INFORÁDIÓ
2021. szeptember 29. szerda
Mihály

várhelyi olivér

eu

európai bizottság

eu-bővítés

Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős tagja beszél a bővítési folyamat reformjáról szóló bizottsági előterjesztés bemutatásakor Brüsszelben 2020. február 5-én.

Várhelyi Olivér: a mandátumunk végére legalább egy ország készen áll majd az uniós csatlakozásra

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

Szerbia vagy Montenegró lehet az Európai Unió következő tagja, de Albániával és Észak-Macedóniával is elkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások – mondta Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosa az InfoRádió Aréna című műsorában. A magyar EU-biztos szerint az utóbbi időszakban elnehezült a kapcsolat Törökországgal, viszont a britek kilépésével lehet, hogy bővül a portfoliója, mert szükség lesz nyugati partnerségre is.

Várhelyi Olivér az Arénában
 

Egy éve lépett hivatalba. Van értelme úgy tagolni, hogy volt egy Covid előtti, normál időszaka, meg van most egy pandémiás időszaka?

Praktikusan épphogy csak másfél hónap telt el a hivatali időből, amikor oldalba kapott minket a Covid és az azzal járó egészségügyi és gazdasági válság. Februárra datálom azt az időpontot, amióta két portfóliót kell vigyek, egyrészt biztosítani azokat a prioritásokat, amelyeket a megbízólevelemben kaptam, és ezenfelül mint második portfólió, segíteni a szomszédainkat a védekezésben.

Hogy lehet ebben az időszakban normálisan dolgozni, amikor a személyes találkozók lehetősége jelentősen szűkült?

Személyes találkozókra akkor van szükség, amikor annak olyan hozzáadott értéke van, amely nélkül nem tudunk továbblépni a munkában. Már az elején próbáltam minél hatékonyabban szervezni a munkát, és a válságkezelésünkön szerintem nem látszott a régiók számára, hogy csak videokonferencián tudunk beszélgetni meg dolgozni. Eredményesek voltunk. Most már én is várom, hogy térjen vissza a normál állapot, mert van egy csomó olyan ügy, amelyet csak személyes találkozókon lehet jól előkészíteni és megvalósítani.

Miért csak személyes találkozón lehet?

Emberek vagyunk, a személyes érintkezést nem pótolja a videó, nyilván a kapcsolatfölvételt, a napi ügyek megbeszélését segíti, de ha az ember közép-, hosszú távú tervekről kíván a másikkal tárgyalni, akkor jó látni azokat a gesztusokat, a reakciókat, amelyek elvezetnek a kapcsolatok fejlesztéséhez. Plusz vannak olyan érzékeny ügyek, amelyeket az ember nem szívesen beszél meg egy olyan videokonferencián, ahol a biztonság nem feltétlenül azonos egy személyes találkozóéval.

A bizottság és ön is erősen elkötelezett a nyugat-balkáni bővítés mellett. Mi van most a csőben?

Onnan indultunk, hogy jelentős kudarcélménye volt egész Európának, amikor tavaly októberben nem sikerült megegyezni Észak-Macedónia és Albánia ügyében. Ezt a kérdést meg tudtuk oldani, megújítottuk a csatlakozási folyamatot, elértük a megállapodást márciusban, amit az Európai Tanács is megerősített, és megkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedóniával és Albániával. Sikerült egy nagyon komoly gazdasági programot az asztalra tenni a Nyugat-Balkán számára új ajánlatként, amely a koronavírus-járvány után zárja azt a fejlődésbeli különbséget, amely az Európai Unió és a Nyugat-Balkán között van. Ennek a gazdasági tervnek, ha jól végezzük a munkánkat, a következő négy-öt évben olyan kézzelfogható eredményei lesznek, amit nemcsak a megfigyelők meg a tájékozott újságírók fognak látni, hanem mindenki, aki abban a régióban él vagy ott megfordul.

Mi billentette át Észak-Macedóniát és Albániát a korábbi állapotából?

Meg kellett változtassuk az egész hozzáállást, a fejéről a talpára kellett állítani az egész vitát a bővítésről. Egyrészt újra fel kellett mutatnunk azokat a hozzáadott értékeket, amit Európának a Nyugat-Balkánnal való bővítés ad, másrészt sokkal jobban oda kell figyelni azokra az érzékenységekre, amelyeket a tagállamok jeleznek. Ez az előző öt évben nem így volt, úgy gondolták, hogy gőzhengerként kierőszakolható pozitív döntés a tagállamokból. Minden bővítés érzékeny és hosszú távú politikai döntést igényel, amihez támogatottságra is szükség van. Éppen ezért teljesen más módszertan szerint folytattuk a tárgyalásokat azokkal a tagállamokkal, amelyek a legérzékenyebbek, legszkeptikusabbak voltak ebben a vitában. Az is kellett egyébként, hogy ezekben az országokban, elsősorban Albániában új megközelítést alkalmazzanak a hatóságok is, és olyan érzékeny kérdésekben, mint a szervezett bűnözés vagy a jogtalanul beadott menedékkérelmek ügye, gyorsítsák fel a munkát.

Mely államok számítanak érzékeny tagállamnak bővítés ügyében?

Minden tagállam érzékeny a bővítésre, nehéz úgy kategorizálni a tagállamokat, hogy van, amelyik szeretné a bővítést, van, amelyik nem. Mindegyik tagállam szeretné a bővítést, de csak akkor, ha az jó bővítés, ha az európai közösségnek, a meglévő Európai Uniónak is javára válik. Sokkal nehezebb volt a közvéleményt és a parlamenteket, politikát meggyőzni a régebbi tagállamokban, akár Hollandiában, akár Franciaországban, de Németországban is, ahol egyébként a kormányok önmagában nem szkeptikusok, viszont nagyon jól érzékelik azokat az ügyeket, amelyek a közvélemény számára meghatározzák ennek az ügynek a megítélését. Ebben kellett segíteni.

A Nyugat-Balkántól való földrajzi távolság befolyásolja azt, hogy melyik állam mennyire szeretné?

Nyilván ez is része az egyenletnek, ugyanakkor azok az országok, amelyek messzebb vannak ugyan, de rendelkeznek kézzelfogható tapasztalattal a régióban, gazdasági együttműködésük van, nagy beruházásokat hajtanak végre, vagy akár politikai, akár katonai együttműködésben érdekeltek a Balkánon, nem feltétlenül szkeptikusabbak, mint egy közelebb fekvő állam.

Az Európai Parlamentnek van világos álláspontja a bővítésről és a menetrendjéről?

Természetesen. Az Európai Parlament a bővítés barátja, mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy minél gyorsabban haladjanak előre a reformok ezekben az országokban, hogy minél hamarabb a bővítésre sor kerülhessen.

Az ön feladatai között van, hogy hiteles integrációs perspektívát kell kínálni a csatlakozásra váróknak. Mi az, hogy hiteles integrációs perspektíva?

A hiteles perspektíva három elemben fogható meg. Egy: legyen egy olyan tárgyalási módszertan, amely kiszámíthatóvá, hitelessé, átláthatóvá és tervezhetővé teszi mind a tagállamoknak, mind a csatlakozó országoknak a tárgyalást. A második elem annak a fontos politikai döntésnek a meghozatala, hogy Észak-Macedónia és Albánia csatlakozhat-e. A harmadik pedig az a gazdasági beruházási terv, amely elhozza azt a gyorsított reformfolyamatot és gazdasági felzárkózást, és megteremti azokat a peremfeltételeket, hogy ezek az országok meg tudjanak felelni a koppenhágai kritériumoknak a jogállamiság és a gazdasági verseny terén.

Mi a tapasztalata, a csatlakozásra váró országok mit várnak az Európai Uniótól?

A részükről egy teljesen világos és egyértelmű mély társadalmi elköteleződés van, hiszen ezt a régiót európai tagállamok veszik körbe, ennek a régiónak a fő gazdasági partnere Európa, ennek a régiónak a társadalmi beágyazottsága szervesen kapcsolódik Európához. Nincs alternatívája igazából az uniós csatlakozásnak, ebben az értelemben van egy nagyon erőteljes várakozás, van egyfajta csodavárás. A mi feladatunk az, hogy csodavárás helyett azt mutassuk be, hogy a teljesítmény és a munka hová tudja fejleszteni ezeket az országokat.

Az elköteleződés Európa irányában ugyanúgy jelenti a politikai elit, mint a társadalom elköteleződését?

Ezeket a kérdéseket érdemes egy kissé távlatokban nézni. Ha visszatekintünk az előző öt vagy akár tíz év felméréseire, megnyilatkozásaira, stratégiai döntéseire, akkor azt lehet látni, hogy ez egy teljesen konzisztens és nagyon erős elköteleződés az egész régióban.

Szerbia 2014-ben kezdte a csatlakozási tárgyalásokat, mennyire van még a céltól?

Nehéz ezt megmondani. Minden azon múlik, hogy Szerbia milyen gyorsan tudja teljesíteni a feltételeket. Én nagyon remélem, hogy az új kormány megalakulásával, amelyben öröm újra látni a vajdasági magyarokat, fel fog gyorsulni a munka. A választások és a Covid miatt kiesett elég sok idő, amit be kell pótolnunk. Úgy látom, hogy az új szerb kormány egy válságkezelő, illetve az uniós folyamatokat felgyorsító feladatszabással érkezik komoly parlamenti többséggel, ami lehetővé teszi az összes olyan kényes és alkotmányos reformot igénylő munka elvégzését, ami szükséges a csatlakozási folyamat felgyorsításához. Én továbbra is tartom azt, hogy ez a bizottság elkötelezett abban, hogy legalább egy állam legyen, amely ennek a bizottsági mandátumnak a végére készen tud állni a csatlakozásra.

Ez lehet Szerbia?

Ez lehet akár Szerbia is.

Mi lehet még?

Montenegróval szintén előrehaladottan tárgyalunk. Meglátjuk, ha ott megalakul az új kormány, akkor milyen programmal köszön be Brüsszelben. Várom a miniszterelnök-jelöltet, és meg fogjuk látni, hogy ott milyen munkatempóra kapcsolnak. Ennek a két országnak minden esélye megvan.

A feladatai között van a strukturális és intézményi reformok felgyorsítása különös figyelemmel a jogállamiságra, a gazdaság fejlődésére, a közigazgatási reformokra. Ezek azok a kényes kérdések, amelyeket az államoknak meg kell lépniük ahhoz, hogy közelebb jöjjenek?

Pontosan így van, ezeket kell, és egymással szinkronban. Például amikor üzleti befektetési környezetről beszélünk, akkor nem mehetünk el a jogállamisági reformok szükségszerűsége mellett. Kiszámítható bírósági rendszerre, kiszámítható adórendszerre van szükség és olyan jogállami kultúrára, amely bizalmat teremt a külföldi befektetéseknek.

Mindenki a saját útján juthat el eddig a pontig, vagy mindenkinek egy uniós modellt kell átvennie, mert ha belép, akkor úgyis át kell vennie az uniós szabályokat?

Az uniós szabályok átvétele áll a csatlakozási tárgyalások fókuszában, de az országnak hitelesen kell tudnia alkalmaznia is ezeket a jogszabályokat, ugyanolyan eredményességgel, mint ahogy a tagállamok teszik. Magyarán: kell egy olyan intézményrendszer, amely képes érvényt szerezni az uniós szabályoknak és amely megfelelően képes értelmezni is. Illetve ha a közigazgatás nem, akkor a bíróságok megfelelő garanciát jelentenek arra, hogy az uniós szabályok maradéktalanul tudnak érvényesülni. Ennyiben tehát összekapcsolódnak a reformok és az intézményépítés. Ezt kell a csatlakozásra hitelt érdemlően bizonyítaniuk ezeknek az országoknak.

Honnan látja a bizottság, hogy hitelt érdemlő-e a jogállamiság, a gazdasági szabályozás vagy a közigazgatási reformok átvétele, amikor nyilván nincsen ott minden nap, nem látja azt a kultúrát, amelyben ez működik?

Nem mondanám, hogy nem vagyunk ott minden nap, napi szintű együttműködés van a tárgyaló két országgal, minden folyamatba belátást engednek, és pontosan látjuk azt, hogyan haladnak a reformokkal. Ez egy elég szorosra fűződő munka, amit közösen végzünk.

Mit tudnak kezdeni például azzal, amikor Bulgária blokkolja Észak-Macedónia folyamatát, mert szerinte Észak-Macedónia eltorzítja közös történelmük honi értelmezését?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, amely már márciusban napirenden volt, akkor tudtunk megoldást találni. Én nagyon remélem, hogy most is fogunk tudni találni megoldást. Jószomszédi kapcsolatok nélkül nem lehetséges európai bővítés, nemcsak a régió országainak egymás között, hanem a régióban lévő uniós tagállamokkal is.

A belépés puszta tényétől jobbak lesznek a kapcsolataik ezeknek az országoknak, vagy csak egy újabb feszültség jön be az Európai Unióba?

Az uniós kapcsolatok rendkívül sok feszültséget tudnak kivenni a kétoldalú kapcsolatokból, hiszen olyan kérdéseket tudunk bizalomépítéssel megoldani, amelyek egyébként egy statikus kétoldalú kapcsolatrendszerben mindig komoly politikai beruházásokat igénylő erőfeszítések árán oldhatók csak meg. Vannak erre történelmi példák, gondoljuk például a német–francia viszonyrendszerre. Azt láthatjuk, hogy inkább lebont egy csomó olyan falat, korlátot vagy akár előítéletet az uniós tagság, amely a két országnak előnyére válik, és amit önmagában nem biztos, hogy meg tudna oldani. Például a magyar–szlovák kapcsolatokat jelentősen javította az uniós tagság.

Bár voltak benne időnként mélypontok. Egy köztársasági elnököt, ha jól emlékszem, a hídon állítottak meg.

Igen, de ezt követően nézze meg, hogy hová fejlődött, és hol tartunk most. Ez az uniós tagságnak is köszönhető és annak az együttműködésnek, amelynek a gazdaság az egyik fő motorja és bizalomépítője, de természetesen kellettek olyan politikai személyiségek is, akik hajlandók voltak lépni a gyengülés irányába.

Ez egy többoldalas cikk. Lapozzon!

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018