A cél hazánk esetében az lenne, hogy a talajban tartsuk a vizet, hiszen köztudott, Magyarország nettó víztermelő, magyarán több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik. De az, hogy a víz akkor és olyan mennyiségben álljon rendelkezésre, amire a mezőgazdaságnak szüksége van, az egy nagyon összetett feladat – mondta Győrffy Balázs.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában arra is felhívta a figyelmet, hogy az országban a jelentős csapadékhiány mellett a légköri aszály is komoly ellenség, hiszen például a kukorica beporzása nem történik meg, és ilyen értelemben a szárát termeljük a növénynek cső nélkül, amire az idei esztendőben több helyen is volt példa. "Óriási szükségünk van arra, hogy legyen párologtatás" – húzta alá.

Győrffy Balázs úgy látja, ahhoz, hogy a lehetőségeinket kihasználjuk a víz megtartása érdekében, paradigmaváltás szükséges. Emlékeztetett, logikusan a vízügyi szakemberek azt az elsődleges célt próbálják elérni, hogy Magyarországon ne legyen árvíz, meglátása szerint viszont emellett a mezőgazdasági vízigényeket is ki kellene tudni szolgálni – különösen az elmúlt évek aszályos időszakai fényében.

„A kár egészen rendkívüli, ez már a költségvetés szemüvegén keresztül is egészen jól látható – fűzte hozzá –, amit úgy lehetne kezelni, hogy a vizet jobban megtartjuk, adott esetben vállalva a belvíz kockázatát is."

Győrffy Balázs megjegyezte,

a gazdák szerint a belvíz még mindig jobb az aszálynál,

utóbbival ugyanis nincs mit kezdeni, hiszen ahhoz, hogy az ország infrastrukturális szempontból felkészült legyen a nehéz időszakokra, óriási pénzekre lenne szükség.

Kiemelte: a vízügyi szakemberek tudása megkérdőjelezhetetlen Magyarországon. Tudják, hogy mit kell csinálni, és számtalan terv létezik már papíron, de legalábbis gondolatban, ami nagyon sokat segítene a valóságban is, „de azt látni kell, hogy itt egészen elképesztő összegekről beszélünk”.

„Kisebb tőggyel is megellik ám a tehén”

Az InfoRádió Aréna című műsorban arról is szó esett, hogy nincs az a mezőgazdasági termény, amire az energiaárak változása ne hatna. Szinte mindennek drasztikusan emelkedett az ára, ami alapjaiban rendezi át a költségeket. Győrffy Balázs gyakoroló gazdálkodóként maga is azt tapasztalja, hogy egy hektáron megtermelt termény előállításához szignifikánsan nagyobb befektetésre van szükség, és bár lehet, hogy az átvételi árakban ezt tudja érvényesíteni, ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt el tudja érni, sokkal nagyobb költséget kell vállalnia.

"Ilyen értelemben a befektetett pénznek sokkal kisebb a megtérülése, ami nyilván a finanszírozás szempontjából is gondot okoz"

– mondta a NAK elnöke. A bankok szempontjából is komoly fejtörést okoz, hogyan finanszírozzák a jövő évi termény megtermelését, mert két-háromszor akkora invesztícióra van szükség, hogy a nap végén eljussanak ugyanoda, ami egyébként az elmúlt években megszokott eredmény volt – fogalmazott.

Győrffy Balázs jelezte: nem is olyan régen egy hektár megmunkálása a betakarításig mindenféle költséggel együtt két-háromszázezer forintból megvolt, most ötszázezer forint alatt szinte elképzelhetetlen, de inkább hat-hétszázezer forint a költség. Kérdés az, hogy a gazdálkodó mennyire bátor, mennyi műtrágyát használ, milyen növényvédelmi technológiát alkalmaz, mennyire intenzíven – sorolta a szakember. Szerinte könnyen előfordulhat, hogy a gazdálkodó tudná, mire van szüksége, de egész egyszerűen már elköltötte a pénzt, amit az előző évi terményeladásából jóváírtak a számláján, így például nem tudja a növényvédelmi technológiát a megfelelő minőségben alkalmazni, mert nincs rá forrás.

„Szokták felénk mondani azt, hogy kisebb tőggyel is megellik ám a tehén. Igen, most ez van, hogy a gazdálkodóknak tudomásul kell venniük, hogy a kevesebbel is be kell érni” – zárta gondolatait.