közjegyzők néhány eljárásban úgy járnak el, mintha elsőfokú bíróság lennének, de nyilván itt szakmai korrekt együttműködésre kell törekedni, az eljárásokban viszont kötött a pálya.

Milyen együttműködésre készül az Országos Bírói Tanáccsal és az Országos Bírósági Hivatallal?

A jogszabályok kijelölik, hogy mit köteles ebben a helyzetben a Kúria elnöke tenni. Már a hivatalba lépésem óta tagja vagyok az Országos Bírói Tanácsnak. Ismerem az Országos Bírói Tanács nagyon sok tagját, és bízom benne, hogy sikerülni fog a bíróságok, illetőleg az ország érdekében jól együttműködni.

Szervezeti és személyi változásokat a Kúrián tervez-e?

Személyi változásokat sokat nem. Arra törekedtem, hogy mindenki, aki hivatalban van, maradjon is. A Kúria egy olyan intézmény, amelynek az életében a folytonosság nagyon fontos.

Szervezeti változásokat tervez?

Lényeges szervezeti változásokat nem. Néhány apróság van, csak olyan változások lesznek, amelyek elkülönítik egymástól az elnöknek az ítélkezéssel kapcsolatos feladatait, a Kúria mint szervezet működtetését, illetőleg a különféle egyéb feladatait. Működés tekintetében vannak olyan elképzeléseim, amelyek fontosak. Nem is csak a saját elképzeléseim, tudniillik az elmúlt három hónapot nemcsak azzal töltöttem, hogy október közepétől ítélkezni kezdtem a Kúrián az egyik tanácsban, hanem azzal is, hogy megpróbáltam megismerni a Kúria bíráinak véleményét, hogy képzelik ők a Kúria jövőjét, mert csak akkor működhet ez jól, ha az elképzeléseim ettől nem állnak távol. Az ítélkező tanácsok, illetve a kollégiumok közötti szakmai együttműködést szeretném erősíteni.

A kúriai gondolkodásban talált olyat, amit meg kell szoknia még?

Gondolkodásban különösképpen nem, mert az Alkotmánybíróság tulajdonképpen bíróság. Ott is bírói gondolkodás van. Kúriai ítéleteket bíráltunk felül, zömmel nem nyúltunk hozzájuk, de ezekből megismeri az ember a kúriai gondolkodást, tehát ebben nem volt lényeges újdonság. A szokások újak.

Milyen szokásokra gondol?

A kúriai bírák nagyon visszafogottan kommunikálnak. Ez nekem, aki amúgy egyetemről is jöttem, egy olyan körülmény volt, amit meg kellett tanulni, hogy mielőtt mondunk valamit, gondolkodunk, majd amire jutottunk, azt újra végiggondoljuk. Ez komoly jellemzője a Kúriának.

Milyen elképzelése van a meglehetősen fordulatos sorsú hazai közigazgatási bíráskodásról?

A tudományos szférában én az utolsók közé tartoztam, akik elfogadták azt, hogy legyen önálló közigazgatási bíróság. Tíz évvel ezelőttig a közigazgatási jogászok zöme meg volt győződve, hogy kell. Én nem voltam ennek nagy híve, de megadtam magam, ha ekkora a közmegegyezés, akkor legyen. De aztán nem lett semmi. 2018 után indult el a folyamat, készült egy alaptörvény-módosítás, aztán elkészültek a közigazgatási bíróságról szóló törvények, amelyekkel kapcsolatban nagyon komoly európai kritika nem hangzott el. A Velencei Bizottságnak voltak kritikái, de ezeket az Országgyűlés megoldotta. Ezt követően került az Alkotmánybíróság elé is, ahol történetesen én voltam az előadó bírója az ügynek. Végignéztük, meg lehetett volna csinálni, végül viszont az Országgyűlés úgy döntött, hogy mégsem.

Ez most az ön megérzése, ismeretei szerint a végső állapot?

Ezt nem tudom megmondani, nem is lenne illendő, ha most itt találgatnék. Mind a két rendszerben a közigazgatási bíráskodás jól tud működni. Nem annyira kardinális ez a kérdés.

Megérzése szerint mostanra ez a kérdés nyugvópontra jutott?

Nincsenek megérzéseim ezzel kapcsolatban. A bírósági szemüvegen keresztül nézve tudomásul vesszük azokat a törvényi kereteket, amelyek között működni kell, és igyekszünk azon belül a lehető legjobb törvényes és alkotmányos döntést hozni.

A közigazgatási bíráskodás teljesítményével egyébként most elégedett?

A tavalyi adatokat nem látjuk még, de meg vagyok győződve róla, hogy nagyon jó lesz.

A tavalyi adatokból érdemes most bármilyen következtetést levonni? Egész évben be voltunk zárva, most is be vagyunk gyakorlatilag.

A tavalyi bírósági ügyforgalmi adatokból nem lehet messzemenő következtetést levonni. Azt lehet mondani, hogy a Kúria nagyon komoly erőfeszítéseket tett, hogy működni tudjon ilyen körülmények között is. Az én ismereteim szerint, részadatokat látok, ez sikerült.

Ön hogyan határozza meg a bírói függetlenséget, amelyet nagyon sok oldalról, nagyon sokféleképpen próbálnak értelmezni minden nap?

A bírói függetlenség a bírói lét megkerülhetetlen attribútuma. Azt jelenti a bíró számára, hogy sehonnan, nagyon pontosan körülhatárolt eseteket kivéve nem fogadhat el utasítást. Az ilyen körülhatárolt eset, amikor saját felsőbb bírósága utasítja valamire, vagy amikor európai ügyekben a luxemburgi bíróság ad számára kötelező értelmezést, vagy amikor az Alkotmánybíróság kötelező alkotmányos értelmezést. Tehát a bírónak csak felettes bírósága adhat utasítást, senki más nem. Ebben nem nagyon lehet vitatkozni. A kérdés az, hogy mi magunk, bírák hogyan értelmezzük a saját függetlenségünket.

Hogyan értelmezi egy bíró a saját függetlenségét?

Az, hogy mit gondolunk a világról, meghatározza azt, hogy mit gondolunk a jogról. De semmilyen körülmények között nem szabad ezt közvetlenül megjeleníteni. És akkor mit jelent az, hogy közvetve? Különféle jogfelfogások vannak, ezeket azért termelte ki az emberiség, hogy ezek legyenek azok a szűrők, amelyek a személyes véleményt mégiscsak ki tudják küszöbölni a konkrét ügyből. A függetlenségről és a pártatlanságról ezért mondjuk, hogy elválaszthatatlan. A függetlenség megköveteli, hogy a felperes és alperes, ügyész és vádlott között ne tegyek személyes szimpátia alapján különbséget, az összes személyes körülményét, kivéve azt, amit meg kell ítélnem az ügyben a törvények szerint, hagyjam figyelmen kívül, ragaszkodjak a törvényhez. Érzékeny kérdés, hogy a bíró a világnézete alapján a törvényeket kritizálhatja-e. Ebben többekkel van vitám, szerintem nem, mert a függetlenség megköveteli azt, hogy politikai befolyástól mentesen ítélkezhessünk, ez viszont megköveteli fordítva azt is, hogy mi próbáljuk meg a politika mindenféle befolyásától távol tartani magunkat.

A társadalom befolyásától mennyire lehet magát távol tartania egy bírónak?

Nagyon nehezen, mert a jog emberek által alkotott, emberek magatartását szabályozó és emberek által alkalmazott része a valóságnak. Nem fizikai valóság, nem olyan, mint az asztal, az elektron vagy a fény. Ezt magunk készítjük magunknak. Következésképpen, ha a társadalomnak nagyon erős elvárása van, akkor ennek valamilyen módon meg kell jelennie. De hogyan? Alapvetően a társadalom igényei a jogszabályok útján juthatnak el a bírósághoz. Ezért nem lehet bírói ítélettel vagy bírói jogértelmezéssel szemben népszavazást kezdeményezni, és ezért nem szabad megkísérelni a bírót ítélkezése során befolyásolni, például úgy, hogy az egyik fél mellett tüntetünk. Ha megtörténik, akkor a bírónak ezt figyelmen kívül kell hagynia. Ugyanakkor a bíró ember, tehát attól semmilyen körülmények között nem tekinthet el, hogy emberek ügyeiről dönt. Nem jogi játékot folytat.

Azt mondta, hogy megkerülhetetlen az ügyelosztási rend és különösen az elveinek áttekintése. Minek kell megfelelnie a kúriai ügyelosztási rend elveinek?

A törvényes bíró nemcsak az, akit kineveztek, hanem akit az ügyelosztási rend az adott ügyre kijelöl. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megfogalmazott egy hármas kritériumot – még én voltam az előadó alkotmánybíró, azért eléggé jól emlékszem rá –: nyilvánosnak, kiszámíthatónak és pártatlannak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy ne valamelyik vezető személyes döntése folytán kerüljön egyik vagy másik tanácshoz az ügy, hanem legyenek algoritmusok, amelyek útján jussanak el az ügyek a beérkezés pillanatában ahhoz a tanácshoz, amelyik ítéletet fog hozni. Én két olyan elvet mondtam, amit követni kell, hogy az ügyelosztás rendje legyen rögzített, és a Kúrián vegyük figyelembe, különösen a jogegységi eljárásban, a szeniorátust, tehát gondoskodjunk arról, hogy a legnagyobb tapasztalattal rendelkező bírák döntsenek azokban a vitás esetekben, amikor a jogegység kétségessé válik.

Az, hogy az ügyelosztást algoritmizálni kell, azt jelenti egy egyszerű jogkereső állampolgár szempontjából, hogy tulajdonképpen véletlenszerű, hogy az én ügyem melyik tanácshoz fog kerülni?

A teljes véletlenszerűség egy picit bonyolultabb. A Kúrián három eltérő működési forma van, a büntető, a polgári, meg a közigazgatási. Nem teljesen azonos szokások alapján és nem teljesen azonos működési elvek alapján alakultak ki az ügyelosztási rendek ebben a három kollégiumban. Míg a polgári kollégium nagyon szűk szeletekre vágta az alkalmazandó jog szerint az egyes tanácsok hatáskörét, a közigazgatási kollégiumban szinte mindenki tárgyal mindent. Ezért míg a közigazgatási kollégiumban szinte automatikus az ügyelosztás, a polgári kollégiumban meg kell nézni, hogy melyik tanács tárgyal ilyen típusú ügyeket, és nagyon gyakran előfordul, hogy egyetlen ügytípust mindig csak az a tanács tárgyalja.

Hogyan kívánja kezelni azokat az ügyeket, amikor sajtó- vagy politikai bírálat éri a bíróságot vagy akár egyes bírót is egy nagy közérdeklődésre számot tartó ügy miatt?

Egy bizonyos mértékű kritikát tűrni kell. A probléma az, hogy ez a mérték a bíróságok esetében jóval szorosabb, mint az egyéb közéleti szereplőknél, mert a függetlenség ezt követeli meg. A bírót bizalomnak kell öveznie, tudniillik azért bízzuk rá valakire az ügyünket és fogadjuk el tulajdonképpen előre a döntését, mert megbízunk benne. Ami azt jelenti, hogy, hogy a bíró és a bíróság nem szedhető szét. Nem érhetünk el olyan helyzetet, amikor lesz én bíróm meg ön bírója. Hogy én nem bízom a bíróban, mert az olyan világnézetet, olyan politikai, olyan nem tudom micsoda irányt követ, ami önnek kedvez és fordítva. Emiatt a bíróságok kritizálását nagyon keretek között kell tartani. Ha ezt a keretet átlépi valaki, akkor a bírósági vezetőknek erre reagálni kell, amint az Országos Bírósági Hivatal elnöke ezt a közelmúltban többször kénytelen is volt megtenni. Ha a Kúriát éri ilyen, én is meg fogom tenni.

Hatékonynak tartja a bírósági vezetők megszólalásait nagyon éles hangú kritikákkal szemben, amikor ezek a bírói vezetői megszólalások általában halk hangúak és kulturáltak?

A bírósági vezetők is bírók. Ez egy ilyen intézmény. A bírósági vezetőnek egyfelől kötelessége megszólalni, de az teszi nehézzé a kommunikációnkat, hogy bíró politikai támadásra nem válaszolhat politikai érvvel, a bírósági vezető sem. Ettől tűnik halknak a hang, hogy morális alapokon, jogi alapokon, politikamentes szóhasználattal vagyunk kénytelenek visszautasítani az adott esetben nagyon brutális politikai támadást.

Tervez-e változtatni a Kúria kommunikációján?

Általában az elkövetkező évekre vonatkozó ars poeticám az, hogy őrizzünk meg mindent és építsük tovább, erről is ezt gondolom. Nyilván vannak olyan elképzeléseim, amelyek a saját személyes tapasztalataimból jönnek, amelyek segítenek, de alapvetően nem szeretnék jelentős változást ezen a téren sem.

Beváltak-e a gyakorlatban az új törvénykönyvek és az új eljárási kódexek vagy szükség lesz-e bármelyikben is nagyobb lélegzetű módosításra?

Ez megint az a zóna, ahol óvatosan tudok csak válaszolni. Odáig semmiképpen nem juthatunk el, hogy bíróként megrendeljük a jogalkotótól azt a törvényt, amit alkalmazni szeretnénk. Másfelől viszont ítéleteinkben, illetve amikor megkérdezi a jogalkotó vagy jogszabály előkészítője a véleményünket egy bizonyos helyzetről, azt el kell mondanunk. Vannak a joggyakorlat-elemző csoportok, meg nagyobbrészt a Kúria szervezésében működő konzultációs testületek, ahol más bíróságokkal, más jogászi hivatásrendekkel, a jogtudománnyal együttműködve megfogalmazunk bizonyos álláspontokat, észrevételeket, javaslatokat, ezeket nyilvánosan, transzparens módon elmondjuk, de mindig annak tudatában, hogy nem mi vagyunk a jogalkotók. Odáig nem juthatunk el, hogy elkezdjük kritizálni a jogszabályt, mert ez a politika.

Az Országos Bírói Tanács nem támogatta a jelölését, elismerték a tudományos tevékenységét, azt is, amit előttük a meghallgatáson mondott, de azt mondták, hogy nincsen bírói gyakorlata. Úgy fogalmaztak, hogy tárgyalótermi gyakorlata és hogy egy korábbi törvénymódosítás tette lehetővé, hogy önt jelöljék. Megbékélt ezzel a kritikával, vagy ezt még ki kell beszélniük?

Beszélni nyilván kell róla, de megbékélni megbékéltem, ez nem személyes ügy. Az, amit az Országos Bírói Tanács határozata mondott személyesen rám vonatkozóan, azzal egy apró és egy kevésbé apró kivétellel csak azt mondhatom, hogy egyetértek. Az egyik kivétel, azt mondták, hogy nincs bírósági igazgatási tapasztalatom, ez nem így van. Az Országos Bírói Tanács elődintézményében, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban szavazati joggal működtem elég sokáig, sőt, egy évig az Országos Bírói Tanácsban is, mert a legfőbb ügyész ezeknek tagja volt, és rendszerint én képviseltem. A másik kivételről, erről a tárgyalótermiről, nagyon hosszan vitatkozhatnánk. Az Alkotmánybíróság bíróság, az Alkotmánybíróság ítéleteket bírál felül. Az Alkotmánybíróság funkcionális működési módja ilyenkor szinte ugyanaz, mint a Kúriáé. Azt mondani, hogy 1200 ítélet felülbírálata után nincs bírói tapasztalatom, ez szépen lassan nem megalapozottság vagy megalapozatlanság, hanem meggyőződés vagy hit kérdése. Azzal meg nem vitatkozunk, ez az egyik. A másik, ami ugyanide tartozik, hogy a Kúriának van egy olyan ügycsoportja, hatásköre, amelyet kifejezetten az Alkotmánybíróságtól örökölt. Ez az önkormányzati rendeletek törvényességének felülvizsgálata. Itt magyarázni sem kell, hogy ilyen gyakorlatom van, és ebben a tanácsban kezdtem el a működésemet, meg lehet tekinteni, hogy október óta milyen tárgyalótermi tapasztalatot szereztem volna akkor is, ha korábban nem lett volna. Egyébként annyit hadd tegyek még hozzá, hogy az Országos Bírói Tanácsban azért egy támogató szavazatot kaptam, történetesen a Kúriáét. Ez nekem pontosan elegendő.

Darák Péter elnök marad a Kúrián ítélkező bíróként?

Hogyne! Az egyik tanácsban tanácselnök.

És ön is ítélkező bíróként fog működni az elnöki tisztség mellett?

Természetesen.

De ez természetes? Az elnöknek azért meglehetősen dúsak a feladatai.

Persze, de Darák elnök úr is ítélkezett eddig is. Nyilván az arányok egy picit mások, de a bíróság lényege, hogy bírák vezetik, ergo a bíróság vezetői bírók maradnak attól még, hogy adminisztratív feladataik is vannak, csak el kell választani a kettőt.

Költözni fognak, mert a legutóbbi hírek szerint szűk volna a hely?

A Kossuth téri régi-új kúriaépület akkor lett volna elegendő a Kúriának, ha megvalósul a közigazgatási felsőbíróság, és a közigazgatási kollégium lényegében elmegy Esztergomba. Kiderült, hogy marad, sőt, olyan hatásköröket kapott a Kúria, amihez sokkal több bíró kell, így nem lehet elférni, de ez ismert volt eddig is. A kormány most döntött arról, hogy ezt tudomásul veszi, és hogy milyen irányban indítja el tovább az épület felújítását.

Hogy lehet ezt megoldani? A Kúriának illik egyben maradnia, nem?

A bírák a Kossuth téri épületben fognak dolgozni. Majd meglátjuk, hogy milyen, az ítélkezést támogató, segítő egységeket lehet egy másik épületbe áthelyezni. Gondolok itt a könyvtárra, de sok mindent lehetne mondani.